A portugálok elleni mérkőzés előtt is kíváncsiak voltunk híres személyiségek véleményére. Kendőzetlenül, mint mindig.

1. Hogyan értékeli a válogatott svédek elleni teljesítményét?
2. Mit vár a portugál meccstől?

Kezdjünk egy találós kérdéssel. Mi a közös Ausztráliában, Chilében, Montenegróban, Peruban, Szaúd-Arábiában, Szlovákiában, és Portugáliában?

1. Mindegyik ország. Stimmt, ezt a kezdő wikipedia-felhasználó is kinyomozza.
2. Nincs közte afrikai. Nem lehetne valamivel komolyabban?
3. Területi követeléseink vannak velük szemben. Hmm. Valóban?

Nem lepődnék meg, ha a Kincses Kalendárium népi megfigyeléseket taglaló rovatában előbb-utóbb helyet kapna a „Ha Budapest és magyar-svéd, akkor annak mindig fákin gól a vége” tárgyú bejegyzés. Van, amikor a tizenhatoson belülről, kissé oldalra sodródva lövi Ibrahimovics, most éppen a tizenhatos vonalánál mellről bepattanós változatra fogadók járulhatnak a kasszához. Nyolcvan percig nagyjából közünk nem volt a mérkőzéshez, utána elkezdtünk játszani, meg is lett az eredménye. Részletek hajtás után.

Hogy kicsoda Modor Tibi? Hogy nem ismertek?

Mint derült égből a gumibot, úgy ért végh hanta megkeresése a Labdabiztosról, miszerint odaát a Modoroson annyiszor énekeltük meg a magyar labdarúgás és imádnivaló szurkolói sajátosan közhelyes fordulatait, bölcsességeit, hogy esetleg volna-e kedvem szakmaibb berkekben is népszerűsíteni a Magyarfocit mint olyant.

Már hogyne volna - még akkor is, ha a Loki profi iparosmunkával kibrusztolt BL-részvétele és válogatottunk újból felcsillanni látszó VB-reményei folytán ismét ideiglenesen megnövekedett a hazai labdarúgást támogatók száma. Alapból kerülni szoktam az egyértelmű állásfoglalásokat, és csak sejtetni szoktam a véleményemet, de most kivételt teszek. 

A futballról (is) eléggé sarkos véleményen vagyok: általában dühíteni szokott, ha bárki csapatot választ magának. A Csapatnak olyannak kéne lennie, mint az anyanyelvnek: beleszületik az ember; érzelmi, kulturális kötődés alakul ki a klub és a követő között. A divatszurkoló választ: mostanában egyre gyakrabban külföldi (természetesen nyugat-európai) csapatot, és képes őszintén örülni, ha az általa párszor meglátogatott város klubjának húszféle állampolgársággal rendelkező játékosa győztesként örülhet egy meccs végén. Képesek egy Poolról, Barcáról, MU-ról, Bayernről, Juvéról, Milánról úgy beszélni, hogy mi.

A szerencsésebbek olyan városba, kerületbe születnek, ahol lehet és érdemes is szurkolni egy csapatnak. Másoknál a családtagok táplálhatják beléjük a klubszimpátiát.

Nálam ez felemásra sikerült: adott egy nagymúltú, alacsonyabb osztályú fővárosi kiscsapat - egy lokálpatriótánál pedig nem kérdéses a hovatartozás, a sport terén főleg nem. Másrészről adott a család révén az Újpest(i Dózsa), ami annak idején az iskolámban hirtelen osztódással szaporodásnak indult divatfradistákkal szemben egy tökéletes tüntető identitás volt. És maradt is.

Így jártuk be páran kis- és a nagycsapatainkkal szinte egész Magyarországot az elmúlt tizenöt évben, az összes lehetséges szurkolói réteget és bajnokságot, osztályt feltérképezve: a PNB-től a BLASZ IV-ig.

Róluk hamarosan egy tipológiát is lehozok részletekben, addig pedig előételként fogadjátok el a hazai stadionok egyik jól ismert figurájának, a szájfocistának írott karikatúráját:

A magyar labdarúgó-válogatott őszi vb-selejtezői miatt ezúttal rendhagyó rovattal jelentkezünk, ám sportnagyságainktól, kiváló sportembereinktől ezúttal is reméljük: kendőzetlen őszinteséggel válaszolnak felvetéseinkre. (Sport Extra)

Amennyiben a szakmailag feddhetetlen Sport Extra, valamint a Metropol és egyéb újságok megengedhetik maguknak, akkor a magyarfoci iránt elkötelezett Labdabiztos sem maradhat ki a sorból. Szerkesztőségünk ugyanazt a két kérdést tette fel interjúalanyainak.

