...ülök az irodában, korán reggel van, standby módban kavargatom a málnaszörpömet, amit az orvos írt fel. Tanult kollégám ront be az ajtón és kezdi lendületből:
- Ez már itt a vég. A kisebbik gyerek, a Lackó megkapta házi feladatnak, hogy írjon régi mesterségeket, mint kádár, csizmadia, tímár, varga és a többi. Le is vittem nagymuterékhoz vidékre, ott még él a néprajz. Van egy drótszőrű foxijuk, ilyen barna színű, de olyan fehér a lába, mintha lisztes lenne. Addig kergetőztek, míg leverték a lipcsei porcelán leveses-tálat, amin ilyen bárányos minta volt. Most mehetek érte hazahozni a tököli HÉV-állomásra.... Te figyelsz rám egyáltalán?
- Persze. El is ismételhetem... Végh - Laczkó, Kádár, Csizmadia, Tímár - Varga, Foxi, Lipcsei, Lisztes, Bárányos - Tököli - sorolom ébredezve.
- Itt valami nincs rendben - mondja megdöbbent fejjel.
- Persze - nyugtázom - Lipcsei már edző.

Előre is elnézést kérek a M. T. Olvasótól, pillanatnyi elmezavarról van csak szó.

Toldi vándorútja

Felkelt Toldi, nem Miklós, de Géza.
Szét kéne nézni édes Magyarhonba’!
Űzik-e még a labdának rúgását,
S elfeledték-e Daszajevék dúlását? 

Elindult hát a keleti végekre.
Csatárt táncolva, s drukkert bégetve
Látott ő, és más csodát is talált,
Nem kérdezte senki, hogy hányas a Kabát? 

Kedves Naplóm! Bert van Maarwijk vagyok, a holland labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, de neked – mint mindig – most is csak Bert. Hosszú és nehéz napon vagyok túl, a csapattal ma Ausztria ellen játszottunk. Délelőtt séta szerepelt a játékosok programjában, kivéve Mark van Bommelt, aki a napi kick-box edzését végezte. Délután a csendespihenőt követően megtartottam a taktikai értekezletet, majd lejátszottuk a meccset, amelyen 3-1-re nyertünk. A szállásra visszatérve nem tudtam elaludni, ezért elkértem a recepción az Azerbajdzsán – Magyarország meccs DVD-jét. Felmentem a szobámba és töltöttem magamnak egy pohárral az oude jeneverből, majd elhelyezkedtem a fotelban és megtekintettem márciusi ellenfelünket.

A magyarokkal különleges viszonyt ápolok, főleg, amióta a sorsoláson egy csoportba kerültünk. Pár perccel később odajött hozzám egy újságírójuk és megkérdezte, mi tudok napjaink magyar labdarúgásáról. Nem akartam elárulni, hogy kémeink a sorsolás előtt már Potemkin Karcsi feröeri szakácsművészetét is tesztelték, így ártatlan képpel jeleztem, hogy semmit, a zsurnaliszta meg bekajálta, mint a kollégája a pogácsákat a VIP-páholyban. Pedig a valóságban a magyarok rémálmaink állandó szereplői, Frank de Boer például mindig kesereg, hogy 112 válogatottság után visszavonult, mert így a Vanczák simán le fogja őt körözni. Tavalyig honfitársunk, Erwin irányította őket, csak aztán vele is az történt, mint a magyar légiósok többségével, azaz a főnökét lecserélték, ő meg nem fért bele az új góré elképzeléseibe. Leginkább a masszőrünk, Dirk van elragadtatva a magyaroktól, ő valamelyik tévécsatornát is nézi. Dirk ugyanis vérbeli VVV Venlo szurkoló és talált egy VV nevű műsort ezen az adón, amiről azt hitte, hogy a csapatáról forgattak egy sorozatot. Utána kiderült, hogy a nevezett műsor egy valóságshow, de Dirk azóta is mindennap nézi, hátha egyszer mégiscsak felbukkan benne a Venlo.

A 2000-es évek elejétől létező tradícióhoz igazodva hazánktól DK-i irányban kezdi az évet válogatottunk – különbség csak a távolságban mutatkozik, Ciprus, majd Izrael után ezúttal Dubai lesz az esemény helyszíne. Ha a röppályát nézzük, pár éven belül Seychelle-, esetleg a Maldív-szigetek is elérhetővé válnak, utóbbi környéken már úgyis öregbítettük labdarúgásunk nimbuszát mind játékosok, mind szakvezetők terén.  Egyszeri futballszurkolóként ülünk a gép előtt, tanulmányozzuk vitézeink tavaszi hadjáratait – és bevallottan kicsit ambivalens érzésekkel küzdünk. Apa, kezdődiiiik!!! – kiáltja énünk lelkesebbik fele, miközben lelkünk mélyén tudjuk: a tavasz helyett inkább majd ősszel fog az egekbe szökni a vérnyomáscsökkentők forgalmazása a Kárpát-medencében.

