Sütött a Nap, a vénasszonyok lába lógott azokról a kis felhőkről, amik kószán utazgattak a bakonyi égen, sárgás-barnás levelek keringtek a szél hátán, K. Dezső pedig egy Credo busz közelében két barátjával figyelte, ahogy felszabadul a nép a buszra, majd ők is háromszázhetven forintos diákjegyet váltottak és a Credo leghátuljába mentek, hogy Veszprémből indulva Ajkáig jussanak, ahol bakonyi rangadó lesz fél háromtól. A busz elhaladt a Herendi Porcelán és az Ajkai Kristály mellett, de ez kit érdekel, hisz Márkón már szúrták le a szögletzászlókat és Ajkára érkezve már néhány nyugdíjas zöld sállal a nyakán kerekezett feltűnően egy irányba. Még volt egy óra kezdésig, 'kapjunk be egy sört!'

Harmadszor lépek hodu utu rea, miközben hű kecskemétiként az örökifjú Lambulics visszavonulása miatt Búol oszuk, epedek. Nem kell aggódni, a mai szendvicsben lesz minden, mindjárt Látjátuk feleim szümtükhel. 

Namármostan kicsit úgy érzem magam, mint Black Lotus kollega a PSV bemutatásakor, azaz a Diósgyőrt már minden Bohócliga-vírussal fertőzött ember ismeri Hegyeshalom és Biharkeresztes között. Választhattam volna, hogy részletesen kigyűjtök róluk mindent, de nem akartam a M. T. Olvasóközönséget untatni. Végül meggyőztem magam (elég könnyű ellenfél), hogy röviden összefoglalom az eredményeiket, aztán teljesen szubjektíven leírom, ami nekem eszembe jut, de már előre várom a kommentekben felbukkanó anekdoták özönét.

Az elmúlt húsz évben volt alkalmunk hozzászokni, hogy a Bohócligában nemcsak a magyar játékosok, hanem a légiósok körében is akkora nagyságrendű a népvándorlás, mint amilyen honfitársaink részéről a nyolcvanas évek végén volt a Mariahilfer Strassén. Sokuk neve hallatán már egy évvel felbukkanásuk után is csak heveny hajhagyma-pusztulást kiváltó fejvakarás kíséretében ugrik be egy, talán két momentum, néhányan viszont produkciójukkal megindulnak a legendává válás keskeny ösvényén.  Kétségtelenül utóbbi kategóriába sorolandó az a köztudatban általában oroszként elkönyvelt, a valóságban tádzsik nemzetiségű spíler, akit 1991 és 1994 között Oleg királyként ünnepelt Angyalföld futballszerető népe és akit  blogunk nyitóposztjában Sámán alapító atya ha nem is ennyire magas pozícióba, de szintén a legfőbb közjogi méltóságok közé kívánt emelni. Hiányérzetünk talán csak amiatt lehet, hogy a reménybeli prezident, Oleg Sirinbekov az utóbbi másfél évtizedben már-már annyira láthatatlanná vált, mint Hajnal Tomi a magyar válogatott mezében a középpályán. Időnként hallani egy-egy hírmorzsát róla, de összességében eltűnt az őt kisistenként tisztelő hardcore bohócligerek szeme elől. Ezért úgy döntöttünk, ideje, hogy a Vasas egykori csillaga ha nem is egy perc, de legalább egy poszt erejéig újra megcsillanjon a magyarfutball holdvilágos égboltján. Összeállításunkban felvázoljuk a 3 éves magyarországi uralkodást megelőző sikereket és röviden azt is, mi történt hősünkkel a későbbiekben. Cikkünket (terjedelmi okokból) elsősorban erős idegzetű és/vagy időmilliomos olvasóinknak ajánljuk.

Szeretjük a Pápát. Személyes kedvencünk ugyan az öregfiúkból is évtizedekkel kiöregedett kapus, II. János Pál volt, de amikor egy napsütéses tavaszi délutánon Kovács László helyére kinevezték Véber Gyurit, újra képes volt megdobbanni a szívünk. Azóta eltelt két év, a kéményből fehér füst gomolyog, Guardiola szelleme Pápán kísérti a csaposokat.

