Nehézkesen indult a tegnap délutánom. Először a gázszerelő hozta a tudomásomra, hogy az életjeleket az elmúlt napokban nem sugárzó vízmelegítő defibrillálása nagyjából olyan hatással lesz privát költségvetésemre, mint Tornyi Barna szerepvállalása a diósgyőri büdzsére, másodszor a betervezett közös meccsnézést sem sikerült tető alá hozni. Végül 4 óra táján úgy döntöttem: ezek után már kizárt, hogy maga a derbi is kudarcokat tartogasson, ezért ideje helyet rezerválnom. Nem bántam meg. A nagyjából harmad-negyedháznyi szurkoló által teremtett kielégítő hangulatban kellemes, gólgazdag edzőmérkőzést tekinthettem meg és a székhez sem fagytam hozzá.
Divatos lett napjainkban a válogatottal kapcsolatosan a pozitívumokat emlegetni, úgyhogy kezdjük ezzel. Nyolc gól az, amit nem kell megmagyarázni. Akkor sem, ha San Marino reprezentánsainál talán a környező utcákban összefogdosott 11 rokkantnyugdíjas mamóka is nagyobb ellenállást fejtett volna ki. Nekem, aki a hetvenes évek végén születtem és nem emlékszem ’82-re (mikor a vébén 10 gombóccal fizettünk az El Salvador által felszolgált 1 szem pupusas-ért) csak tévéfelvételről adatott meg életem folyamán, hogy ennyi magyar gólt lássak egy meccsen. A nyolc gól sok mindenre jó. Jó mindenkinek, aki kint volt a stadionban és úgy érezte: nem volt elvesztegetett idő erre áldozni a péntek este egy részét. Jó a kapu mögött ülő kisiskolás srácoknak, akik most napokig mesélhetik majd egymásnak és a rokonságnak, hogy a szektor aljára leszaladva majdnem karnyújtásnyira voltak a szöglethez kivonuló Dzsudzsáktól. Jó a szektor közepén ücsörgő, 25 éves forma leányzónak, akiről lerítt, hogy életében talán ötödször van meccsen, viszont a lefújás után telihold vigyorral fotóztatta magát, háttérben az eredményjelzővel. Jó a válogatott gólarányának, amely (ha a hollandok márciusban nem óhajtanak gálaelőadásokat tartani) valószínűleg pozitív lesz a selejtezők végén. Jó a szövetség marketingeseinek, akik az elkövetkező napokban tetszés szerint puffogtathatják az utóbbi hónapokban összegereblyézett hozsannázó jelzőket. Jó lehet büszkeségeinknek arra, hogy erőt gyűjtsenek belőle az előttük álló feladatokra – mint ahogy arra is jó lehet, hogy a társaság kellően elbízza magát, az álmodozásból pedig egy, az állcsúcson csattanó jobbhorog ébresszen fel minket Helsinkiben.
Amire a nyolc gól nem alkalmas, az az, hogy mélyre ható és főleg hosszú távú következtetéseket vonjunk le belőle. Arra a kérdésre, hogy a válogatott összjátéka fejlődött-e az elmúlt hónapokban és mennyit, nem lehet választ adni annak alapján, hogy a csapat feltrancsírozott egy erősségét tekintve nagyjából az NB III Duna-csoportjának középcsapatai közé sorolható ellenfelet, amelynek tagjai a mindennapokban San Marino társadalmi életének különböző, OKJ-s képzettségeit igénylő területein keresik boldogulásukat. Komanék tegnap bemutattak pengés megoldásokat, gyakorolhatták a passzjátékot, a támadásépítést, a szélek használatát és a befejezéseket. A meccs nagyobb részére nem volt jellemző a Hajnal-féle alibizés (a második félidő közepén volt tapasztalható némi nihil) – ugyanakkor most is észre lehetett venni a labdakezelési és helyezkedési hibák már-már svédasztalra kívánkozó bőségét és Vanczák Vili kezdősebessége sem fog a teherhajótól a vadászrepülő irányába orientálódni attól, hogy a válogatott alaposan elkente egy Vanuatu szintjét lehorgonyzó ellenfél száját.
A csapatnak jár a gratuláció, a nyolc gólnak lehet, sőt kell is örülni – mint ahogy értékén kezelni is kell. A tegnapi este szép emlék, de aki ennek alapján máris megpillantani véli lelki szemei előtt a Kijev táblát, netán „vannak rejtett tartalékaink” és ehhez hasonló nyelvi bravúrok előcibálását tartja szükségesnek, annak továbbra is jó szívvel tudom tanácsolni a hallucinogén gyógyhatású termékek fogyasztásának mellőzését. Arra, hogy a tegnapi parádézás mennyit ér, legkorábban kedd este adható valamilyen (és feltehetően akkor sem minden tekintetben megnyugtató) válasz.
