Kezét csókolom, egy Sopronit és egy Heinekent lesz’szíves! Van még negyed órám, hogy odaérjek a Bélához. Az a tervem, hogy jó meccs lesz, ezért egy egyszemélyes performance-ot fogok elkövetni és nem mondom el senkinek. Első félidőben megiszom a Sopronit, mert az egy üdítő, enyhén kesernyés sör, amilyen szerintem az első félidő lesz, hogy aztán a kellemes ízét gyorsan elhagyó Heineken meghozza a meglepetést nekünk. Rápillantok a Holdra és megpróbálok erőt és tökösséget sugározni Vanczák Vilinek. Kicsit örülök, hogy a meccs előtt nincsenek elvárások és verésért utaztunk Amsterdamba, ilyenkor nyugodtan lehet nézni egy-két kapott gólig a meccset. Befordulok a Stadion utcába, Béla már vár a kutyával. Magyaroook!!! Nekünk huszonéveseknek minden válogatott meccset meg kell becsülnünk, még akkor is, ha tudjuk, hogy a Király-Fülöp csere a kapuban annyit ér, mint a fél szem algopyrin Sanyi haverom legénybúcsúja után. Négy vagy több gól, mondja Béla a szelvényét lobogtatva, pedig tudja, hogy Vanczák visszakerült középre és a mesterünk 4-4-1-1-es hadrenddel lepi meg a tulipánosokat. Közben felérünk Gundel Takács Gábor hangjával megtelt lakásba, jönnek a csapatok, a hollandok mosolyognak, Van Persie még csücsörít is hozzá, Gera összeszorítja a száját, Egervári úgy mosolyog, mintha meghallotta volna, hogy fingott egyet Moen sporttárs valamelyik segítője. Háromnál többet könyörgöm ne kapjunk. Mindig a legrosszabbat tételezem fel, ezért nagyon ritkán kell csalódnom, mondja Nestroy, akinek ehhez az estéhez semmi köze, himnuszok, pattan a Soproni.
Öt helyen is változtatott Egervári. A kapuban Király helyett Fülöp, Lipták helyére bement Vili hálaistennek, Lázár pedig kezdhetett a szélen. Kezdett még Vadócz és Pintér is extra védekezés gyanánt és elöl ott van a magyar Benzema, vagyis Priskin.
5. perc Csordogál a mérkőzés, a magyar retesz láthatóan felkészült, középen Vadócz és Pintér is jól mozog, a hollandok passzolgatnak jobbról balra, hallom a magyar szurkolókat, fogy a sör, nálunk labda.
10. perc Van Persie rendkívül agilis, de süvít róla a flegmaság, Vanczák remélem megöli.
13.perc Mindjárt kihúzzuk az első negyed órát, de jön egy holland szöglet. Sneijder lövi természetesen, száll középre, a magyar védők a hollandokat tolják kifele, de valamelyik megcsúsztatja, hol a védelem, 1-0. Hát ez egy vicc. Nyílván a Van Persie, ki más, biztos a Vanczáknak kellett volna ott lenni, vagy talán Juhász, Gundi nagyon szomorú. A Soproni enyhén kesernyés, mint ez a pillanat.
18. perc Kuyt megy el Laczkó és Juhász között, a rohadt életbe, itt a második, Fülöp jön, de hálaistennek mellé. Kicsit előrébb merészkedünk, lőd rá Vadócz, ordítja Béla, Vadócz ellövi. A labda elszáll, kínosan nevetünk.
20.perc A bíró szabadot fúj nekünk, szabály,hogy holt időben iszunk, emelem az üveget, de a szemem sarkából látom, mintha Dzsudzsák futna, gyorsan elvégzett szabadrúgás, na, na, góóóól, megölelem Bélát, mint a törökök ellen, mikor azt hittük, hogy Gera csinált egy tizenegyest, de valami nem stimmel, Gundi nem ordít, egy csapásra mindketten tudtuk, az arcunk elernyed, Gera és Dzsudzsák ordít a sporival, hova valósi a bíró, norvég, mondom Bélának, nem hiszem el, köszönjünk magyar sportdiplomácia, köszönjük Schmitt Pál. Elvett a magyar válogatottól egy gólt ez a kisfiú, mondja Gundi. Iszunk egy pálinkát.
25. perc Nálunk a labda és egyáltalán nem vagyunk beszarva, tetszik, amit csinál a csapat, és lám-lám jön egy magyar beívelés a szélről, és ki marad egyedül, Vanczák fejeld be, ááá, tuti direkt hagyták szabadon, mondja röhögve Béla, jól van Vili, egyenlőre kemény vagy, mint a döngölt föld, szeretünk.
29. perc Aztán Gera előtt van terület, de mintha be lenne rozsdásodva, menjél Zoli, nem megy, megáll, visszapasszolja, biztos Sanyi bácsi erre kérte.
40. perc Gera oktat, jól passzolunk területre, de aztán beszarunk, mindenesetre tetszik a csapat, megfogadjuk, hogy ahányszor a közvetítés és a stúdió beszélgetés közben elhangzik, hogy szerethető csapat, arra inni kell egy pálinkát, meg iszunk most is. A norvégokra. A Soproni is elfogyott.
