Itt a tavasz, dagad a ... háló - a sok góltól. Azaz csak dagadna, mert a srácok nem kényeztettek el minket a hétvégén, mindössze egy mérkőzés volt, ahol háromnál többször kellett kattintani az eredményjelző vezérlőpultján (mondom ezt a létrás Józsi bácsik országában). Volt pár meglepetés, egy elmaradt meccs, néhány tönkremenés szélén táncoló klub, szóval tényleg úgy tolják a fiúk, ahogy a "nagyok" egy lépcsővel feljebb. Az idei első csapatbemutatónkban arra keressük a választ, hogy hogyan lehet eljutni a mezőcsáti körzeti bajnokságból (hatodosztály) a "Fradi első számú kihívója címig", majd a csúcsról ismételten megindulni lefelé.

Az önéletrajzi részlet most sem maradhat ki: az idei évben az első (fél) szabadnapomat a Kecskemét-Siófok kupanegyeddöntőre lőttem el. Totally worth it - nem csak az eredmény miatt. A szívem hevesebben ver, a torkom kiszáradt, dübörög a szezon! Nah de akkor Bőcs:

Szombat délben már javában sütött a Nap K. Dezső hasára. Kávét tett fel a tűzhelyre, szájában a tegnapi söröket és a pár óra múlva rajtoló NB2-t ízlelgette. Egy jó kiesési rangadó rögtön a tavasz első meccsén Veszprémben, ahol a foci olyan, mint Pápán a kézilabda. Egy cukor, kis tej, hörpint, tisztálkodik, két telefon, egy zsömle kevés disznósajttal. Mindent stílusosan. Másfél óra múlva már a Stadion borozóban korsó sört fogyasztott K. Dezső jó barátjával, C. Lacival, aki hősünk számára az állatorvosi ló. Igen, állatorvosi ló, mert aki a focit szereti, az miért pátyolgatja szívében a magyaros pesszimizmust, ha meglátja, hogy Molnár Zoltán flegma oxival próbál továbbítani egy kapuskirúgást. K. Dezsőt egy ilyen oxiért egyébként majdnem elküldték a serdülő edzésről tizenöt éve, aztán magától jött el, pedig lehet, hogy most ő mentette volna meg a BLSE-t az Üllői úton a csúfos tavaszi kezdettől. Bognár Gyurinak tetszett is volna ez a gyerek, rögtön egy százast be is dobott K. Dezső a kockás gépbe, három szilva, duplázás, a vége hatötven. Nyertes nap ez, fiam, mondja az emkábés sálban Rezső bá, a kötelező bútordarab. Aztán abból a hatötvenből két konyak, maradék sör és irány a pálya. Fél három előtt öt perccel még vagy ötven ember vár, hogy bejusson a stadionba, ahova még kissé tompán érkeznek a játékosok a kissé tompa márciusi napsütésben. Szotyi a szánkban, szotyi a szélben.

A pénisz hossza, a barátnő/feleség mellbősége, vagy éppen a kifogott hal méretei egy igazi bohócliggernek nem sokat jelentenek. Egy terület adatott neki, ahol igazán kiélheti magát, és felvághat ismerőseinek, ez pedig (eredmények híján) a nézőszám. Csakúgy, mint a fentebb említett mutatókkal, ezzel is úgy áll a dolog, hogy egyszerűen meg kéne mérni, és csá, rendeződne minden vita. A probléma viszont az, hogy senki sem tudja pontosan megmondani (illetve egy klub mégis, de erről később), hányan választották a délutáni sorozatnézés helyett a stoplis balettelőadást, így aztán az emberek kénytelenek a becsléseikre hagyatkozni. A becslés viszont becsaphat. Igen nagy a szórása a különböző beszámolóknak, nem ritka, hogy ugyanazt a tömeget hol 1300-nak, hol 3000-nek tüntetik fel. Hol az igazság?

Az alaphelyzetet a következőképpen tessék elképzelni: Guriga József sportújságíró leutazik Tápióderecskére, gyorsan megnézi a gugliban, hogy hány fős a stadion kapacitása (legyen mondjuk 4000 a Wikipédián), aztán a kezdő sípszó pillanatában körbenéz, és ha úgy találja hogy kb. harmadáig telt meg a stadion, akkor nyugodt szívvel lekörmöli még az első sárga lap előtt, hogy 1700 néző, csókolom.

Figyelem, a következőkben magyar fociról lesz szó, és nyíltan előfordulhatnak dicséretek, és keresztvíz-lehúzások.Az írás nyomokban linkeket tartalmazhat különböző video-megosztó oldalakra, ahol a meccsek összefoglalója is megtekinthető.18 éven aluli olvasóinknak csak értő szakkommentátor társaságában ajánlott.

Ismét itt volt a hétvége, és a múltkori fagyos hangulat után, most jó idő volt a sárdagasztásra,és ezen felbátorodva néhol még focira is vetemedtek az egybegyűltek. Néha kifejezetten látványos focira...Nagy meglepetésre nem maradt el mérkőzés, így a következőkben 8 meccs rövid krónikája következhet.

Mindig is az volt az érzésem, hogy Bács-Kiskun megye egy kicsit olyan, mint Texas. Viszonylag nagy kiterjedés, homokbuckák, kietlen tanyavilág, délről érkező illegális bevándorlók és egy remekbeszabott tájszólás jellemzi mindkét területet. Utóbbiból mutatóba:

-Hee János bá’ gyűjjön má’ be egy fröccsre-e’!

-Nöm mék be, me’ mögelött a Bimbó, oszt’ sietök haza.

