Bulvár következik: Lázok János kedvenc zenekara a Backstreet boys! Erre a tényre azonban most  kegyetlen visszafogjuk magunkat, mert nem tisztünk minősíteni a jelenséget.  Ízlések és pofonok. (Azért picit mégis kéne talán.)  A téma feszegetését meghagyjuk egyéb tematikus oldalak számára, és megígérjük, a mai vendégcikkben nem lesz szó bulvártémákról.

Ellenben lesz szó marketingről, valamint a szurkolók/érdeklődők és az egyesületek kapcsolatáról. Köszönjük, hogy Pályagondnok úr sorozatának első részét pozitívan fogadtátok, és külön elismerésnek vesszük a hvg.hu cikkajánlóját is. Igyekszünk megfelelni az elvárásoknak. Tehát: folytatása következik. Most.

Nincs mit szépíteni rajta: félidőben nagyon csúnyán elaludtam. Az eredeti koncepció szerint Black Lotus beharangoz (megtörtént), végh hanta pedig értékel. Az eredeti koncepció szerint.

Most jöhetnék nagyon gyenge érvekkel, hogy fáradt voltam, rossz volt a mérkőzés, meg amúgy is, mi a Bohócligára szakosodtunk és Rudolf Geri csak a második félidőben lépett pályára - de nem teszem. Egyszerűen semmi mentségem sincs a tettemre. Az rendben van, ha az olvasó el-elszundít meccs közben, neki ehhez joga van, de aki fociblogot szeretne írni, annak kutya kötelessége végigszenvedni, tegyenek elé bármit is. Milyen étteremkritikus az, aki a portál alapján ítél?

Áthidaló megoldásként feltettem így ezt a posztot, nyitva alatta kommentelési lehetőséget, hogy legalább ti meg tudjátok vitatni a tegnap estét és elmeséljétek nekem: jók voltunk?

Update: megkaptuk linkben a teljes mérkőzést, alkalomadtán megnézzük. (Köszi díszbohóc.)

'gusztus 20. közelg, és röpke számítással a munkavállalók kikalkulálhatták: három kivett nappal, kilenc napos szabadsághoz juthatnak. Az aranylábúk viszont nem hajlandóak ünnepelni ezeréves államiságunkat, helyette a pályán töltik hétvégéiket, legnagyobb épülésünkre. Köszönjük! A szerkesztőség szíve szerint hagyná az egészet a fenébe, és követné a tippelőket tópartra, de nem, neki kötelessége van: ki kell írni a következő, és az azutáni kört. De merthogy mégiscsak lehúzunk tópartra, így eredményhirdetés majd Szántódról lesz.

Tolerálva a tipikus vízparti szórakozások időigényét, szeretnénk kicsit labdázni, frizbizni, bikinis lányokat stírölni, lángost enni és esténként zenés-táncos szórakozóhelyekre járni, hogy onnan külső segítség igénybevételével jussunk haza, így a tippjátékot kivételesen formai keretek közé szorítanánk és egymondatos versenyt hirdetnénk. A lényeg alig változik, lehet kommentben indokolni, csak annyit kérünk, ne lépjük túl az egy mondatot meccsenként. Érezzük, hogy Fiala Jánost ha köztünk tudjuk, akkor jogosulatlan előnyre tesz szert, de mégis szeretnénk kivételesen kérni a nagyérdeműt. (Persze, aki e hét végén szeretné letaszítani a magyar humor pantheonjának díszfaláról a korábbi nagyságokat, az se fogja vissza magát, lépjen túl a kérésünkön és ragadtasson minket hasizommozgató nagy röhögésekre.) A képhez tartozó mondatszerkesztés egész biztos különdíjat ér!