1. Mit vár a válogatott előtt álló mérkőzésektől?
2. Ha Ön lenne a szövetségi kapitány, milyen taktikával küldené pályára a csapatot?

Az utolsó, őszi etap megkezdése előtt címeres vitézeink a második helyen állnak selejtező csoportjukban. Köszönjük meg mindezt a komolyabb mérkőzéseket időben ügyesen elhatároló korifeusoknak és a papíron gyengébb ellenfelek eltángálásában múlhatatlan érdemeket szerző Sanyikának. Megálljunk-e itt vagy érzünk magunkban annyi kraftot, hogy a johannesburgi repülőjegy reményében betoljuk az all-int? A kupacsapataink nemzetközi menetelését monitorozó sorozatunk különkiadásában a válogatott utolsó két hazai mérkőzésének várható eredményeiről faggatjuk a delphoi jósdában minimálbérre bejelentve foglalkoztatott olvasóinkat.

Augusztus hónapban Európa valamennyi bajnokságban befejeződött a szezonra való felkészülés (az a tevékenység, amelyet hazánkban az alapozás fedőnevű rekreációs hadművelet helyettesít) és megindult a pontokért folyó csatározás. Focimenekült körképünkben a júliust egy sikeres mozdulattal szkippeltük, a nyolcadik hónap tapasztalatait viszont indokoltnak tartjuk a válogatott mérkőzések előtt summázni, egynémely kandúrkánk személyes érintettsége okán. A vegyes összképet videókkal is próbáljuk színesíteni.

Volt egy pálya a Super Mario 3-ban, amivel rettenetesen sokat szívtam. 1992, vagy 93 lehetett, Szabolcs barátommal mentünk ki a Pozsonyi útra, hogy összegyűjtött zsebpénzünket egy csillagküllős BMX helyett, Nintendóra küldjük. Megvettük, hazavittük, rákötöttük a tévére. Hetekkel később kiderült, egyikünk sem a legügyesebb gémer családból származik. Emlékszem a nyolcadik világ volt a Sötétség Földje, ahol valami nyolcbites lávafolyamban kellett ágyúgolyókat kerülgetni, és aljas helyekről támadó Teki katonákat fejbekólintani. Ha nagy ritkán eljutottunk erre a szintre, akkor ment az ordibálás ki a konyhába, hogy talán majd most megcsinálom és megláthatjuk végre a szép Pixeles Hercegnőt, akit ki kell szabadítania a két vízvezeték-szerelőnek.

Erwin Koeman és csapata testületileg ment ki a Pozsonyi útra, vette meg az esélyt, vitte ki Telkibe, és most ordibál: gyertek, ezt látnotok kell! Az utóbbi években szerényen próbálkoztunk. Vagy a játék volt lehetetlenül nehéz, vagy a kontroller kezelhetetlen, és néha bejött anyánk, kihúzta a gépet a konnektorból és kijelentette: menni kell Maca nénihez látogatóba.

Zigi reklamációja abszolúte jogos volt, a nyájas olvasó az utóbbi időben minden bizonnyal elszokott attól a slendrián tettől, hogy a tippjátékot nem hirdetjük meg időben, valamint a kiértékelés nem érkezik meg a hét elején. Mentségünkre legyen szólva a tippelők igen magas száma, valamint egyébirányú elfoglaltságaink halmaza. Viszont továbbra is örülünk, hogy baszogatásra méltónak tartotok minket, elvárásaitok vannak. Legyenek is! (Mi pedig próbálunk majd megfelelni nekik.)

Rendhagyó módon ebben a posztban - egyszerre - kerül kiértékelésre az ötödik és a hatodik forduló tippjátéka, valamint kommentversenye. Az átlagolós verseny is kezdi lassan elnyerni értelmét, így meditálva a kérdés felett arra döntésre jutottunk, hogy némi változtatásra kényszerülünk. Az átlagolás eddig azokat vette figyelembe, akik legalább hét körben tippeltek. Az új rendszer azonban átveszi a Népsport kapusokra vonatkozó értékelési elvét és az összes kör felénél eggyel több tippet leadókat értékeli. Vagyis az őszi idény végén legalább nyolc tippsor kell az átlagolós versenyben való részvételhez.

Ennyit a szabályok változásáról.