Kedves Olvasó, miután visszatekintettünk a hatvanas évek válogatottjára, következzen egy újabb, ritkán látogatott terme a mi kis múzeumunknak: Az Aranycsapat klasszikus tizenegyén kívül eső, de az ötvenes években remeklő labdarúgók futnak most ki a pályára! Ha a magnókazettákra* gondolunk: Grosics (Isten éltesse!), Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai II, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor vannak az A oldalon, na de kiket találunk a B-n? Néhány méltatlanul rövid bemutató következik.

Az első százszoros válogatott lehetett volna, de dacolt ő emberrel, a világgal, a rendszerrel, hisz dorogi gyerek ő. Aztán ő volt az, aki először fekete mezt húzott a kapuban, de nem állt tőle messze a vörös svejci sapka sem. Tatabánya első válogatott játékosa. Az elsők között volt, ha nem az első, aki elhagyta a kapuját és hangos szóval, olykor hosszú kifutásokkal segítette a Lantos-Lóránt-Buzánszky hármast. Mesterien irányította a világ legjobb csapatának védelmét. És ember maradt. Ma 85 éves!

Mind a futballpálya, mind a zöldasztal tekintetében érdekfeszítőnek minősíthető januárt produkált labdarúgásunk a nemzetközi kapcsolatok tekintetében. Fiúkáink állomáshelyeit böngészve láthatjuk, hogy néhányan ideiglenesen vagy véglegesen új állomáshelyen próbálják növelni a szurkolók boldogsághormon-szintjét, ezen felül pár bohócliger is úgy döntött, hogy csatlakozik a kenyerüket idegen vadászmezőkön megvajazók népes panoptikumához. Simon Krisztián ügyében modernkori német-németalföldi háború bontakozott ki licitfronton, a legnagyobb fogásnak azonban Laczkó Buksi tekintendő, akit egy genovai halászhajó legénységének sikerült kipecáznia az átigazolások háborgó óceánjából. Ha a magát edzőknek álcázó halászati szakemberek sem találják Zsoltit méreten alulinak, akkor a Sampdoriában annyi magyar lehet a kezdőben, mint Pintér stratéga kisalföldi boszorkánykonyhájában. Minderről, valamint trubadúrjaink legfrissebb hőskölteményeiről a kapufa szétforgácsolása után ejtünk szót. (Írásunk keretei között a januári eseményeket hozsannázzuk, a hétközben lezajlott bajnoki fordulók eseményeit legközelebb kívánjuk mantrázni.)

Mit ér a sportoló, ha harmincnégy (sőt, lassan harmincöt) éves? Szedjünk csak össze pár példát!

Őfelsége Puskás Ferenc '62-ben három gólt rúg a BEK-döntőben, rajta igazán nem múlik, hogy ezúttal csak ezüst a vége. Pedig ekkor már túl volt azon, hogy harminchét gyertyát lásson a tortáján. Schumi 2006-ban is VB-második tudott lenni, pedig ekkor már ő is a 37. évét taposta. Ehhez vegyük hozzá, hogy Holyfield mindenki szeme láttára szétverte 46 évesen az aktuális (igaz, nem iskolateremtő bunyójáról híres) világbajnokot - sajna egyedül a pontozók nem nézték ezt a meccset. (Most látom csak, csupa második helyezettet szedtem össze - nah mindegy, néha jobban tudom szeretni a férfiasan elbukót, mint az agyonsztárolt győztest)

Sokáig húztam, de csak kibököm: Tökölit behívták a válogatottba!

 Tizenegy év múlva ilyenkor már rúgják az jó magyar játékosok a bőrt a katari vébén, de ne siessünk annyira előre, nem beszélve arról, hogy Békéscsaba keleten van. Emitt Várhidi Péter a bírókra, Kiprich Dani az msn-re, Lipcsei Peti a zs-kategóriás dél-amerikaiakra panaszkodik. Bomba igazolásról nem tudunk beszámolni, de csordogálnak kifele az infók a klubházakból. Lement a terembajnokság első fordulója, ahol minket a Gyilkos Gyirmót képviselt és félmunkát végzett a keletiekkel, a nyíregyieket verték, a diósgyőrieket sajnos nem. Végig vesszük a csapatokat helyezéstől függően, tizenhattól haladunk az egyes felé. Jönnek a részletek!

Bepasszokban gazdag, szerethető válogatottal teli boldog új évet minden kedves olvasónknak. December 31-én éjfélkor a játékvezető 3-at fújt a papírtrombitába, és véget ért a 2010-es év. De nincs idő pihenni, hiszen a január 1-én már bajnoki fordulót játszanak....na nem nálunk, ahol az időjárás alkalmatlan erre, hanem a mediterrán angolhonban. Ott "Tevez! Ne tévézz!" ukázzal parancsolják játéktérre a City nyugdíjra készülődő argentín sztárját, aki így megint lemarad a szombat reggeli Teletubies-ról. A hangulat karneváli, pedig Rio legnkább a MU védelmében található, nem pedig a szigetország térképén.De félre a bugyuta szóviccekkel, jöjjön a Magyar Foci...