Nagyon ment a Gyirmót, már mindenki elkönyvelte, jövőre kétszer kell Győrbe utazni. Mire elkezdték volna a buszokat lefoglalni bohócliga-szerte, a licenszbizottság illetékese szólt, az egyes helyett a nyolcas főúton érdemesebb próbálkozni, mert majd arra találjuk Lombardiát. A tavasszal menetelő csapat hirtelen az első osztályban érezhette magát. Nem volt könnyű a kezdet, egészen a sokadik fordulóig úgy tűnt, a tagságot csak zálogba adták, év végén mindenért fizetni kell, irány vissza gyűrkőzni a Kaposvölgyével. De, hogy vannak még csodák, azt egy zártkapus újpesti mérkőzésen sikerült bizonyítani, és a háromnyuszis siker után úgy belelendült a csapat, hogy meg sem állt az őszzáró tabella élmezőnyéig. A második félévet kicsit ellazázták, vagy az ellenfelek kezdték el kiismerni a háromcsatáros játékukban rejlő kockázatokat, ám ennek ellenére a végül megszerzett a 11. hely a pápai futball történetének legsikeresebb szereplése lett az élvonalban. (A tovább után bemutatjuk a csapatot, valamint beharangozzuk a 12. fordulót.)

Az összefoglalók olyanok mint a 11-es. ..Néha kimarad, néha szétforácsolja a kapufát.Tehát a szituáció adott, jön a nekifutás, aztán vagy sírva temeti tenyerébe arcát az egyszeri olvasó, vagy egy elegáns Panyenkával nyitjuk a hetet. Lássuk mi sül ki ma; labda a 10,9 métert jelző pöttyön , a szezonban immár tizenegyedszer...

A filmtörténelem már többször bebizonyította, hogy a jónak mondott első részt csak ritkán követi jó folytatás (kivétel a Terminátor 2 és a Birodalom visszavág), én mégis belevágnék, mint Döme az edzősködésbe, így fogadjátok szeretettel a mostani összefoglalót, mely egyben a KBSC bemutatója is.

Tudósítónk jelenti, hogy Miskolctól északra is van még élet, erről anno a "Telekesi Cápa" nicknevű környékbeli celebbel együtt (kb. 8-10 éve) közösen megtett buszutam is árulkodik (kis önéletrajzi töredék), aki a Borsodchemet megszégyenítő módon vegyítette össze 9/11-et, Zámbó Jimmy halálát, és a saját csajozási szokásait. No de igazságtalan lennék, ha csak a hantás félcsöves alapján ítélném meg a Sajó-völgyet, hiszen a KBSC alias Kazincbarcikai Sport Club is egy ragadozó halnak számít az NB2 Keleti (újabban Ness Hungary - a Loch Ness jobb lett volna) csoport tengerében, így mindenképpen megérdemli, hogy vele kezdődjön az echte igazi keleti bemutatók sora!

Rozsdamarta, harmincéves Csepel-kerékpár állt az udvar végén. Az ülésre svejcisapka húzva, a dinamó pedig csak a szebb időkben érte el a kereket és már a Csepel sincs az NB1-ben.  Egy dolog működött kiválóan, az pedig a kontrafék. Ezzel a kerékpárral járta keresztbe-kasul a várost K. Dezső, meg a friss Népsporttal, ami a csomagtartóra illesztve követte sanchopanzaként hű társait. Csakhogy a csepeli Rozinante megkopott az idők során és K. Dezső is jogosítványt próbált szerezni. Pénteken szerencsésen végezte el vizsgafeladatait, így B típusú jogosítvány megszerzése után a presszóban nagy unicumot és pohár sört fogyasztott el (605ft), majd az NB2 nyugati csoportjának mérkőzéseit vette szemügyre, hogy aztán másnap még egyszer biciklire szálljon. Utolsó útja a városi október huszonharmadikai megemlékezésre vitte.  A pesti srácokat az isten áldja –gondolta-, de a ma és holnap megrendezésre kerülő fordulóról se feledkezzen el senki… 

