Kicsit héderezünk még a tegnapi mérkőzés élményeitől, mely során válogatottunk védelme időnként annyira volt tisztában a labda aktuális helyzetével, mint Coulibaly gólkirály azzal, mely ország mely kontinensen található. Emiatt reggeli gyanánt vendégjátékost szerződtettünk Artie személyében, aki új, érdekes elméletében azt próbálja bizonyítani, hogy a 3. évezred legismertebb magyar műalkotása tekintetében mindmáig tévedésben van a magyar sportszerető társadalom, a mű készítőjeként nem azt ünnepeljük, aki arra rászolgálna, a BDSRSTNT! Ez úton is köszönjük a megküldött írást, melynek örülünk, mint létszámfelettivé vált diósgyőri megélhetési labdarúgó az iránta mutatkozó (konkrétum nélküli) élénk érdeklődésnek. Át is adnám a szót.
Sajnos én a szójátékokkal nem tudok olyan parnasszusi magasságokba repülni, mint H.Iván szakújságíró, így a meglepő és egyedi csehül állunk fordulatról már lemaradtam, a tegnapi kiemelkedően harcos szerethető teljesítménye után azonban kénytelen vagyok a Nagyérdeművel megosztani egyrészt valami fárasztó és kényszeredett szójátékot, másrészt az elméletemet, hogy Az elhíresült pénisz c. remekműnek vajon ki is lehet az alkotója. Teszem ezt azért, mert az a magát szakembernek tartó, szövetségi kapitánynak álcázott rajzművész, akinek a tegnapi meccs után még van pofája pozitívumokról beszélni egy olyan cseh csapat ellen, amelybe a játékosokat rendőrségi kényszerítő intézkedéssel gyűjtötték össze, nem érdemli meg, hogy arról értekezzünk csak és kizárólag, hogy mi történt a pályán. A Vanczák-kapufa megvolt, ott nem volt kipattanó, itt van, tessék belőni.
Szóval volt ez a tegnap meccs, ahol a szakemberkapitány az irányítóban játszó (vagyis francot, hónapok óta nem játszó) Koman kimegy szélre, a szélen játszó Kovács bemegy irányítóba, a semmit nem mutató, Diósgyőrből valószínűleg elküldendő Kádár játssza a balbunkót, Völgyi Dani a keret közelében nincs, Varga Roli viszont ott van, mert közli a kapitány, hogy remek tavaszt futott, ami bizonyára igaz, mert ha egy csatár ősszel rúg nagyjából 9 gólt, és nem kap válogatott meghívót, mert nem elég érett hozzá, tavasszal meg kábé hármat, akkor jól játszik – hát nincsenek illúzióim. A magyar védelem végül is jól állt a lábán, amennyiben a védelem tagjának számít Bogdán Ádi, mert amúgy azon ment a para, hogy Vanczák vagy Kádár játszik szarabbul, és ezt a meccs végéig nem sikerült egyértelműen eldönteni. Arról, hogy Vili a legjobb sebőki és dragóneri hagyományokat követve hasznosabb az ellenfél kapuja előtt, mint a sajátjánál, pedig szívesen lemondanánk, mert nem az a dolga. Mit tetszenek mondani? Hogy nem baj, ha egy védő segíti a támadásokat? Nem, az valóban nem. De ha nem rosszak az emlékeim, akkor az olyan emberek, mint Dani Alves, Lahm, Maicon, a valaha-volt-jobb-bunkó Ramos, A. Cole, és még sokan mások, akik idejük jó részét szélsőhátvédként töltik, szintén használhatók támadásban, de mintha nekik nem az lenne a szerepük, hogy lőjenek gólt, mert a támadójátékunk vagy azért impotens, mert nincs értékelhető csatár a pályán, vagy ha az van, épp csak a labdát nem tudjuk eljuttatni hozzá, mert nincs értékelhető irányító (Kovács, Hajnal), nincs értékelhető szélső (Koman), aki meg van, ő sem sokat ér, mert az egyszem csatárunkat a cseh B is leveszi.
Ennyit a meccsről, következzen inkább a mai nap legfontosabb felismerése: ki készítette a Rajzot? Emlékeztetőül:
Bevallom a t. olvasónak, hogy a rajzot a subbán leltem, és az egyik ottani komment indította a gondolatmenetemet. Mert mit is látunk a rajzon? Tessék elolvasni a szöveget. Megvan? Na még egyszer. Észrevettétek? Nem? Nem baj, én sem, nem arra figyeltem: pont van a nyomtatott nagy I fölött. Ugye? Ez akkor megvan. Mit is jelent ez?
Gondolkodjunk, Béláim. A nyomtatott nagy I fölé ugye nem kell pontot tenni. Van azonban egy ország, ahol bizony tesznek, mert létezik náluk az olyan i, amint nincs pont, pl. ebben a szóban: kapı. És ezt ha nagy betűvel írjuk, akkor úgy fog kinézni, hogy KAPI. Az i-nek a párja pedig nagyban az İ. A pont nélküli i ugyanis valójában nem is i, vagyis dehogynem, csak az az i, ami a magyarból már kihalt veláris i, a mély hangrendű i. Ez még egyébként nálunk is megmaradt a nyelvben, csak már nem így ejtjük, tessék ragot illeszteni a következő szavakhoz: nyíl, híd, bízik, férfi (nem, az nem jó, hogy férfinek, ott a többes számmal kell próbálkozni, az egyértelmű). Elhagyván a nyelvészeti vonalat, elárulom, hogy melyik országról beszélünk, ha még valaki nem jött rá: Törökország. Vagyis feltehetőleg a fenti írást és rajzot olyan ember készítette, aki török vonalon nagyon jól mozog, és akinek minden második mondata az, hogy ő virágoztatta fel a török focit, és minden magyar-töröknél ő a Felkent Szakértő (nem tudom, az iszlámban van-e ilyen, hogy felkent, ha nincs, elnézést kérek a muszlim hívőktől). Ilyen embert pedig egyet ismerünk, ugye?
A győri rejtély tehát megoldva, a rajzot valóban nem Szerethető Sándor készítette. És hogy hogy jött ez a tegnapi teljesítményhez?
Fasz tudja.