Év végi összegzésnek itt most helye nincs. Megtették ezt mások. Még a legpesszimistábbak is érzékelik, hogy emelkedik a mi drága, nagy becsben tartott, abszurd és SZERETHETŐ focink. A magyar foci megint szép lesz, méltó, régi, nagy híréhez, mit rákentek a németek és szovjetek, lemossák Pruknerek és Véberek. Mészöly Kálmi bát óvjuk meg Szalai Annamáriától és akkor szétforgácsoljuk a kapufát, verselünk, plagizálunk, emlékezünk.Figyelmeztetés: a cikk szereplői kitalált személyek, a valósággal (különösen a magyarfutball jelenének és közelmúltjának néhány prominens szereplőjével) való bármilyen hasonlóság kizárólag a véletlen műve lehet.
Alighanem a debreceni edzőváltásnál is nagyobb horderejű bejelentés várható az elkövetkező órákban: értesüléseink szerint nem zárható ki, hogy a magyar labdarúgó-válogatott Azerbajdzsánnál is patinásabb ellenfél ellen készülhet fel a márciusban esedékes (a várakozások szerint egyértelműen kettős magyar győzelemmel végződő) magyar-holland és holland-magyar eb-selejtezőkre – a február 9.-i játéknapon ugyanis Budapesten kívánnak vendégeskedni az Avatar c. filmből megismert Pandora bolygó reprezentánsai. A hírről értesülve füstjelek segítségével felvettük a kapcsolatot Návi Igyehhel, a planéta neves sportújságírójával, aki megerősítette: bár a na’vik a két kultúra különbözősége folytán jellemzően nem keresik az emberiséggel a kapcsolatot, a magyar válogatott iránti érdeklődésük legalább annyira fixnek vehető, mint Furulyás János aktuális befektetőjének vételi szándékai. Ennek oka, hogy a róluk készült filmet megtekintve egyértelművé vált számukra, hogy életük egy fontos és meghatározó mozzanatáról nem értesült a földi nagyközönség.
Hogy a címben szereplő kérdést gyorsan megválaszoljam: Nem sok. A kluboknál a lehullott tűlevelek mellett pár labdazsonglőrt is lapátra tettek, romántalanította magát a Békéscsaba, Orosházán különbuszt is kellett rendelni a távozóknak, Vecsésen senki nem tud semmit (de legalább heti egy színes nyilatkozatra van energiájuk), egyszóval minden a szokásos mederben csordogál. Az avatott bohócliggerek csak Sallai Bazsi rákospalotai búcsúja miatt kapták fel a fejüket. Jómagam igazi kocahuligánként pár éve egy értelmetlen (ligakupa-csoportmeccsen elkövetett) durva szabálytalanságért ugyan lehordtam őt a sárga (és eléggé fagyott) földig, mire ő az igazi nagyokra jellemző udvariassággal szelíden visszamosolygott.
Az év végén az újságok akkurátusan összefoglalják az év eredményeit, a sportcsatornák orrvérzésig ismétlik az emlékezetes meccseket. Újfent kiderül, hogy az eredményeket és a látványosságot tekintve néhány ország még előttünk jár. Szerencsére verbálisan még mindig mi vagyunk a futball császárai.Következzen néhány a világhálón sebtiben gyűjtött idézet az idei évről, a teljesség mindennemű igénye nélkül, egyben várva a kedves kommentelők kiegészítéseit.
