Peterdi Pál legalább akkora héroszisten, mint Hegyi Iván, csak őt azért kedveljük, mert pályafutása során mindvégig frappáns és vicces tudott maradni, míg kollegáját a mozifilm-címek remek tollú magyarítóin is túlmutató fejléceiért, valamint Farkas Jancsi bármikori kíméletlen mondatba fűzéséért.

Heti beharangozónk a sárga garbós bakivadász előtt kíván tisztelegni, akinek kedvéért képesek voltunk lemenni a klubhonlapok legmélyére, hogy ott talicskázzunk össze egy csokornyi friss és ropogós abszurditást. A tovább előtt videó, a tovább után pedig a szokásos csütörtöki adag.

Az NB2 Nyugati csoportjának tizenharmadik fordulóját rendezték a november 6.-7.-ei hétvégén. Sok kérdésre vártuk a választ, többek között arra, hogy a két, nyilvánosan pénz szűkében lévő klub kiáll e meccset játszani, hogy a Pécs zárkózik e az élvonalhoz, hogy a Tatabánya vagy az Ajka zárkózik e a Péccsel, botlik e a Baja, meglepetés lesz e, valami coming out, bármi. Keletre meg üzenjük, az ország ezen fertályán is mindenki iszik, feltehetőleg. Jórészt emiatt is rendhagyó és kissé ingerszegény összefoglalót olvashattok videókkal, kedves ismerősökkel, jubileummal.

Itt a képen pedig Lauer Henrik, akinek a vérében van a foci és klubjához való hűsége, ami megkoronázta a hétvégi mislenyi centenáriumot!

Miközben a blog lassan már lefedi a Baranya megyei negyedosztály küzdelmeit is (félreértés ne essék, szerintem ez egy rendkívül üdvös folyamat, legalább annyira, mint a francia válogatott hanyatlása), az én irodalmi munkásságomat olyan apró-cseprő dolgok hátráltatták, mint a munkába állás és a fővárosba költözés. Nah de akkor csapjunk bele a lecsóba!

Egy újabb önéletrajzi jellegű felütéssel folytatnám, az előző hétvégén volt "szerencsém" két hölggyel is elbeszélgetni egy szórakozóhelyen (akik szerint ez a mondat csak azért került be, hogy elvtelenül dicsekedjek, az várja ki a végét), namármostan mind a kettő hülye volt, de az egyik legalább egy kissé ronda is. Valahogy ilyen érzéseket keltett bennem pár szerdai BL-meccs is, remegve vártam a hétvégét, hogy mikor kerül már a szemeim elé egy jó kis pörköltszaftos magyar bajnoki. És lőn!

Rákészültünk a 13-ik fordulóra mint egyszeri Lenin elvtárs az októberi forradalomra, és nem kellett csalódni (mármint a 13-dik fordulóban..a másikat ki-ki értékrendje szerint osztályozza magának). Szóval elég az hozzá, hogy midőn az egyszeri szurker számolgatta a gólokat, megdöbbenve tapasztalta, hogy a zoknit is le kell venni a számoláshoz, és 4 meccs után már csak a 6 ujjú táltosok vagy a kommunában számlálók tudták tartani a lépést legjobb labdazsonglőreinkkel.Szinte Woodstock volt ez , a szó legnemesebb értelmében, pedig előzetesen egy Honvéd-Győr meccsel a programban szinte gólnélküli fordulóra lehetett számítani. 13. forduló, 26 gól, 39 percben...és tessék:

