Hagyományainkhoz híven, péntek reggeli (délelőtt) vendégszerzőnk, Pályagondnok úr cikkével zárjuk a munkahetet. Egy hónapig tartó sorozata keretében bemutatásra kerültek a Bohócliga egyesületeinek honlapjai - a sportmarketinges szemüvegén át nézve. A most  esedékes záró részben Pápára, Székesfehérvárra, Szombathelyre és Zalaegerszegre látogatunk virtuális körsétánk keretében.

Okos Emberék (és Mészöly Kálmán) rég megmondták a tutit: ha a sportújságírók csak jót írnának a magyar fociról, akkor máris más lenne a megítélése. A játék ettől még ugyanolyan maradna, de a megítélés a fontos. Vagyis, ha azt mondják nekünk a radiátor márpedig ehető, és ez mondjuk maga Szöllősi, Sinkovics vagy neadjisten Imregé kollega állítja, akkor a radiátor bizony ehető, bár esetleg kicsit sótlannak tűnik.

Hallgatva az idők szavára, lenyaltam két réteg zománcot a lakás fűtőtestjéről, de még mindig nem lettek meggyőzve az ízlelőbimbóim. Inkább akarok hinni a saját szememnek. Lement öt forduló a Bohócligából és végigpörgetve az emlékeket, találtam néhány egész jó kis meccset az eddig történtek között. Néhány éve, ilyentájt augusztusban még az "idény eleji formára", meg a "játékosok még nem lendültek játékba", vagy a "még érződik az erőnléti edzések hatása" c. sablonokra hivatkoztak edzőink. Örömmel veszem azonban, hogy ez idén - eddig - elmaradt. Valóban nőni látszik a színvonal?

Nem mindenki lesz ma ott a Népstadionban, nem mindenki lesz ma kocsmában és baráti társaságban. Néhányan bizony otthonról (vagy munkahelyről), a tévét (vagy valami streamet) bámulva leszünk kénytelenek követni a Nagy Menetelés, Kapuk Előtti Utolsó Állomását. Különböző oldalakon  megszokott, itt még új dolog következik (vagy nem): ennek a posztnak a folyamatos frissítésével próbáljuk megörökíteni a Már Előre Felejthetetlen Pillanatokat. Tehát pattintsunk fel egy hideg sört, húzzuk közelebb fotelunk a plazmatévéhez (vagy egyéb nagy képernyőhöz), fordítsuk magunk felé laptopunk, és frissítsük rendszeresen ezt az oldalt!

Debrecen - Levszki Szófia

2-0

Gól: Varga J. (13.), Rudolf (36.)

Holnap este kiderül, ott lesz-e röpke 14 év pauza után ismét a magyar bajnokcsapat a Bajnokok Ligája főtábláján.  Ennek alkalmából folytatjuk egyetlen állva maradt kupacsapatunk nemzetközi menetelését monitorozó sorozatunkat, bízva abban, hogy ismét több névvel sikerül gazdagítanunk a játékos kedvű olvasók részére rendszeresített virtuális dicsőségtáblát.

Nekem július közepén valahol itt kezdődött a történet. A kupa 73-as eltűnéséről tudtam, de nem igazán izgatott. Megtörtént már ilyen máshol is a világon. Az viszont igen ritka, ha egy ilyen relikvia előkerül. Augusztus 18-án azonban Kisteleki István egy sajtótájékoztató keretében arról számolt be, hogy az igencsak sikertelen van Buuren nevű holland U-edzőt Egervári Sándor váltja. Mellékesen visszavásárolta az elkallódott serleget. Mellékesen.

Pedig az igazi hír az utóbbi. Tudom, a Magyar Kupa története nem sikersztori, mégis futballunk egy lényegi összetevője. Gyorsan foglaljuk is össze az elmúlt csaknem száz évet.

Az első MK-t 1909/10-ben írják ki és az MTK győzelmét hozza. 1914-ig ötször rendezik meg, további három MTK és egy Fradi sikerrel. Utána szünet, majd 1922-től viszonylag rendszeresen 1935-ig újra játszanak érte a csapatok. A most megkerült kupát először az MTK vehette át 1923-ban, mivel csak akkorra készült el. A háború alatt újra megrendezésre kerül a sorozat, majd megint szünet. Az ötvenes évtizedben háromszor rendezik meg és érdekesség, hogy a fénykorát élő Honvéd és MTK páros nincs a győztesek között. 1964 óta (1971 kivételével) kerül minden évben megrendezésre.