Aki azt hiszi, hogy ez a stílus mára teljesen kipusztult, annak ajánlok egy félórás beszélgetést a nagymamámmal (aki épp most lett 75 éves). Túl sok e és l betűre ne számítsatok! Jómagam a 6 Pesten eltöltött év alatt sajnálatosan levetkőztem ezt a nyelvet, bár néha még telik egy-egy zárt e-re tőlem is…

Na de miért is beszélek ennyit Bács megyéről? Csak mert a szerkesztőségi ülésen megszállt valami isteni fény, és rájöttem, hogy nekem okvetlenül fel kell világosítanom honfitársaimat a megye focijának csínjáról-bínjáról, különben nem fogják tudni, mi hiányzik az életükből.

Csettegők* motorját beindítani, paprikafüzért a nyakba, lekvároskenyeret a kézbe, irány Bács-Kiskun!

Március van és határtalan az Élet, mondja a zöld-fehér költő, frAdy Endre. Minden bizonnyal ő is a márciusban újra rajtoló magyar focira gondolt, ami szent okokból élni akar! Mégis azt érzem, hogy a fentiek valamiféle sznobériában szenvednek és ezért küldték ránk a havazást, meg persze szombatra a hidegfrontot! És nem is ez a legnagyobb gond, sokkal inkább az, hogy azok a rohadt föníciaiak feltalálták a pénzt és csak ilyen keveset. Szinte mindenki pénztelenségben szenved, aki meg nem, az hazudik. Lesz három rangadó és egy Molnár Zoltán. Összegzünk, tippelünk, excelünk is van!

Esik a hó. Csak azért mondom, mert mifelénk huszonnégy óra alatt több minden történhet az MLSZ naptárában, mint az azonos című tévésorozatban. Azonban dobjuk sutba a realitásérzékünket, és tételezzük fel, hogy hétvégén lesz forduló, pontosan úgy, ahogy ebben a szent pillanatban a szövetség versenykiírása mutatja. Lássuk hát, hogy mit csinálhatunk esetleg hóember-építés vagy sárdagasztás helyett a hétvégén.

Hát, köszönet mindenkinek, aki ott volt a fórumon, a résztvevők azzal a jóleső tudattal mehettek haza, hogy már késő van.

Kell Jobb Futball Nagyon És Hogyan Süssünk Sünt? - volt a rendkívüli kezdeményezés címe, számos szekcióban hangzottak el értékes gondolatok. Bevezetőjében a szövetség főtitkár-helyettesének másodkabinetfőnöke elmondta, hogy racionalizálták a működést, eredetileg az Úristen, később a pápa mondta volna a megnyitót, de sajnos lekéste a buszt és üdvözöl mindenkit. Ezután megkezdődött az érdemi munka.

- Gólhelyzet - gondolta Stirlitz.
- Stirlitz - gondolta a gólhelyzet.

Ha valaki úgy gondolta, hogy a "tavasz" és a "17" egy kontextusban történő említése után kimaradhat a büntető favicc, az bizony jócskán tévedett,mint Fábián sporttárs Rezes sárga lapjánál. De eddig az elvonatkoztatás, mert a folytatásban az "Idő soha-soha meg nem áll" sor már nem érvényes kis stadionjainkra, hiszen a hétvégi sarkvidéki-hidegben ismét két meccs maradt el. De nézzük mi történt ott, ahol mégis kifutott a 22 sportember (+3 bíró) a gyepre, hogy eldöntsék ki állja jobban a sarat.

Vártuk már. Legalább annyit gondoltunk az elmúlt hónapok folyamán erre a pénteki napra, mint Konta művésznő és gyakorló futballista-feleség a hétfőire. Böngésztük az átigazolási híreket, lelki szemeink előtt kezdőcsapatokat kreáltunk. Hétvégenként blazírt pofával szemléltük Németországot és Hollandiát, ahol a szubtrópusi éghajlatnak köszönhetően már januárban megindult az események áradata. Az utolsó napokban már kiéhezettek voltunk, mint egy téli álmának végén járó jegesmedve, de a koplalásnak a holnapi napon vége szakad. Kigyúlnak a fények, izzanak a kandeláberek és gyülekeznek a labdazsonglőrök, hogy a zöldellő pázsiton elkápráztassák a lelátók népét.

Egy szóba tömörítve: KEZDŐDIK.

Tizennégy forduló áll előttünk a tavasz folyamán, közte kettő hétközi bevetéssel is kényeztet minket a sors. (Tegnap este szerkesztőségi szinten próbáltunk választ keresni arra, hogy milyen világesemény miatt vált szükségessé a hétközi játéknapok beiktatása. Emlékeim szerint nem jártunk sikerrel.) A magyarfutballban a bajnoksággal vetekedő fontosságú báli időszakra nem lehetett panaszunk, majdnem mindenhol volt játékoskeringő, elit szalagavatókon edző- vagy tulajdonoskeringő is. Nyitott kérdés maradt, hogy kik nem tudják befejezni a bajnokságot vagy elkezdeni a következőt, netán szemtanúi lehetünk-e egy-két újabb telephely-áthelyezési projectnek. Az elmúlt hónapokban tehát túljutottunk mindenen, amely miatt a pályán kívül szeretjük a magyar focit. Nem maradt más dolgunk, mint hogy elmerüljünk a meccsnézés örömeiben. Előtte pedig tippeljünk. (Akik tavaly decemberben a hóesés kellős közepén is bajnoki fordulót vizionáltak, azoknak az akkor leadott tippjeit figyelembe vesszük, kivéve ha a bolygók állása vagy valamilyen más ok miatt úgy érzik, hogy akkori tippjeik okafogyottá váltak és új tippsorral kívánnak jelentkezni.)