Bátran kijelenthetjük, hogy eseménydús napokon van túl a magyar válogatott szakvezetése. Sanyi bácsi (alvezéreivel együtt) a múlt hét végén előkotorta a vándorbotot és a tarisznyát, utóbbiba belerakta a mikrohullámú sütőben sült hamburgert és néhány félfamentes rajzlapot postaironnal együtt, majd páneurópai körútra indult. Jött, látott – végül keretet hirdetett, amelynek következményeként a magyar férfilakosság futballra fogékony része legalább olyan érdeklődéssel találgatja Hajnal reaktiválásának okait, mint a hölgyek a Barátok Közt soron következő epizódjának várható tartalmát. Tamásunk beinvitálása ugyanis nagyjából annyira passzírozható bele az „aki a klubjában játszik, az számíthat meghívóra” alaptézisbe, mint Hornyák Vendel ténykedése a fair play díjba. Szerény kisegyházunk tagjait is megmozgatta a téma, Artie egy színvonalasan kivitelezett összeesküvés-elmélettel jelentkezett a válogatottság és az azzal összefüggő pénztárca-nyitogatás témakörében, míg Stefan Derrick bizonyítottság hiányában megelégedett annyival, hogy lefuttatott magán egy közepes lefolyású agyvérzés-programot.

Hajnal miatt (bár a téma kétségkívül megér egy misét) önmagában még nem nyúlnék a klavitúra (és a nyugtatós doboz) után, a sportnapilap azonban egy érdekes csavart is beleapplikált a témába és olyan spílerekről is kérdezte eSándort, akik ezúttal nem kaptak meghívót a címeres kompániába. A maestro kinyilatkoztatott, mi pedig élvezettel csüngtünk szavain, melyekből megtudhattuk, hogy egy bécsi mérkőzés megtekintése komoly egyeztetéseket igényel, valamint a szakmai stáb mindenkit figyel, kivéve azt, aki túlságosan messze merészel szerződni az óhazától. A diplomatikus szófordulatok láttán alighanem egy kormányszóvivő is elégedetten csettintett volna, ezért úgy döntöttünk, hogy üzembe helyezzük az utóbbi időben kissé elfeledett futballmagyar-magyar szótárunkat és megpróbáljuk értelmeztetni vele az olvasottakat. Sajnos a program még csak béta állapotban leledzik, és nem minden nyelvészeti bravúrt tud tökéletesen értelmezni, ezért arra kérjük az olvasókat, hogy ha más értelmezést látnak célszerűnek, azt ne habozzanak a kommentek között tudatni velünk. Az egyes játékosok neve alatt először a kapitány magvas gondolatai, utána az általunk vélelmezett magyarázat olvasható (a cikkben szereplő labdazsonglőröket és sorstársaikat a jövő héten, focimenekült rovatunkban kívánjuk részletesebben hozsannázni).

Uraim, bréking nyúz, kiborult a vecsési bili. A hírek szerint Détári Világválogatott Döme Lajos nem veti meg az alkoholt, na de beszéljenek az illetékesek: 

"Sajnos a Détári Lajos mögött felsorakozó szponzorok nyomására lettem leváltva. Négy apuka áll Détári mögött, akiknek a fiai be sem férnek a csapatba tudásuk alapján. Szakmai munkáról pedig egyáltalán nem is tudok beszélni. Détári gyermekkori barátom, de ki kell mondanom, hogy masszív alkoholista, hét napból hat napon teljesen részeg" Kántor Attila ex-edző

Magyarország társadalma, mint ahogy egy fejlett sportkultúrájú európai középhatalomtól elvárás, nyomokban sportstatisztikusokat tartalmaz. Ugyan a bohócligában valamiért nem mérik az egy négyzetméterre jutó becsúszások arányát, ahogy Ferenczi Pista lesen maradásainak idényenkénti összméterszámát sem rögzíti egyetlen almanach sem, mégis, a saját kisipari módszereinkkel próbálunk utánamenni Török Péternek, és az NBA összes mutatóját autista módon bebiflázó sportkommentátori agytekervényeknek.

A 13. forduló beharangozója két kérdéskör mentén kívánja górcső alá venni a csapatok eddigi teljesítményét. Az egyik az idegenbeli és a hazai mutatók alapján elénk táruló, és néhol igen megdöbbentő kép, a másik pedig, hogy mi a picsa az a górcső? Előzetesen csak annyit, hogy az egyikről lesz valami halvány sejtésünk a poszt végére, míg a másikat fedje a beszedett pirosa után elszabadult berzerkerként tomboló Tóth Andás szeme elé lezuhanó sötét homály jótékony leple.

(Képünkön a google képkeresőjének harmadik találata a górcső szóra. Arany farmermellény?)

