A magyar válogatott és a magyar közönség együttesen elért egy olyan pontra, ami jó kiindulási alap a fejlődéshez. A csapat játékosai elhagyták a bohócligát. A saját bőrükön tapasztalták meg, milyen is a világ futballja. Az egész hozadéka, hogy ők már nem hiszik el, hogy továbbjuthatnak a csoportból, de tudják, hogyha egymásért küzdenek, azt a közönség honorálni szokta.
A szurkoló, azzal hogy beköttette otthon a kábeltévét, minden hétvégén orrvérzésig nézhet igazi futballt. Ez hosszú évek lassú aknamunkájával azt eredményezte, hogy már nem álmodozik arról, hogy kijutunk bárhova is. Egy dolgot akar látni: fiainkat vérben forgó szemekkel küzdeni. Ha a kettő találkozik, ráadásul az MLSZ folytatja az olcsó jegyek politikáját, ilyen estéket élhetünk át, mint szombaton. A válogatott nyer, mi jól érezzük magunkat, és mindenhol zeng-zúg a Sanyi, Sanyi, Sanyi…

Szokatlan módszert választottunk a szombati, Albánia elleni győzelem megindoklására. Az IFFHS klub-világranglistáját vettük alapul. Megnéztük, hogy a várhatóan kezdőcsapatokba kerülő játékosok klubjai, hol helyezkednek el a listán, majd a helyezéseket összeadtuk. Jó hír, a magyar válogatott az IFFHS szerint 2692-2992 arányban nyer. Azoknak, akik úgy gondolják, hogy az IFFHS által képviselt matematikai porhintés szimplán gyíkság, azokat szeretnénk emlékeztetni, hogy milyen könnyedén tud hátradőlni a tengerparton a magyar futballvezető, ha a válogatottak világranglistáján a 63. helyről felkolbászolunk az 56.-ra. Kattintás után kiderül, hogy 7-6-ra is nyerünk, ami a valóságban 1-0-nak, vagy 2-1-nek felel meg.

A magyar foci köré gyűlt szellemi tőke erejét nagyjából egy talicska aprómajom és egy raklap döglött lepke közé kell belőni. Tagadhatatlan. És ami az urak agyában, mint ötlet megszületik, az munkaköri kötelességből fakadóan meg is valósul. Mi pedig gyanútlanul nézzük a tévét, erre mi jön szembe? Waltner Bobby csodálatos gyerekkora tölti ki nekünk a Sopronit. Imádta rúgni a bőrt.
Csapattársak érintésétől olvadozó férfiak, alkoholmámor, a magyar futballista a piacgazdaság szolgálatában. Az egész csak azért fáj, mert azt hiszem, én vagyok a célcsoport.

Ki tudja, hányadszor dobják be a köztudatba, hogy lesz egy civilizált központi stadionja az országnak. Az új a mutatványban, hogy a leánykori nevén Népstadion ellenében, helyett és kiváltására szolgálna a Magyar Nemzeti Labdarúgó Arénára előkeresztelt építmény. Közvéleményt formálunk, és össznépi agymenésre invitálunk: kell-e ez nekünk? Szavazni, szavazni, szavazni!

Vannak napok, amikor képtelenség a tippek összesítése. Ilyenek például a másnapok, a kommunista szombatok, a dobszerda, illetve Majakovszkij szülinapja és Kisteleki Putyi névnapja. Hogy most melyikről volt szó, azt egy következő tippjáték keretében esetleg földobjuk beugró kérdésnek. Mégis, amikor szerény blogunk az mlsz-hez „hasonlítódik”, akkor bizonytalanná válunk a sírás / nevetés dilemmáját tekintve. Ez nem mellékesen rosseb hatalmas szerencséje.