Immár hagyományosnak nevezhető honlapmustráló pénteki sorzatunk harmadik részéhez érkezett. Az első körben a négy fővárosi nagycsapat, a másodikban pedig újabb négy gárda honlapjáról hullt le a lepel, mit csinálnak jól és mit nem a tartalomszolgáltatásért felelős alkalmazottak. Nem nehéz kitalálni (a most bekapcsolódók kedvéért), hogy webmestereink képesek voltak felnőni a Bohócliga színvonalához. A "felnőni" szó e helyütt adekvát értelmében használatos.

Pályagondnok úr nem rest, ismét odatette magát és az ünnepi szabadságolós héten is szállította a következő etapot. A mai részben sorra kerülő Nyíregyháza leírásához előzetesen annyit fűznék hozzá, hogy a majd itt olvasandó kritikánál azért valamivel jobbra emékeztem náluk. Példának okáért lehetett @szpari.hu (vagy valami hasonló) e-mail címeket is beregisztrálni a szurkerek részére a régi oldalon. Azzal mi lett?

... pedig mekkora ötletnek indult. Harminc év után újra kettős meccsek a Stadionban. Még dedikált napokat is kaptak, minden ötödik fordulóban. Helyette pénteken Vasas-Fradi és vasárnap Honvéd-Újpest. Ha már nem egy helyen rendezik őket, akkor legalább kitérnek egymás elől, nehogy elveszítsen egyetlen szurkolót is a haza. 

Normális esetben egy ilyen körnek, ami még 'gusztus 20-al is egybeér, tehát az emberek még véletlen sem mennek be a munkahelyükre (kivéve ha tűzijáték-kilövő az illető becses szakmája), szóval egy ilyen körnek nézőcsábító futballfiesztává kéne válnia. Nem vált azzá.

További érdekes találkozók lehetnek még: a nyeretlen Haladás, és a veretlen Videoton párharca; valamint az otthon bivalyerős Szparihoz látogató, szintén veretlen MTK.

Kivételesen rövid kiírás lesz most, egyszerűen csak felsorolom a meccseket és a korábban elmélezett tipposzlopokat (13!!!), majd megyek és menekülök a tűzijáték-mámorban hömpölygő tömegek útjából. Tehát.

Vannak naptárak ahol a hét első napja a vasárnap, és vannak ahol a hétfő. Bolondok ezek. Nem tudják, hogy minden hetek kezdete: a péntek hét óra, amit a Duna TV élőben sugároz. Olyan ez mint a szilveszter, csak nem mond utána beszédet a köztársasági elnök, vagy a Hofi. Mi viszont, megveszekedett bohócligerek izgatottan várjuk, kifőzzük a bőröst, és behütjük a Törleyt jó előre.

Nyelvújítási mozgalommal összekötött gólösszefoglaló következik. A kazincizás azért szükséges, mert egyszerűen nincs szó anyanyelvünkben a Bohócliga fanatikusainak kifejezésére. Egy csomó szavunk van, de ez valamiért hiányzik. A Nemzeti Sportnak volt egy kampánya a két háború között, hogy a korábbi Tempó magyarok! szurkolást leváltsák, valamint a korábban bevettnek számító korner, hattrick, offszájd, stb. fordulatok helyére, méltó magyar szavakat találjanak. Így született a Hajrá magyarok!, a szögletrúgás, a mesterhármas, valamint a les.

Komoly hetet élünk át ezekben a napokban. A nemzeti ünnep mellett ezen a héten ünnepli második születésnapját a Labdabiztos, amelyet aranylábúink egy stílszerű Honvéd-Újpest derbivel tesznek emlékezetessé a hétvégén. Mindezeket (időben) megelőzve pedig folytatódik kupacsapataink nemzetközi menetelését monitorozó játékunk.

Robbanhatnak a kefírek, ismét van húszpontos a rendszerben!  A szépsége, hogy hat meccsből hozta össze győztesünk, mert a totógyilkos Fradi-Paks és Újpest-Pápa találkozók szinte senkinek sem fialtak pontot. Az utóbbi végkimenetelére konkrétan hárman mertek csak kisebb összeget tenni, ami az összes tippelőnek (61), alig az öt százaléka. Tűzvédelmi benzin.

Bár kommentversenyünk kiírásakor kivételesen kértük, hogy rövid pályamunkák érkezzenek, ígérem azokkal sem bánunk kirekesztőleg, akik szabadon értelmezve a központozást, több mondatba foglalták magvas gondolataikat. Ráztuk rendesen a kefíreket, miközben bambultuk a monitort: itt hogy lehet kérem eredményt hirdetni? Különdíjak tömkelegével, Estván király, alkotmány, miegymás alkalmából. Birka! Tombola! Szólista! Zenekar! Díj!...öö...veterán. Szeretett elnökünk és más! Költségeket téesz állja.