Nagy örömmel konstatáljuk, hogy a szerkesztőség bővítésére irányuló erőfeszítéseink sikeresnek bizonyultak: nbcee és Bastille kollégák az elmúlt hetekben üzembiztosan ágyazódtak be blogunk mindennapjaiba, most pedig harmadik reménybeli újoncunk, vidi-master is felveszi a sípcsontvédőt és (próba)játékra jelentkezik. Írásában a magunk mögött hagyott hétvége egyik rejtett fővárosi futballcsemegéjét osztja meg velünk, valamint áttekinti a Budapest-bajnokság további történéseit is. 

Az első- és másodosztály küzdelmei után ezúttal merüljünk el a fővárosi amatőr labdarúgás tengerében. A BLSZ I. fényét többek között Zoran Kuntic, Hámori Ferenc, Szekeres Tamás vagy éppen maga a Mágus emeli hétről hétre, a bohócliga-rajongók több régi bútordarabot is fellelhetnek a megmaradt budapesti pályákon.

A hétvégén a 11. fordulót rendezték a budapesti I. osztályban, a forduló (és talán az őszi szezon) rangadójára péntek este került sor, amikor az első helyezett Rákosszentmihályi SC a második helyen álló Hegyvidék otthonába látogatott. A Csörsz utcában a képzeletbeli lelátón mintegy 60 néző foglalt helyet, akik egy küzdelmes, ám nem túl magas színvonalú összecsapást láthattak. Rögtön a második percben a hazaiak ír légiósa, Murphy veszélytetett szabadrúgásból, ám nem tudott kifogni Dévényi eszén. Ezt követően átvette az irányítást a vendégcsapat, ám meddő mezőnyfölényük nem párosult helyzetekkel. Az első félóra végén aztán váratlanul megszerezte a vezetést a hazai csapat, Szentesi jobboldali szabadrúgását Horváth csúsztatta a hosszú sarokba. Rögtön a középkezdést követően növelhette volna előnyét a hazai csapat, ám a másik légiós, az iráni Sadr sem tudott túljárni Dévényi eszén.

Szerda környékén összefoglalót írni a hétvégi fordulóról legalább olyan mérvű naprakészséget igényel,mintha a téli olimpia magyar sikereit próbálnám visszaidézni. Tudat alatt arra alapoznunk, hogy ha esetleg egy bűn rossz forduló volt, akkor az a pár nap megszépíti az emlékeket, és szerdán már mindenki úgy emlékszik, hogy 30000-en őrjöngtek a lelátókon a Vasas-Haladás-on, és Leo Messit csak azért nem cserélte be Komjáti, mert Németh Norbi minden mozdulatában benne volt a gól.Lássuk mi is történt valójában.

Itt az EL, itt van újra, megint Európában pompázhat a Debrecen. A magunk mögött hagyott napok kiemelt jelentőségű eseménye volt, hogy az éppen hazalátogató Dzsudzsák meglátogatta a debreceniek edzését, amelyet jobb helyeken szemrebbenés nélkül kémkedésnek tituláltak. Bevallom, a magam részéről nem jöttem rá, milyen exkluzív titkot tudott meg Balázs a gyakorlás során, amely miatt az eindhoveni szakmai stáb azóta is nyugtatókon él. Talán Malinauskasról derülhetett ki, hogy a múltkori meccsen (is) bemutatott bénázások ellenére mégiscsak ő a Hajdúság Van der Sarja,  netán azt árulhatták el a kémnek, hogy a Máté-saga újabb fejezeteként ezúttal Nicolae Ilea lép majd pályára lejárt sportorvosival? A Lokiból a híradások szerint újra hiányozni fog Kabát, igaz, most már nem eltiltás, hanem arcüreg-gyulladás miatt, így ismét Coulibalyra hárul a feladat, hogy besimítson egy mesterhármast. Játszunk mi is, idén tizenhetedszer jelentkezik a nemzetközi eseményeket monitorozó játékunk. A korábbi események a táblában megtekinthetők, a remekbe szabott indoklások kiértékelésén is dolgozunk.