Húsz forduló, negyvenegy mérkőzés, kilencvenegy tippelő – röviden és számszakilag így foglalható össze a nemzetközi eseményeket monitorozó játékunk második évada. Márciustól decemberig próbáltuk tippek formájában magasabbra emelni a magyarfutball zászlaját, örülni Vanczák Vili góljának az oroszok ellen, bosszankodni az utánpótlás-csapat mélyrepülésén, afrikai törzsi táncokra emlékeztető mozgáskoordinációs elemeket előadni az asztal tetején a Győr franciaországi sikere után, gyöngyöző homlokkal várni az UEFA verdiktjét Máté három perces bulgáriai szerepvállalása után, netán neandervölgyi őseinket idéző üvöltéseket hallatni Dzsudzsák helsinki attrakcióját követően. A múlt héten a Sampdoria ificsapatának sikeréhes játékosainak ráncba szedésével véget értek a 2010. évre a magyar csapatok nemzetközi szintű kötelezettségei, spílereink már a gyógyszertárakban szerzik be a karácsonyi töltöttkáposzta-mérgezés akut kezelésére szolgáló készítményeket, így nekünk is ideje magunkhoz térnünk és kihirdetni az eredményt. Megmutatjuk az év utolsó tábláját, majd a kapufa szétforgácsolása után megpróbáljuk értelmezni a lassan lexikon méretűvé duzzadó excelben látható karaktereket, illetve virtuális díszsorfalat állunk a díjazottak előtt.
- Megint csak a rendőr mögül bírtatok ugatni? Hol voltatok előtte abban a fél napban, amikor a városotokban megszálltuk a kocsmáitokat?
- Ti hol voltatok? Ott söröztünk a helyünkön hétezren, és vártuk, hogy gyertek! Érdekes, nálatok megtaláltunk benneteket, ti meg most erre sem voltatok képesek!?
- Azzal ne gyere, mert az nem a komoly brigádunk volt, mert előlünk kitértetek, hanem a csoporton kívüli fiataljaink (két fő) meg terhes nők. Mondhatom nagy dicsőség, hogy őket találtátok be! Miközben várt rátok négyezer fő küzdősportos komoly arc, de csak a mutogatásra futotta a rendőrök mögül! Huszonhét éve a benzinkútnál bezzeg futottatok!
- Azzal jössz elő? Mire leszállt volna a buszról pár száz ütőképes emberünk már ott is voltak a kékek! Sikerült a csoporton kívüli fiataljainkat (három fő) meg négy terhes nőt és két nyugdíjas nénit megtalálnotok! Erre aztán büszke lehetsz!
- Nem olyan gáz, mint amit most produkáltatok. Ti hívtatok minket még Kőszegnél, hogy hatszáz a hatszázban álljunk ki, mi meg mondtuk, hogy oké, erre fél óra múlva meg Makónál ki voltatok kapcsolva, pedig egyszerre ott vártunk bennetek Bátaszéken és Hatvanban is.
- Micsoda? A saját szememmel láttam mindkét helyen, hogy sehol nem vagytok. Mondjuk nem voltam ott, de korrekt arc mondta, hogy nem voltatok. Azt meg el kell ismerned, hogy ő nem hazudik! De tudod mit? Szombaton bizonyíthattok! Legyen egy száz a száz ellen fair boksz az erdőben!
- Legyen, de egyszerre lesz kosár, kézi, hoki, futsal, vízilabda, lengőteke, curling, pasziánsz meg agárverseny is, szóval eléggé szét lesz szakadva a brigádunk. Legyen inkább három a háromban!
- Legyen! Miről ismerlek fel?
- Sajna és nem tudok menni, mert rámszálltak a jagellók, meg megígértem otthon, hogy segítek hagymát pucolni a paprikáskrumplihoz, de nélkülem is komoly brigád megy tőlünk.
- Jól van, én sem tudok menni, mert van még egy ügyem régebbről, meg baszogat a szeku, ki is vagyok tiltva negyven évre és a nőveremnek pont aznap lesz szalagavatója, de a többiek ott lesznek, aztán akkor ott eldől, hogy ki a férfi!
Szűk két hét telt el a harkovi hejehuja óta, most csütörtökön pedig Budapesten fogyaszthatja el a páneurópai focipiknik utolsó fogását a Debrecen. Szerencsére az elmúlt napok nem teltek eseménytelenül, kiderült például, hogy Herczeg maestro a csütörtöki szeánsz után nyújtja be éves beszámolóját a vezetőségnek, az ukrajnai események kapcsán pedig tényfeltárás van folyamatban. Remélhetőleg ez utóbbi kielégítő eredménnyel zárul majd és hamarosan kiderül, hogy a valóságban nem Kabát támadt neki az őrbódénak, hanem fordítva.
