A holtidény legszebb része, amikor vérmesebb szurkolója reggelente bizakodva nyitja ki az aktuális sportlapot, szeme vadul keresi, kit igazolt kedvenc csapata - legnagyobb épülésére. Igazán boldog szegényke sohasem lehet, mert a magyar futballista olyan, mint az a csomag kávé, amely ünnepkörről ünnepkörre vándorol a legszélesebben vett családon belül. Senki sem bontja fel, mert szavatossága már évekkel ezelőtt lejárt, inkább átcsomagolja, kivárja a legközelebbi születésnapot, majd széles mosoly és kétoldali pusszantások keretében átnyújtja a ritkán látott anyósának. Valahogy így működik nálunk az átigazolási piac. Mindig lesz olyan klubvezető, aki vevő egy szép piros masnival átkötött Bajzát Péterre, de még az ex-ferencvárosi Barthának is van visszaút Kozármislenyből.
Most, hogy egy hónapja vége az őszi idénynek, talán érdemes lenne futó pillantásunk a színváltós spílek végeláthatatlan táborára szegeznünk. Összeállításunk nem törekszik a teljességre, mert csodát lehet várni tőlünk, de a lehetetlenre csak a legritkább esetben vállalkozunk,
Idén télen három csapat gondolta úgy, hogy szórakoztatási céllal, a Mikroszkópos szilveszteren megfáradt lakosság szolgálatába áll. A Fradiról egyelőre nincs érdekesebb hír, ha csak az nem, hogy a League Two teljes vertikuma szerepel az átigazolási kívánságlistájukont, valamint, hogy a legfrissebb hírek szerint nem tettek le Hevesi Tamás reaktiválásáról sem (ld. keddi Sport Extra). A Győr és a Diósgyőr azonban egészen más kalap.
Tarsoly Csaba továbbra is ragaszkodik a tömeges játékoskeringő intézményéhez, és ezen a télen is kicserélni a fél keretét. Aki magyar, fiatal, vagy csak egyszerűen rég játszik nála, az mehet. A kiesés elől menekülő Diósgyőr mindjárt kiszagolta a lehetőséget, és csomagban veszi át a ballasztot. Bajzátról lehetett tudni, hogy Győrött felejtős, de Brnovics például teljesen képen kívül volt számunkra. Ha nincs az átigazolása, meg nem mondtuk volna, hogy hol játszik. Zámbó és Dudás létszámfeletti, bár U20-as világbajnoki bronzérmes. Őket el- nem, de kölcsön simán odaadják bárkinek, ahol fejlődésük töretlen maradhat. Vállalható indok, hiszen a Győr II-nél azért van erősebb csapat az országban. Supics klubváltása mellékes, de némileg váratlan. (A félreértések elkerülése végett, a felsoroltakból Dudás kivételével mindenki Diósgyőrbe ment.)
Egyre inkább olybá tűnik a helyzet, hogy Magyarország újra feliratkozni látszik az európai futballtérképre. Néhány éve még Várszeginek kellet vennie Hollandiában Belgiumban csapatot, hogy kerettagságot biztosíthasson Preisingeréknek, most pedig már ott tartunk, hogy egy, a Tibinél márkásabb csokoládékat gyártó országból is alkalmunk nyílik válogatott játékost igazolni. Persze a néhányszoros belga válogatottságtól még nem kell hátast vágni, de mindenképp üde színfolt a kuriózumokon már megedződni vélt honi közegben.
A diósgyőri tömbösített bevásárlást már érintettük az első győri bekezdésben, így ide csak annyit körmölnénk le serényen, hogy általában ezek a segélycsomagok ritkán kerülik el az enbékettőt. Elég csak von haus aus kispesti példákat említenünk, ahol vettek már tiszakécskei (Bánföldi), győri (Mracskó) és békéscsabai (Major) kontingenst is, majd úgy jártak, ahogy ezek után érdemlik.
Ha minden összejön, akkor a tél legnagyobb bukója a Debrecen lehet. Jó képességű klubjogászuk ugyan az egyetemet elvégezte, mégsem képes egy egyjegyű és egy négyjegyű számot pontosan összeadni, így Rudolf máris kezdheti keresni a szekrény mélyén megbújó kerekes bőröndöket. Kivéve, ha kifizetik számára az évi nyolcvanmisis fizut, ami ugyebár másfél Sándor Györgyöt ér jelen körülmények között. További fix távozónak tűnik Leandro, aki szakmailag kíván előrelépni a ciprusi Omoniában, valamint ott, és állítólag annyit kap, mint amennyit Rudolf itton kér, mínusz harminc százalék. Ennyiért legtöbbünk bevállalná az örök nyarat, pláne, ha tud is egy kicsit labdarúgni. Bodnár "Boca" sorsa még kérdéses, a Salzburg honlapja egyelőre csendbe burkolózik. Legutóbbi nyilatkozatok szerint mindenki mehet, nagyjából és kivéve Coulibalyt. Egyetlen komolyabb kiszemeltjük pedig egy korábbi angol iskolaválogatottas új-zélandi srác, aki az elmúlt évben a bivalyerős finn Tamperében nem bizonyított.
A többiekről csak szemelvényekben. A BL-es Unirea színeiben a Rangers ellen parádézó Tudor újra kiválthatja a magyar munkavállalásit. Nála egyedül az a kérdés, hogy Kispesten emeli-e 35 fölé a kapusok átlagéletkorát, vagy követi korábbi mesterét Kecskemétre? Az Újpestnél nagy a sírás Sándor elvesztése óta, és ha a frissen kinevezett Sallói (Kovács Zoli) nem kapja össze magát, akkor követheti őt a teljes védelem. Korcsmár állítólag Feyenoord, vagy Celtic; Vaskó Leeds és Dudic is kérdőjeles. Pakson a Fradi-nevelésű, de Kozármislenyből érkező Barthában látják alagút végi fénycsík formájában a nyolcadik helyet, Kaposvárott pedig lecsaptak a Nyugati-csoport őszi gólkirályára, a kifejezetten beszédes nevű Egejuru Godslovera. A Haladás a bevált módszerekre szavaz, amikor visszahozta Sipost Ciprusról, Bogdanovicsot elhappolta bárki elől, és elhiszi, hogy El Hadji Diouf nem csak névrokona El Hadji Dioufnak. Kispesten továbbra is a légiósokba vetnek minden reményt. Angelo Vaccaro korábban a német másodosztályban csatárkodott, Gary Tavarsról pedig annyit tudtunk csak meg, hogy francia és védő. A korábbi Ajaxos és Vitesses Yakubu pedig vélhetően a "mások is élnek híres névvel" típusú játékosok táborát fogja gyarapítani.
