Németh Krisztián olyat tett, mint utoljára Mátyus János okleveles szolárium mérnök. Autóba ültetett minket, hogy megnézzük, amikor a bal lábával lekezeli a labdát, akkor az tényleg ott marad-e cipőfűzőnél, vagy inkább azonnal átgurul a portugál gyerek lába között. Rémisztő lehet egy ilyen emberrel szembesülni, főleg 19 éves wannabe Figóknak, akik a beléjük nevelt felsőbbrendűséggel hiszik, hogy 11 portugál nagyobb-egyenlő 12 magyar. Fehérvár egyébként jó hely. Vannak csajok és lehet BMX-ezni is.

Vadóczkodtunk egy kicsit végre. Meg is lett az eredménye: szétzilálva zavartuk haza a regnáló Európa-bajnokot, akit jelenleg görögöknek hívnak. Utóbbi ugyan egy vicc, de ettől a verés még tény.

Kellett ez a siker. Még akkor is, ha barátságos jelzővel van ellátva. Nemcsak azért, mert elegünk van okostojás Otto bácsi robotkáiból, és örült a májunk, hogy jól megfricskáztuk őket. Hanem azért is, mert ezúttal helyén volt a szíve a fiúknak.

 

Amint Ndjodo (1-0-0, 1 K.O.), fordított alapállású csatár bejelentette, hogy elhagyja Kispestet, azonnal megkezdődtek a találgatások. A futótűzként terjedő hírnek köszönhetően fontos európai klubok gondolták újra átigazolási terveiket, mindenki a nyár szenzációs bejelentésére és Ndjodóra várt. Céronaldo megsértődött és másfél vagon tartós zselébe fojtotta bánatát. A dolgok végül máshogy alakultak.

Az idény finisére duplamerítést tartogattunk a nyugati végeken dúdolgató focitrubadúrjaink terméséből: két hét felgyülemlett hordalékát szűrtük meg egy mozdulattal. A szitán többnyire extrém felségjelű salakdarabok akadtak fenn. Szélesi Zoli fantasztikus halálugrást produkált a második ligába, Hajnal és Huszti bőrét pedig kiterítés előtt elevenen választották le testükről. Szkepticizmus irtóként fogják viszont a dokik mostantól Löw Zsolti feljutását felírni, míg Torghelle Sanyika durcás gólokkal intett búcsút másodligás karrierjének, csak éppen a másik irányba. Magyaros révbe érések, sok szívással, videó orgiával.

Csak nem szeretjük. Akárcsak fehérvári kémünk, aki felhívta figyelmünket a számtalan alkalommal megtanult tényre, miszerint ha népsportból akarsz tájékozódni egy esti meccsen történtekről, akkor ne próbálkozz a másnapi lapszámmal. A szegény vidista csapatának ligakupa győzelmét ünnepelte volna a kisföldalattin, de csak a debreceni időjárásról engedték tájékozódni a magyar sportkommunikáció mindenható urai. Pedig olyan ritkán nyernek arrafelé.

A hajtás után olvasható a népsport tájékoztatása a Debrecenben történtekről, ami óhatatlanul eszünkbe juttatja, mennyire is szeretik szidni a Szugló utcában a Ligakupát. Hogy felesleges, nem érte el célját, az MLSZ a „rend, fegyelem, törvényesség” jegyében alkoholmentes sört csapol a Soproni hordóból, és csak még nevetségesebbé teszi azt, amin már csak az a pár ezer érintett röhögcsél fájdalmában.
Talán jó cserkész módjára példát kéne mutatni, pot kívánunk. 
Akik úgy döntenének, hogy nem teszik ki belső harmóniájukat egy népsport okozta sokknak, azoknak néhány irányadó számmal mondanánk el a lényeget. A viharról: 814 karakter, a felvezetés: 1212 karakter, a meccs összefoglalója: 316 karakter. Ha alant nem derülne ki, hogy mi lett a találkozó végeredménye és kik szerezték a mérkőzés góljait, azért mi kérünk elnézést. Debrecen – Fehérvár 0-2. Gól: Sifter, Sitku.

Véget ért egy hosszúra nyúlt rémtörténet a bohócliga kilátástalansággal átitatott középső fertályán. Supka Attila megtette, amit megkövetelt kitartó rajongótábora. Ő lett a tizenharmadik, többek szerint túl jól bírta. Tény, mi már a Győr ellen kikészítettük a fonott kosarat, melybe belepottyanó edzőfejét akartuk fölfogni.

Egy közepes tockossal felérő döntetlent ért el hétfőn a magyar U19-es válogatott, ha úgy tetszik törtarany-generáció a litván korosztályos válogatottal szemben Székesfehérváron. A csoport első helye, és ezzel a továbbjutás még mindig elérhető közelségben van, mindössze a Ciprust, és Portugáliát kell megruházni. A magyar futball első számú reménysége Németh „kisjézus” Krisztián egy kapufáig jutott, de volt egy korosztály, akinek még sikerült kijutni korosztályos világversenyre. 11 éve történt.

A helyzet az, hogy ezek a fradisták, meg az újpestiek nagyon egyformák. Vezetőstül, szurkolóstul összefonódták, és egyformává váltak. A közös pontjuk már nem a futball, hanem a heti egy gerjedés, illetve annak magyarázása. Mert hát What else you can do on a Saturday afternoon? Akárhogy is mondja Joe Böröcz, a hónap ügyvezetője, hogyan olyan mint a Ferencvárosnál (Ndjodo pofozkodása) náluk nem fordulhatna elő, mert az „Újpesté a legkultúráltabb szurkolótábor az országban”. Arra kérnék mindenkit, hogy álljon fel számítógépe elöl, egy szépen kivitelezett törzshajlítás, és két-három mély levegő után üljön vissza, majd olvassa el újra az előző mondatot. Aztán hajtás után folytatjuk.

Bohócliga, 28. forduló

MTK plusz négy gól, Debrecen plusz három gól, Újpest közröhej — ennyivel kábé el is intézhető a huszonnyolcadik forduló, ami után már csak két csapat pályázik a Bohóckirály címre.
De ne legyünk parasztok: Simon Attila sem rúg minden évtizedben mesterhármast, amivel most még Tököli ragyogását is el tudta halványítani. Waltner végre kiizzadta a századikat, ráadásul pontmentőt.
Aczél Zoli csapata (REAC, nem az U21) folytatta az észnélküli támadófutballt, amit mi értékelünk. Hatgólos meccsekkel egy jobb ligáért!

Milyen edzőt képzelnénk el Erwin Koeman segítőjeként? Főszabályként tudjon hollandul. Rakja ügyesen a bójákat, legyen jó motivátor, és visszahúzódó háttérember egyben. Nem azért hozott az MLSZ külföldi edzőt, hogy helyettesének eszmefuttatásai töltsék meg a sajtót. Aczél Zoltán a feltételek nagy részének megfelel, más kérdés, hogy szerintünk milyen edző.