nem szerkesztőségi cikk, végh hanta feljegyzése

Valamikor 2007 őszén elindult egy új kezdeményezés a magyar blogszférában. Néhányan úgy gondolták, nincs olyan fórum, amely hozzájuk szólna. Regisztráltak, összeálltak, formába öntötték és megalapították sokunk kedvenc oldalát, a labdabiztost. Azóta eltelt három év, az eredeti szerzők visszavonultak, újak jöttek, a stílus és vele a közösség némileg megváltozott, de a szemlélet mindvégig megmaradt. Mi így szeretjük a magyarfocit.

Nem akartunk NST lenni, nem akartunk sohasem híroldal lenni, nem vettünk mindent viccre, noha szerettünk fikciókban beszélni, akartunk a virtuális világban is szurkolók maradni. Kevesen indultunk, nem jutottunk el mindenkihez, de aki itt van, az ismeretlenül is közösséget alkot. Tudjuk ki fradista, ki győri, ki honvédos, ki szereti a sarkosságot, ki szúrja ki tárgyi tévedéseinket, ki fog reklamálni az állandóan elmaradó excelért. Komolyan vettük az oldal mottóját, és ennek megfelelően jártunk el: Magyar Futball és Egyéb Más Varázslatos Dolgok.

Szép és boldog három év volt, és nem szeretnék átfolyni indokolatlanul egy melankólikus hattyúdalba.

Lotus fogalmazott minap egy magánbeszélgetésben nagyon szépen, idézném, ha nem bánja: "minden embernek ott van az otthona, ahol megtalálja a boldogságát és ez nekem a cybertérben a labdabiztos". Sajnos igaza van, mégis azt kell mondjam, a mostani döntésem legyen bármilyen rossz, netán meglepő, vagy akár váratlan és kellemetlen, egy nagyobb rosszat előz meg.

Hanta megy. Valamivel több, mint százötven posztot sikerült idekaparnom, volt ami jól, volt ami közepesen, és volt ami csak tartalomkitöltőként sikerült. Kicsit belefáradtam, új impulzusok kellenek. Szerettem beharangozókat írni, bár sokszor volt, hogy nyűgként kezeltem, de tudtam, a közösség várja, a kommentek jönnének, a szórakozás együtt működik. Szerettem összefoglalókat írni, videókra vadászni, elmondani, hogy ki volt a hétvége molnárzolija. Szerettem szapulni az MLSZ-t, szerettem statisztikázni, szerettem a Hattrick-kupát, szerettem nagyjából mindent. Szerkesztőként nem kellett megvárnom a publikálási időpontokat, még előttetek elolvashattam Black Lotus légióskörképét, ellenfélnézőit; Futó Lada vagy vérfarkas ordító baromkodásait; és rosseb összes hosszabb hangvételűjét. Szeretném ha velem jönnének, de nem nyilatkozhatok a nevükben. 

És szeretném ha ti is velem jönnétek az új helyre. Valóban más lesz, kicsit felhígul a gárda, lesznek új (bár máshonnan régen ismerős) arcok, és lesz kiszámíthatóbb működés. Egyszerűen elfáradtam, túl sokat vállaltam. Hetente két monstreposzt, beharangozni és összefoglalni, és közben figyelni, ha valami érdemleges van, legyen önálló kontent mögötte itt is. Visszük tovább a már megszokott rovatokat, és felélesztünk néhányat a régi szerelmekből (Janibá notesze, válogatott válogatottak, gyermekkorunk kedvenc játékai). Nem kell félni, nem fog fájni, bár eleinte kicsit fura lesz, de majd belerázódunk.

Szóval hanta megy, de nem akarja senki játékát sem elrontani, ezért:

• ha úgy gondolod, hogy a labdabiztos filozófiáját tovább tudnád vinni ugyanitt, jelentkezz a verebesmagus@gmail.com vagy labdabiztos.blog@gmail.com címen és vedd át a sámánéktól kapott stafétát;
• az új helyen egy átmeneti időre nem fogjuk feszegetni a regisztrálás témát, ideiglenesen lehet majd kommentelni nélküle is;
• a név marad, az a közösségé, csak és kizárólag akkor jöhet, ha a közösség is együtt mozdul.

Minden egyéb óhajsóhaj, pontosítási kérelem kommentben, minden kérdésre válaszolok.