Tegnap a Warrior is megtörte jó másfél hetes némasági fogadalmát és meakulpázott, továbbá kifejtette, hogy Debrecenben nem kapja meg azt az alkotói szabadságot, mint Újpesten, ahol csak akkor nem játszott, ha sérült volt, vagy éppen nem volt hozzá kedve. Ezen a ponton merenghetnénk, hogy vajon Villa és Messi is maguk döntik el, hogy mikor játszanak vagy netán Guardiolának is van némi befolyása a kezdőcsapat összetételére, de nem szeretnénk a demagógia háborgó óceánjára evezni. A mai napon Coulibaly adagolta a jónépnek a mannát, a Hortobágy Drogbája jelezte, hogy ő bizony már kinőtte a mi kis bohócligánkat, most már csak a francia élvonalban, netán Angliában találná meg a lelki üdvét. Kíváncsian várjuk a folytatást, Malinauskas például még nem közölte, hogy melyik égtájon kíván újabb magaslatokba törni, de a rossz nyelvek szerint Abbiatinak már napok óta álmatlan éjszakái vannak. Nem irigyeljük szegény párát.
Mielőtt választ kapnánk a jövővel kapcsolatos kérdésekre, titánjaink csütörtökön mutathatják meg magukat, a kupától szintén búcsúzó Sampdoria ellenében. Bizonyíthatnak olvasóink is, akiknek idén utoljára nyílik lehetőségük a bennük rejlő Nostradamus előcsalogatására, illetve az indoklóversenyben történő részvételre.
Az előző írás nagy népszerűségére való tekintettel úgy döntöttem, újra előveszem a témát, már csak azért is, mert sok az olyan focista, aki az adott meccsen nem játszott, de meghatározó alakja volt a korszaknak. Emellett a klubsikereket is illene részleteznem egy kicsit. (Most az utóbbit vállaltam be, így persze lesz még harmadik felvonás is) Jah és ez azért is jó nekem, mert ezzel is tovább tudom halogatni a Kajszibarack Kupa félidős értékelését.
Sajnos a múltkori poszt óta az Ezüstcsapat egy játékosa, a legutóbb felelevenített meccset végigjátszó Mathesz Imre már egy másik pályán adja a forintos labdákat a csatároknak. Nyugodjék békében.
Jót mosolyogtam anno Hanta írásán, csak annyit tennék hozzá, hogy a mi sulink oly kulturált volt, hogy krétára nem is volt szükség, alapból fel voltak festve a tengópálya vonalai. Ugyanakkor szerintem érdemes még megemlíteni az Egyérintő egyik, önálló diszciplínává fejlődött változatát, a Szamócát. Fel is veszem a régi stafétabotot, s bemutatom a gyermek-, és kamaszkorom legnépszerűbb focipótlékát.
A történet szereplői kitalált alakok, a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve.
A rohadt életbe – ordította bele a harkivi mínuszokba Kabát – lefolyik a zselé a hajamról, aztán a piros kapucniját a fejére húzta. Mögötte csapattársai szemlélték a szovjet utódállam éjszakai varázsát és sétáltak leszegett fejjel a metró irányába. Malinauskas az ötödik 1715 nevű sört pattintotta már, Bódi a körmét rágta, a sokat látott Dombi pedig Coulibalyval kezdett el hógolyózni. Bandi bá miért nem jött? – tette fel a költői kérdést az öngólos fiatal, de mindenki tudta, hogy ilyenkor a szokásos több órás videó beszélgetését folytatja Kósa Lajossal. Kabát dobott egy sms-t a kedvenc tetováló művészének, hogy akkor mégsem lesz japánul a tarkójára varrva, hogy a Harkivi Gyilkos, majd keresett valami kocsmát az interneten.