Már régóta terveztünk egy a Ligakupában pályára lépő játékosmasszát a bohócligában futballozókkal összehasonlító posztot, de nem tudtuk eldönteni, hogy mikorra időzítsük. Mert nem mindegy, hogy a Ligakupa meccs előtti bajnokiról vadásszuk le az anyagot, vagy az utána lévőről. A dilemmát végül a Láthatatlan Kéz oldotta meg, amely eltüntette a régebbi népsportokat, így a ligakupa első fordulóját, a bohócliga tizedik játéknapjával hasonlítottuk össze. A prekoncepciónk, amely egyezik az egész ország prekoncepciójával, beigazolódott. A Ligakupa tényleg egy tartalékbajnokság csak a „tartalék” egy kevésbé trendi szó, mint a „liga”, ezért átnevezték. A 16 első osztályú csapatot vizsgáltuk, ha lenne valamilyen szoció vénánk, akkor bámulatos eszmefuttatásokat tudnak kerekíteni a köré a téma köré, hogy a pályára lépő közel háromszáz játékos közül miért csupán öt olyan volt, aki végigjátszotta mindkét mérkőzést. Ezekben a vészterhes időkben, amikor már Csányi Sándor is eladta az összes OTP részvényét, megértjük, hogy nem mindenki alkalmas heti 180 perc futballra, de az már mégis sok, hogy ebből az öt spílerből kettő kapus, egy pedig külföldi. Innentől a Honvéd-Fradiig a Ligakupa komolyságáról több szó ne is essék.

Az alibi-, illetve bravúrhalmos extrémhétvégék után kellett már egy olyan lélekbalzsamozó kör, ahol a boldogsághormonokat módjával adagolták focimenekültjeink. Ebben a langyhepi közegben mondtuk ki hátradőlve soros ítéleteinket. A Hét magyarját a Torghelle tündöklését góllal elhomályosító Szabics Imre happolta el Hajnal elől, a lúzerek trikóját Vermes Krisztiánra húztuk, aki összesen tizenkét perc alatt szedett be védelmével egy hatost. Amúgy aki játszott, az nagyjából végig tette, slusszpoén Tőzsér gólja. Stresszmentes elemzés, bizsereg a masszázsfotel - video nem marad beékeletlenül!

Nem lehet hiányérzetünk a hétvégi mérkőzések után. Potyogtak a gólok pedig Tököli és Bajzát is a Szilencium-völgy fogságába került. Apostu persze beverte, így három játékos is esélyes rá, hogy húsz gól felett végezzen. A negyedik Zahorecz.

Bohócliga, 10. forduló

Az „Add Uram, hogy Sisa Tibor legyen az edző Diósgyőrben!” – című felütés tegnap óta a bohócliga és az internet összefonódásának csimborasszója. Amióta a Tréner mesélt a népsportban a kisgyerekről, aki imára kulcsolt kézzel fohászkodik, azért hogy a Diósgyőrnek végre újra edzője legyen, dolgoznak a keresőprogramok. Mi legalábbis próbálkoztunk velük. Aztán végigpörgettük a DVTK honlapokat, belemásztunk a fórumokba, majd végül az nb1.hu-n jó lett. Persze azt hittük, hogy a képre majd rá lesz hegesztve a felirat, de a pénteki Siófok – Honvéd meccs óta nem lepődünk meg semmin. A kutya jobbat lőtt volna kapásból, mint az Abraham. Mindegy. A lényeg, hogy megvan a kép, és hogy a kismacsek mutatója eddig egy kívánságból, egy teljesített. Elintézte Sisát a Diósgyőrnek. Ezért most arra kérjük, hogy ugyan már érettünk bűnösökért, foglaljon bele esti beszélgetéseikbe legalább ötöt az alábbiakból. A többieknek tíz dolog, amiért muszáj imádkozni a hétvégén.
Add uram, hogy…

Lassan havonta kandikál ki a hírforgatagból, hogy a lengyel-ukrán tandem éppen miért bukja az előlünk elorzott 2012-es Eb-t. Ezzel együtt megy a kavarás, hogy ki helyett milyen önjelölt ugrik be. Az ugra-bugra legújabban a skótokat tolta a horizontra, de már a walesieket is emlegetik, hogy a németeket be se mondjuk. Az senkit sem zavar, hogy a pályázaton utolsó körben elvérzők neve fel sem merül. Mondjuk a miénk.