Régi dicsőségünk sohasem múlhat el, és minél régebbi az a dicsőség, annál fényesebbnek tűnik. Nyilván a 6:3-at vagy a berni VB döntőt nem kell magyarázni senkinek, de emelett is voltak azért ilyen -olyan események az utóbbi 20 évben. Kis ország- kis legenda.Új sorozatunkban egykori nagy meccseket, pengés játékosokat, és egyszer volt csapatokat idézünk meg, hogy aki nem találkozott ezekkel a momentumokkal élőben, annak teljesebbé váljon a kép, aki pedig látta, átélte, az most nosztalgiázva gondolhasson vissza a régi időkre.  Tehát tessék nyugodtan hátradőlni, láb feltámaszt a tévézőasztalra, egy korty még a sörből, és kezdődjön...

A hét eleji másodosztályos kitekintő, és a hétközepi nemzetközi kupajósolgatások után vissza a hazai pályára. Csőre töltünk, kibiztosítunk, a Bohócliga visszavár.

A magyar futball sajátossága, hogy a pályán történő dolgok csak kísérőjelenségei a lényegnek. Tartalommal mi magunk, a szurkolók töltjük meg. Nekünk általában mindegy kik játszanak, ha társaságba keveredünk, a szotyihéj félreköpése közben szimplán mondjuk a magunkét. Nem rossz szélső ez az Abwo, de a Neagoe hozzá képest egy Giggs volt.

A magyar futball egy életérzés, amely akkor teljesedik ki, ha beszélünk róla. Taktikai formák, felállások, tolódásos védekezés, rövidpassz - demagógia! A futballt lehet szakmázni és lehet érteni. A magyarfoci rajongója érti. Ha eljön a hétvége és kedvencei más városban teszik tiszteletüket, vadássza a televíziók közvetítési rendjét, akar még néhány csepp mannát.

És van az igazi hardcore bohócliger, aki nem rest semleges csapatok mérkőzésére is kilátogatni, mert szereti a hangulatot, az omladozó lelátók lépcsőin érzi igazán otthon magát. Mint hanta.

Kaptam egy szabad hétvégét. Tizenhat csapat, nyolc mérkőzés, öt pesti érdekeltség. A sorsolás szeszélye(?) úgy hozta, péntektől vasárnapig egyetlen élvonalbeli meccset sem rendeznek a fővárosban. Könnyen kiszámítható mennyi az esélye annak, hogy két pesti csapat egymásnál kerüljön össze, mint ahogy az is, mekkora sansszal megy mindegyik vidékre (update: pontos eredmény itt, amúgy 1,3%). Sebaj, kárpótlásul túrát fogunk szervezni vagy Pesterzsébetre az ESMTK-Dunaharasztira, vagy valahova megyén belül egy szaftosabbnak ígérkező alsóbb osztályú rangadóra. Ha van fogadókészség, itt is meghirdetjük, esetleg rendszeressé tesszük.

Tovább után beharang.

Nem titkoljuk: vannak olyan külföldi csapatok, amelyekről nagyobb örömmel írunk és olyanok is, melyekről kevésbé. A rangsor általában az egyletek ismertségével fordítottan arányos, nota bene szívesebben halászunk az albán vagy a kazah bajnokság zavaros vizein, minthogy egy olyan egyletről szóljunk, melyet a futball iránt minimális érdeklődést tanúsító közvélemény is pontosan ismer. Az utóbbi kategória egyik mintapéldájának tartjuk a PSV-t, pláne azóta, hogy Dzsudzsák Bazsi bére után is Eindhovenből fizetik a nyugdíjjárulékot. Választási lehetőség viszont nincs, így a nemzetközi porondon vitézkedő reprezentánsaink útjába sodort ellenfeleket bemutató sorozatban az idei utolsó ámokfutásunk alkalmából a Philips-konglomerátum koronaékszeréről ejtünk szót.