Miközben mi az elmúlt hónapokban a Bohócligára és a nemzetközi porondra vetettük vigyázó szemünket, újonnan érkező szerkesztőségi tagjelöltjeink teljes erőből igyekeznek rávilágítani elménket arra, hogy Tóth Norbin túl is van élet. Hétfőn Bastille szépirodalmi síkon csapott le, ma második próbajátékosunk, nbcee inkább a realizmus mezsgyéjén próbál támadni. Bemutatkozó írásában a Bajával és a BKV Előrével kapcsolatos tudnivalókat rendszerezi.
KÖZLEMÉNY: Namármostan, ha Bastille kollega be nem előzött volna, akkor a teljes másodosztályt felvállaltam volna, de egy MTK-Egyetértés-szintű megegyezés alapján úgy alakult, hogy ő viszi tovább a nyugatiakat, míg én fogok beszámolni a napkeleti küzdelmekről. Azért egy töredékét még felírom ide, már csak azért is, mert ő is ugyanazzal a csapattal kezdte volna, mint én… Lehet a Bajai LSE olyan kulcsszerepet tölt be a labdarúgásunkban, mint a Vissza a jövőbe filmekben 1955. november 12-e. Akkor engedtessék meg nekem indításképpen a következő két rövid sárga-kék csapatbemutató (mentségemre szóljon, hogy földrajzilag egyikük arénája sem a Dunántúlon terpeszkedik, és már mindkettejüket láthattuk a Keleti Csoportban), utána csak a kelettel foglalkozom majd:
Miközben az ember a finn meccs után szedi ki a konfettiket a hajából, próbálja felitatni a vörösborfoltot a szőnyegéről és a reménytelenül kiszáradt pizzát szomorúan kidobja a kukába, megszállja őt egy bűnös gondolat. Mert oké, eddig beszámolt eme blog a Bohócliga minden nyűgéről és nyilairól, de mi a helyzet azokkal, akik csak álmodhatnak az angyalföldi vendégszektor toalettjének felszenteléséről, akik irigykedve néznek a Paksi FC városukon átrobogó busza után, ahol a kocsma legnagyobb hantása évek óta azzal dicsekszik, hogy ő már látta egyszer játszani Thomas Sowunmit? Nézzünk körül a másodosztályban! Ha a honi labdarúgás legfelső szintjének olimposzi magasából letekintünk, bizony lentebb is találunk némi (adott esetben nemi) életet. Jöjj kedves Olvasó, elkalauzollak oda, ahova még Kazuo Honma sem jár!
Nálam már Paolo Di Canio remekbeszabott védőbeszédénél világossá vált, hogy a labdarúgás nem mindig az arisztotelészi logika alapján működik. Valami ilyesféle okból kifolyólag van nekünk ebben a kis országban rögtön két másodosztályú csoportunk. Ez egyfelől sajna nem jelent kétszer akkora színvonalat, másfelől bele sem merünk gondolni, milyen lenne, ha az MLSZ szervezné az orosz bajnokságot. Nah de nézzünk csak körül!
Valahol a Duna mentén van egy város, aminek a nevével C-kategóriás szóvicceket lehet gyártani, ahol mindenki halászlevet főz és 1950 óta várja a megyeszékhellyé avatást, mely esemény kb. akkor jön el, ha a Leverkusen megnyeri a Bundesligát. Isten hozta önöket Baján! Három dolog miatt is különleges a város labdarúgása. Egyrészt nekik köszönhetjük a DDD-t, a Dupla Disztl Dinamitot (és még Bognár Györgyöt ki is hagytuk), másrészt a csapat hol keleten, hol nyugaton játszott (jelenleg utóbbi), amit eddig csak pesti csapatoktól láttunk az alsóbb osztályokban, harmadrészt pedig Kormos „Cinu” (doboz) László itt ontja a mesterhármasait (eddig ebben a szezonban négyet…). Aki fitymálóan nézne a magyarfutball.hu-féle 1991-es alapításra, annak üzenem, hogy a számtalan névváltoztatáson átesett Bajai „Vasas” MTE, illetve ’72-től Bajai SK már jóval régebb óta fürdött a honi labdarúgás kristályvizű tavában, bár a nagy áttöréssel mindeddig adós maradt. Jelen sorok írásakor a Bohócliga Cváj bronzérme lóg a fejük felett, ami a közelmúlt jojózása után mindenképpen dicséretes.
Esély a bohócligára: Ha Kormosért nem jelentkezik be a Barcelona, és a derék halászléfőzők Türr Istvánt megszégyenítő módon fognak küzdeni, akkor a dobogó sem elérhetetlen, de egyébként a középmezőny várja őket, annak minden izgalmával.
Valahol a Stallone-járta MTK-pálya mellett van egy magas épület, ami bizonyos szögből nézve hasonlít egy lelátóra, talán mert az is. Hölgyeim és uraim, jegyeket és bérleteket kéretik előkészíteni, a BKV Előre azonnal indul! Igazából igazságtalanság lenne elhallgatni, hogy egy négyszeres Bohócliga-résztvevőt tisztelhetünk a sárga kékekben (lehetett volna az öt is, ha 2001-ben át tudtak volna csoportosítani némi négyesmetrós pénzeket a másodosztály megnyerése után), emellé még egy MK-ezüstöt is be tudtak söpörni a „beszkártosok” dédapáink idejében (a Soroksár túl nagy falatnak bizonyult). Ha már a múltnál tartunk, két év múlva centenáriumot ünnepelhetnek az MTK szomszédai, remélhetőleg a jelenlegi 10. helynél előkelőbb magasságokban. Ha ez nem is jön össze, a hatos metró tuti megáll majd a hazai pénztárnál. Jelenleg talán a legnagyobb erősségük a strandokat is megjárt Csopaki (Most mondjátok meg, nincs ott ez a TOP10 focistanevek között?) István.
Esély a Bohócligára: Ha a fővárosi közgyűlés a Combinókat átküldi Debrecenbe egy csereüzlet keretében, rövidesen a józsefvárosi Kerepesdűlő lehet az a része az országnak, ahol a legnagyobb az egy négyzetméterre eső bohócligás csapatok aránya.
Tényleg elnézést, hogy egy már lefutott meccset kellett újrajátszani, de a következő írásban már tuti a végtelen Alföld stadionjait fogjuk róni, és a terjedelemben is lesznek változások. „Úgy éljen Végh Antal!” (by Moldova Gy.)
Folyt. Köv., ha ti is úgy akarjátok.