Az első félidőben kaptunk egy elkerülhető gólt, mert olyan nincs, mert nem kerültük el, ugye uraim, de aztán rúgtunk egyet, amit nem adtak meg, ezt varrjuk tényleg a magyar sportdiplomácia nyakába, szóval igazából mi vezetünk, de minimum döntetlen. A holland csapat nem pörög, tipikusan laza négy nullát akarnak, mint szombaton. A mi csapatunk védelme azzal erősödött igazán, hogy Vanczák középre került, és középen Vadócz és Pintér stabilitást ad. A támadásaink is bizalom gerjesztőek voltak, látszódott, hogy ez rohadtul nem az a csapat, mint akik Pesten szédelegtek szombaton. Egervári mester aztán úgy gondolta, hogy középpályást cserél, lejött Pintér és a támadóbb szellemű Koman Vologya érkezett a második félidőre.
46. perc Rögtön szögletet lövünk, kicsit, Balázs adja Rudolfnak, aki húzogat befele, na, na, nem veszik komolyan,tizennégyről el lehet lőni, lőőőd, rezdül a háló, a norvég középre mutat, Béla ordít, én is ordítok, Gundi is ordít, a Heinekent még ki se nyitottam. Folyik a pálinka természetesen, Rudolfra iszunk, pattintom a Heinekent, aztán Béla még köhög a jófajta pálesztől és nagyokat nyel, mikor Dzsudzsák kanyarintja be jobbal és arra Gera olyan tanárian érkezik két narancs háta mögül és lövi el úgy, úristen mekkora gól, vezetünk, a hollandok arcán tanyázó rémületet órákig tudnám nézni, hallom, hogy riariahungária, nem hiszem el, muszáj töltenünk még egy pálinkát, Gerára! Bátrak vagyunk és a taktikánkkal, mint péklapáttal álcsúcson basztuk a hollandokat! Kezdem érezni a piát, Béla szerint háromegyre vezetünk, mert Dzsudzsák gólját is beleszámolja. Néha egy norvég anyukát emleget. Sőt egyre gyakrabban. Kurva jól játszunk!
A második félidő első felében a hollandok csak lestek, mi irányítottuk a mérkőzést, Bert Van Marvijk meg a kispadot rugdosta. Rudolf lőtt húsz méterről Vorm kapus kezébe, aztán Priskin maradt le Gera zseniális passzáról. Ezt a huszonöt percet kell bevéssük az agyunkba, Marwijk cserél, mert rákényszerítettük, ezzel a játékkal lehet kezdeni valamit, csak aztán.
60. perc A magyar mezőny fölény kellős közepén Sneijder iramodott meg, kényszerítőzött Vadóczcal, aki messiket és céronáldókat megszégyenítően passzolta vissza a hollandnak, Fülöp meg úgyse védi ki. A rohadt életbe, persze Béla szerint még mindig vezetünk. Tipikus magyar szopás, pálinkát kell inni.
73. perc Helyzeteink vannak és nem hiszem el, de pontért, pontokért küzdünk tizenöt perccel a vége előtt, jó a meccs, Van Nistelroy-t kétszer állítják meg lesen, ami nem volt az, Béla szerint az volt, Béla szerint vezetünk, mikor Kuyt passzolja be Fanninak, aki kapásból lő gólt. Fülöp, ezt védeni kellett volna, vagy beleértek, kit érdekel a rohadt életbe, ennyi volt a csoda.
75. perc A hollandok elvesztik a labdát a félpályánál, Balázs előtt, jaj de jól mozog,el mekkora labda, óriási indítás Gera elé, ez az, így kell átvenni, Zoliii, Zoliii, góóóól, megint egyenlítettünk, zubog a pálinka, egy kupacon a magyar válogatott, ötven éve nem kapott tétmeccsen hármat a holland csapat, a magyar pálinka és a magyar válogatott elképesztő szimbiózisba került a lelkemben, dagad a májam, történjék bármi.
Ezután tudjuk mi történt. A következtetéseket nem merem levonni egyedül, mert a végére nagyon beleszerettem a csapatba. Néhány dolgot azonban le kell szögezzünk. Három gólt rúgva idegenben meccset kell tudni nyerni. Aztán meg a korai kapott gólt valahogy el kéne felejteni, de ne hívjuk semmiképp elkerülhető gólnak. A csapat tegnap bebizonyította, hogy van saját elképzelése a játékról és ha akarja, akkor tudja is játszani. Ezt a svédek ellen is szeretném látni. A védelmünket nagyon össze kell rakjuk őszre, mert a sajtó tuti elszáll majd és széthájpolják a második helyet. A szurkolók pedig a legnagyobb királyok. A 70. perc táján, amikor simán hallatszódott az ötvenezres stadionban ezer magyar torokból, hogy itthon vagyunk, az mindent elárul. Sehol a világon nincs akkora igény tökös válogatottra, mint Magyarországon.
Keresztvízlehúzás, tömjénezés rovatunkat pedig most átadjuk lelkes és hozzáértő kommentelőinknek, akik megmondhatják a frankót. Nincs szívem a védelmet vagy akár Fülöp Mártont szavakkal vagy akár számokkal megbántani. Inkább idecitálom végh hanta egy mondatát, ahogyan az előző válogatott poszt végén Bognár György szavai zengtek fülünkben: „Szép este volt, láttunk egy jó meccset, ahol a véletlenek szerencsés összjátéka, valamint a lényegtelen szituációban bevállalós szövetségi kapitányt játszó Egervári, és a hollandok előtt magát leíró válogatottunk nagyjából futballélményt varázsolt a kedd esti meccsnézést választó széles néptömegek számára. A találkozó se nem előremutató, se nem bizakodásra okot adó, egyszerűen egy kisiklás, a trendbe testidegen elemként belekeveredő valami volt. Kéretik nem arra használni, hogy mélyenszántó következtetéseket vonjunk le belőle”
