Világbajnokságra készül a magyar labdarúgó-válogatott. Nem, nem ment el teljesen az eszünk és az MLSZ-be sem adtunk be sajtószóvivői pozícióra önéletrajzot, csak annyi pontosításra szorul a dolog, hogy ezúttal nem a felnőttcsapatról, hanem U20-as legényeinkről szól a nóta. Bő egy héttel az Egyiptomban sorra kerülő, FIFA-rendezésű, de a hivatalos naptárban nem szereplő (emiatt már kihőbörögtük magunkat) seregszemle előtt indokoltnak tartjuk az előzmények rövid felelevenítését, a helyszínről és a csoportellenfelekről néhány szó ejtését. 

Be kell valljuk, irtózatos lemaradásban vagyunk különböző irányokba, és ezeknek csak egyike a kedves kommentelők igényeinek kielégítése. Engedjétek meg, hogy ezúttal nélkülözzük a meghirdető poszt eredetiségét, és ismét előkapjuk Szabó bácsit az Örökrangadóból. Reméljük hamarost behozzuk magunkat, és nem kell Szabó bácsinak iwiw-es profilt kreálni, mert annyira beitta volt magát a hétköznapjaitokba. A múlt heti forduló értékelése pedig kényszerből összevonásra került a mostanival, tehát nem érdemes reklamálni, jövő hét elején jön. (Így jó lesz, Zigi?)

... emlékszem épp a Fatelep serdülőit edzettem, amikor egy hűvös őszi délelőtt a rettegett Kőbányai Stampóhoz látogattunk. Azon a pályán minden volt, vakondtúrástól kezdve, a kiálló vezetékekig. Hát lehet így játékost nevelni? Na ugye, hogy nem. Legfeljebb útkarbantartókat. A Stampónak fontos volt a meccs, mert előző szombaton simán kikaptak a Rákoscsabai Rohamrendőr korosztályosaitól, és a szakosztályelnök rákente az egészet az edzőre. Mert nem játszatta a fiát. Azt hitte ő az Albert Flórián, a gyerek meg a Kisflóri. Hülyéje.

Lassan kezdünk belejönni, hogy olyan meccsről írjunk, amiből egy percet sem láttunk (basszameg, pedig). Továbbá a DigiSport üzletpolitikájáról is van véleményünk, de félő kiskorúak is olvashatják az oldalt, így inkább nem tesszük közkinccsé.

Az előzményekről:

Hétfőn jött a hír, a Dürer-kertben Satöbbi koncert lesz, mellesleg kivetítőn adják a Lokit. Nosza, ez remekül hangzik. Gyermekkorunk egyik kedvenc zenekara, és az ország (jelenleg) első számú reprezentánsa. Csak jól sülhet el. Nameg a 'pool.

Első gyanús jelként a kivetítőn egy vibráló Firefox ablak jelent meg. Másodikként pedig a betöltött myp2p.eu oldal jól ismert képe. Ekkor indultak (eleinte csak halkan, magunkban) az első basszamegek. Ha stream, legyen stream, de valami legyen! Legalább.

Kertbéli multimédiás szeánszunkat, az egyébként tánczene hangosítására kalibrált ládákból felharsanó Kossuth rádió tette teljessé, permanens 10 másodperces csúszással a képhez képest. (A basszameget ekkor még mindig sikerült benntartani.)

Amikor viszont a stream bemondta unalmasát a második perc végén, elemi erővel tört felszínre. Olyan relevatívra sikeredett hirtelen hangulatingadozásunk verbális megjelenítése, hogy az elkövetkező néhány perc a körülöttem állók megnyugtatásával telt: ruhig blut öreg,  nincs para, nem kaptunk gólt.

Meccsre kellőképp felhangolt, majd alaposan eldurrant aggyal mit lehet ilyenkor tenni? A Nagy Könyv egy lehetőséget kínál fel: sört, meg valami rövidet. Pult.

A történet ott kezdődött, hogy a Debrecen bejutott a BL csoport-körébe. Ez a tény már elég volt ahhoz, hogy kis szurkolói csoportunk elhatározza,- bár alapvetően a Ferencváros hívei vagyunk – egyetlen, európai kupában érdekelt hazai egyesület lévén mindenben támogatni fogja a csapatot, mert hiszen most az összefogás a legfontosabb. Úgy vártuk a sorsolást, mint kiskölök a mikulást, és örömmel láttuk, hogy csupa nagy múltú együttest sodort utunkba Platini mester.

A Liverpool az a csapat, amelyiket lehet szeretni, vagy lehet utálni, de közömbösnek maradni iránta - aligha. A Liverpool ráadásul az a csapat, amelyről mindent tudunk (vagy megtudunk az elkövetkező napokban). Ilyen rettenetes információbőség kellős közepén azonban blogunk futballtörténészei mégis egy igazi kuriózum birtokába jutottak. Íme.

