A hét a munkahelyen sűrűbb volt, mint egy közepesen posszant elefántcsontparti szűrőközéppályás eltiltásainak gyakorisága egy átlagos magyar bajnoki szezonban, így most jutván levegőhöz összegezhetjük az elmúlt heti kommentek bírálatát. A tippversenyről majd jövő heti kiadásunkban emlékezünk meg, hisz itt adatokra várunk, esetleg később frissítjük e posztot. Bármi megtörténhet.

Az elmúlt héten Lotus szépirodalmi szférákba kalandozó beharangozója több kommentelőt is megihletett, sőt, e kijelentésnek a heti aranyérem kapcsán is lesz jelentősége. Azonban haladjunk szépen sorjában.

A Fradi vészkapusa tiltott mezszámban védett - Kubatov kiakadt

Különös eset borzolta a kedélyeket a Ferencvárosnál, a mai FTC-Kaposvár (0-2) Ligakupa mérkőzés után. Történt, hogy a Fradi tartalékkapusa, Rigó Gábor 12-es mezszámmal lett nevezve a meccsre, amivel az a gond, hogy azt a klub egyszer már visszavonultattaés azt jelképesen a szurkolóknak adományozta.
Kubatov Gábor, a Ferencváros elnöke, egy a kérdésben tőle érdeklődő drukkernek az alábbi választ adta a Facebookon:
– Igaza van, nem lehetek egyszerre elnök, szertáros... Megtiltottam, hogy a 2 és a 12-es mezt bárki magára húzza!

Negyvenszeres válogatott játékost igazolnia egy NB1-es csapatnak még úgy is megsüvegelendő, ha az történetesen magyar. Mármint a játékos. Emlékezhetünk, jártak erre hasonló kategóriás mozambikiak, zambiaiak, sőt még olaszok is, de Sanyika valahogy egészen más.

Sanyika (Sándor, Torghellinho, Air Sanyi) mélyen megosztja a magyar futballtársadalmat. Sokan kifejezetten gyűlölik arrogáns stílusát, ahogy már a megindulása pillanatában kiteszi hátra a két könyökét, fenékkel bedönt, előrehajol, lebirkóz, majd fut, rohan, galoppozik, hogy végül a kapu előtt valami történjen, esetleg gól. Mérkőzésenként átlagban több ilyenje van, ha a spori már kettőt nem fúj le, akkor elég az ötven százalékos teljesítmény egy találathoz. A válogatottban 42/11 a mutatója, amivel az elmúlt évtizedben az egyik legeredményesebb csatárunk nemzetközi szinten.

És bizony Sanyikát lehet szeretni is, ha az emberben elpattan valami, netán olyan szerencsés (szerencsétlen), hogy honvédosnak teremtetett. Sanyika egy olyan korban volt a Kispest egyik támadója, amikor a kiesés réme éveken át előre fizető bérletes volt a Bozsik-stadionban, a pénztelenség pedig úgy vetette fel a klubot, ahogy Hemingway érkeztéig a fű sosem. Sanyikát nem lehetett nem szeretni. Nem ő volt korosztálya legügyesebb, legvirtuózabb spílere, de egy alsóházas csapatnál az akarást mindig is tisztelni fogják.

Persze nem Torghelle az első, aki hosszú évek után tért vissza Magyarországra (átmenetileg?), esetleg pont a nevelőegyesületéhez, bőven voltak előfutárai. A tovább után belőlük szemezgetünk.

Harminchárom gól nyolc meccsen, három mesterhármas, hét hazai siker és egy árva vendég győzelem. A Baja tönkreverte a Gyirmótot, és már alig várjuk, hogy Sopronban hogyan fog teljesíteni a Bognár csapat. Az MTK simán nyert, a Tatabánya meg rangadót. Liban Abdi pedig betért közénk egy meccs erejére és nyomatékosította, hogy menne még az első csapat öltözőjébe pofozkodni.

"Tizenegyes az, amit a bíró megad, s a belőle rúgott gól akkor is érvénye, ha az egész publikum háborog." Ez volt anno a Képes Sport 11. oldalának a mottója. Kérlelhetetlen igazság van ebben az egyszerű kis tételmondatban, ami beeszi magát az ember fejébe. Lehet valakit felrúgnak műholdnak, lehet valakit csak megfúj a szél és elesik. Mégis csak abból lesz büntető, amit a játékvezető sporttárs annak lát, és az elkövetőt is úgy "honorálja", ahogy akkor épp a megérzése diktálja. Aztán egyszer csak kikerekedik belőle egy 11. forduló.

Harangozunk, delel a Nap, a fater! A Fila Táskák Népe pediglen boldogan kezdi el majszolni pénteki ebédjét, de már arra gondol, hogy hétvégén jönnek a Kiprich Józsefek és Várhidi Péterek. Újra kinézhetünk négy-ötszázad magunkkal valami ócska stadion töltésoldalába vagy egy harminc-negyven éves lelátóra köpködhetjük a tökmagot. Köpködhetjük egy Baja-Gyirmóton, ami jó meccsnek ígérkezik, lesz egy agglomerációs rangadó, meg a többi.