Keresztvíz-lehúzás, tömjénezés:
Király Gábor: 0 Egyetlen érdemi feladatát (egy, az első percekben elvégzett vendégszöglet utáni kapura lövés hárítását) sikerrel abszolválta. A későbbiekben néhány labdába érésen kívül a tizenhatos különböző pontjain lefolytatott helyszínelésekkel, illetve az egyik Szalai-gólnál egy egész pályás vágta lenyomásával igyekezett karbantartani magát.
Vermes Krisztián: 5 A fentebb említett szögletnél valószínűleg az égbolton található felhők alakját tanulmányozhatta, mert a támadóról jócskán lemaradt. Az összjátékba ritkán kapcsolódott be, inkább a láthatatlan ember szerepkörében lubickolt.
Juhász Roland: 6 Vélhetően nem ez volt élete legnehezebb mérkőzése. Kevés védekező feladatát jól látta el, az előre játékban a szokottnál mintha kevésbé lett volna meggyőző.
Vanczák Vilmos: 6 A Nagy Ünnepeltet a vendégek sem merték holmi lesprinteléssel háborgatni, így viszonylag eseménytelen estét tudhatott magáénak. Nem feltétlenül ezen meccs, inkább az eddigi tapasztalatok alapján: még mindig inkább tízszer ő rongálja a gyepszőnyeget, mint egyszer Gyepes.
Laczkó Zsolt: 6 A védelem talán legaktívabb tagja volt, akit a pálya számos pontján megfigyelhettünk. Lelkesedése számos esetben pontatlansággal párosult.
Elek Ákos: 6 Nem az a mérkőzés volt, ahol az ő posztja kiemelt jelentőségű lett volna. Viszonylag kis hibaszázalékkal tevékenykedett.
Koman Vladimir: 7 Energikus játékkal, gólpasszal, majd góllal igazolta, hogy jó úton halad a felnőttválogatott (eget verőnek általában nem nevezhető) tempójának felvételében. Bízunk benne, hogy Szalaival együtt Finnországban igazolják: a következő évtized válogatottja elképzelhetetlen lesz nélkülük.
Gera Zoltán: 5 Pozitívum: adott egy később gólpasszá transzformálódó labdát és higgadtan bevarrt egy tizenegyest. Negatívum: inkább hátráltatta, semmint vezényelte volna a csapatot és kapura lövéseinek többsége sem felülről verdeste a világszínvonalat. Örülök, hogy a komplett szaksajtó lelkesen bizonygatja reaktiválásának szükségességét – mert ha nekem kellene ezt megtenni, akkor bajban lennék.
Dzsudzsák Balázs: 8 Aktív volt a széleken, még ha néhány, a PSV-ben látott megoldását hiányoltam is. Három gólpassza mellett egy remek bombával dobta fel a szurkolók napját.
Rudolf Gergely: 8 Két gól bezsákolása mellett egy gólpasszt osztott ki és sokszor megjátszható volt. Szalaival eddig megtalálták az összhangot, bízunk benne, hogy ez a későbbiekben is így lesz. A tizenegyes elvégzését jobban megérdemelte volna, mint a Capitano.
Szalai Ádám: 10 Lassanként alapigazságként kezelhető: ha San Marino és hazai pálya, akkor valakinek kidob a gép egy mesterhármast. A második mellett nálam az első gólja is élményszámba ment. A komolyabb ellenfelekkel szembeni produkció egyelőre nála is kérdéses, de jelenleg úgy tűnik, beljebb leszünk vele, mint Torghellével. (Voltak neki is kisebb hibái a mérkőzésen, az osztályzattal a rendelkezésére álló idő hatékony kihasználását kívántam díjazni.)
A cserék közül Vadócz Krisztián és Priskin Tamás egy éppen leülőben lévő mérkőzésbe kapcsolódtak be. Az igyekezetet láttuk, a találkozó ritmusát felvették, de lendíteni rajta nem tudtak, Priskinnek pedig továbbra sem írta fel a csapatorvos a góllövő tablettát. Mindkettejük osztályzata 6. Czvitkovics Péter a pályán töltött idő hossza miatt nem osztályozható, de felbukkanása jót tett a leülőben lévő válogatottnak.