Kép forrása: Albert Jedlicka - Oto Bachorík: A nagyvilág nagy futballklubjai. Mladé Letá Szlovák Ifjúsági Könyvkiadó, 1973

A könyv érdekessége, hogy a vasfüggöny mögötti Csehszlovákiában készült, igaz, nemzetközi piacra, mert Magyarországon is kiadták. A szerzők különböző országokból válogatták össze az - általuk - nagyra tartott egyesületeket, majd rajzoltatták meg kézzel címerüket, zászlajukat (ezért, hogy a képen látható pelikán nem ez a pelikán). A fura szórásba így kerülhetett be Ausztrália két világhírű prominense, a Sydney FC Prague és az SC Slavia Melbourne.

Ha jók lesztek, akkor az egészet bedigitalizálom, és elérhetővé teszem PDF-ben valahol.

Tudja valaki, hogy a FIFA miért nem vette fel az U20 vébét a hivatalos naptárába? (Értsd: a hivatalos naptárban lévő eseményekre a klubok kötelesek elengedni játékosaikat.)

Alternatív kérdés: a világbajnokságot (ha esetleg hagyományosan kihagyják a naptárból), akkor miért nem olyan időpontban rendezik, amikor szünetelnek a bajnokságok? Ebben a korosztályban ugyanis nagy valószínűséggel már olyanok játszanak, akiket csapatuk felnőtt kereténél is számításba vesznek.

És egy megjegyzés: lehet, hogy ez a normális, csak nekünk nem tűnt fel, olyan ritkán járunk errefelé. Azért még jogos a hőzöngésünk, nem?

További olvasnivaló a sportgézán.

(Ha működne a pornolize.com, akkor egész biztos betettem volna egy linkben ennek az oldalnak a fordítását, talán jobban kifejezve az egyszeri magyar szurker érzéseit.)

A Seduxen hatásmechanizmusát kimerítő mérkőzésen folytatta egyenes vonalú, egyenletes(en lefelé tartó) mozgását a csoport negyedik helye irányába címeres hadunk. A szurkolók túlordították I. Kappanhangú Léderer Ákost, 10-15 percenként egy-egy küldöttségünk tisztelgő látogatást tett a luzitán tizenhatosnál, a Koeman-szülőket a szívszélhűdés kerülgette a kétcsatáros játékrend láttán, végül mégis újfent a fehér zászló búsongott az Istvánmezei úti nirvána tetején. Koeman már jelezte, hogy Portugáliában szerinte bármi megtörténhet, amelyből Lothar „Be positive!” – attitűdjének újbóli felbukkanására asszociálhatunk. 

Szerda késő este Szabó bácsi nyugodtan dőlt ágyba. A portugálok elleni vereség érződni fog a nyugdíján. Októberben és novemberben kevesebbet költ majd andaxinra, és több marad az Örökrangadóra.

Az Örökrangadó egyebként a kedvenc kocsmája, rendszeresen találkozik ott a barátaival. Szabó bácsi képviseli a szakmát. Régebben a Fabulon kisdobos kettőjét edzette, és olyan nevek kerültek ki kezei közül, mint Hadas a Ferroglobusból, vagy Nádas a Metaloglobusból. Jó szeme volt az öregnek hozzá. Egész nap járta a grundokat és kereste a tehetséges srácokat. Később Szabó bácsi önkéntes száműzetésbe vonult az Örökrangadó lécekkel és poszterekkel burkolt falai közé, és sorsára hagyta a dühöngőket és a döngölt földeseket.

Ahogy az lenni szokott, sértődés volt mögötte. Szabó bácsi igazán nyugodt ember létére, még arra is képes volt, hogy felváltva nézze az ATV és a HírTV műsorát, miközben műkedvelő amatőrként szemműtétet hajtott végre kisunokája síróbabáján. De amikor Mosonyi szakosztályelnök arra akarta rávenni, hogy csapatait az addig használt 4-3-3-as formáció helyett, a sokkal modernebb 4-2-3-1-ben játszassa, akkor elpattant a húr. Egy csatár még akkor sem nyerő, ha a félhülye Kriptással sakkozik a 'Rangadóban, és tisztelőnye van a végjátékban. Pláne a futballpályán.

Szögre akasztotta piros, kétcsíkos melegítőfelsőjét, leemelte kalapját a fogasról, majd búcsúzóul beköszönt Bécinek a büfébe: Engem itt többet nem láttok, pedig deszerettem a kisfröccsödet, Pubi! Sarkon fordult és távozott. Azóta az Örökrangadóban osztja az észt.

Csütörtökönként, amikor összegyűlik a totós társaság, minden szem Szabó bácsira szegeződik. Vajon mit mond az öreg?

Amennyiben múlt hét pénteken élvezettel olvastátok Modor Tibi lelátói portréját, akkor érdemes követni a továbbiakban is sorozatát. Ezúttal a jellemző szurkolói csoportok kerülnek bemutatásra.

Mit is mondhatna erre drágajó Antall Imre Nyomasek Bobója?

Ha kedveltétek Balogh Tonót,
Olvassátok Modor Tibit!