Napóleon francia császár, miután Mezey doktor edzőképző tanfolyamán elsajátította a legmodernebb hadrendeket, egész Európát térdre kényszerítette, figyelmét pedig lassan Oroszország felé fordítja. Moszkva háborúra készül, de miközben Kutuzov herceg kétségbeesetten igyekszik megtalálni a francia nyomulás ellenszerét, az élet sem áll meg: Bolkonszkij herceg, Kuragin herceg és Rosztov gróf házában, valamint a Pierre Bezuhov által látogatott szabadkőműves páholyokban is egy új, izgalmas és érdekfeszítő trend van az érdeklődés középpontjában. Egy újonnan létrejött sportadó ugyanis a trendektől eltérően nem a Bajnokok Ligája közvetítési jogainak kisajátításával, hanem a magyar bajnokság élő közvetítéseivel próbál piacot hódítani, sikerrel: a közvetítések bojárok és jobbágyok millióit ültetik hétről hétre a képernyő elé, a fegyvereknél pedig csak Balajcza Szabolcs meze nagyobb hiánycikk a francia invázió ellen készülő országban. Szerte az országban fokozódik a készülődés, hiszen a hétvégén már a 11. forduló következik, a szakértők szerint hihetetlen izgalmakkal.

Az a nagy helyzet hogy jómagam a labdabiztos ősidőktől kezdve nagy tisztelője vagyok a blog tippjátékának, és régi szívfájdalmam, hogy megszűntek a kommentelőket is ösztönző, további kommentár-aktivitásra biztató rendszeres heti jelentések, értékelések - és itt most elsősorban a kommentek, s nem a konkrét tippverseny tekintetében értve ezt. Fel is vetettem mindezt a kollégáknak, melynek az eredménye az lett, mint egy jó céges irodamegbeszélésnek, azaz az ötletgazda vállalja a következményeket. Hát, próbáljuk meg!

A következő hetekben amennyiben az energiák engedik, visszatérünk a heti állapotjelentésre: hogy áll a tippverseny, hogy áll a kommentverseny. Utóbbi kapcsán az első 9 forduló részletes kiértékelésére lotus-i hagyományok szerint majd a szezon végén kerül sor, tömbösítve, mostani, első gyorsjelentésünkben (gyorsjelentés - a 'biztos szerzőgárdájának szignifikáns hányadát kitevő statisztika-közeli munkaterületről érkező dolgozókat tekintve nem csoda e zsargon megjelenése) csupán a 10. fordulóra fókuszálunk.

Az MTK visszaállt az élre, így Garami apánk újra messze tekinthet, a Gyirmót pedig visszatért a nagyok közé, ugyanis volt edzőjüket, Kipu bácsit vereséggel köszöntötték régi-új csapatának élén és talán még egy csík ezüst Marlborot is adtak neki, némi jelzés értékkel. Gólt szereztek a dunaújvárosiak végre, és mi is apró reformok előtt állunk. Mostantól hétfő-kedd ritmusban olvashatjátok a legjobb liga összefoglalóit, csütörtök-péntek ritmus pedig a beharangozókban és tippelős jókedvetekben teljes napotokat fogja gazdagítani.

1997. március 29. kellemes kora tavaszi időjárás, vagy valami hasonló, ám ez a történet szempontjából teljesen lényegtelen. A Haladás a Videotont fogadja otthon, közepes érdeklődés, 7000 néző. A pályán olyan héroszok feszülnek egymásnak, mint Balassa, Szekér, Usvat, Fehér Csaba (cseréje: Negrau) az egyik, és Makrickij, Schindler, Vancsa, Tóth Norbert, Korsós Attila a másik oldalon. Ha felejthetetlennek nem is, kellemes hétvégi időtöltésnek azért el fog menni.

Egészen addig a pillanatig ment minden nyugodtan a 0-0-ás meccsek szokványos menetrendje szerint, amíg Balassa meg nem indult, és bődületes erővel ki nem lőtte valamelyik felső sarkot. Mindenki talpon, mindenki örül, csak épp Piller sporttárs mutat kifelét. Partjelzőjét (taccsbíró, bakter, etc., hiszen ekkor még az asszisztensek előtti korban járunk) felülbírálva úgy vélte, a labda nem a hálót szaggatta ki, hanem valahol a kapufákon kívül hagyta el a játékteret, tehát nem gól. Mihalecz István, a Dunántúl Mourinhója (megosztva Keszei Ferenccel) a kezdőkörben toporzékol, a botrány alakul, a nézők háromhülyéznek, a meccs pedig marad 0-0.

Videóbíróról szó sincs.