Mai mérkőzésével megkezdi őszi programját a magyar labdarúgó-válogatott, a szeptemberben folytatódó selejtező-sorozatra való felkészülés jegyében. Az elmúlt egy évvel kapcsolatosan akár elégedettségünknek is hangot adhatunk: a szövetség tárgyalói (kivételes módon) jól alakították a mérkőzések sorrendjét a tárgyalásokon, címeres vitézeink pedig (szintén kivételesen) a verhetőnek látszó riválisok ellen be is gyűjtötték a pontokat. Mindez kiegészülve a csoportban tapasztalható körbeverésekkel azt eredményezte, hogy az utolsó négy tétmeccs előtt maradt esély az ötödik kalap elkerülésére a következő sorsoláson egy (szerencsés esetben több), a magyarnál magasabban jegyzett társaság megelőzésére. A románok elleni találkozóra összerántott, majd leszűkített keret tagjai (talán egy-két eltéréssel) várhatóan egyezni fognak az utolsó négy tétmeccsen fellépőkkel (feltételezve a sérülések és egyéb vis maior szituációk elmaradását), emiatt kicsit még tovább halasztottuk légióskörképünket és inkább a válogatott háza táján néztünk körül: melyik poszton ki(k)re számíthatunk az előttünk álló hónapokban. 

Azért ezt mi sem gondoljuk komolyan. A tippjáték kezdi elveszíteni minden komolyságát. Rendben, hogy Zahorecz klasszikus mesterhármassal írja át a magyar futball históriáskönyvének balhátvédekről szóló fejezetét és még a Vasas is meccset nyer, de aki 14 ponttal tippjátékot húz be, azzal mi legyen? Valahol kicsit cikinek érezzük kimondani, hogy "a hét nyertese(i)". Ráadásul mindjárt hárman is. (Az idézett posztban nem hangzott el, de szeretnénk egy új díjat alapítani A hét Zahorecze címmel, amellyel az adott fordulóban mesterhármast szerzőket, vagy a kiemelkedően Bohócligás színvonalat hozó játékosokat jutalmaznánk.)

Hittem, az első fordulónál nincs lejjebb. Hittem, hogy nem létezik ylion Bohócligás káoszelmélete. Hittem sok mindenben, és most egy világ omlott össze bennem.

Mindegy. Lesz, ami lesz, értékelünk. Tippjátékot és kommentet is. (Kéretik mindenki mélyedjen magába, és gondolja át az életét, még most szólunk: ez így nem mehet tovább, mert jönnek a szövődmények!)

Barátságos Ferencváros – Újpest, Haladás – Zalaegerszeg, Rákóczi – Pécs, Győr – Tatabánya, Diósgyőr – Nyíregyháza, Kispest – Videoton meccs nem létezik. Egészen egyszerűen vannak olyan párharcok, ahol fokozottabb indulatuk, más elvárások dolgoznak játékosban, edzőben, szurkolóban egyaránt, mint a többi találkozón. Nyilván lehetne a fenti pár példán kívül még ezernyi másikat felsorolni hazánkból is, egy-egy szomszéd falu derbijére olykor többen kimennek a megyei bajnokságban, mint az első osztály valamely érdektelenebb találkozójára, és bárki elhiheti, osztálytól függetlenül ugyanolyan érzelmek, indulatok dolgoznak a résztvevőkben. Persze ez nem magyar sajátosság, csak hogy néhány, mindenki számára ismert példát írjak, egy Hajduk – Dinamo, Partizan – Zvezda, Krakowia – Wisla Kraków, Liverpool – Manchester United, vagy egy Boca Juniors – River Plate ugyanígy működik, maximum ez utóbbi példáknál nagyobb tömeg mozdul meg.

Magyarfocin érlelt lelkünk is képes még új csodákra kinyílni és valahogy befogadni ezt a jelenséget. Egyszerűen elképedve állunk Zahorecz Krisztián előtt. A kalandjátékokban speckó büntetőrugó skillel kitüntetendő kaposvári spíler mesterhármast vállalt a Zete ellen. Hihhhetetlen. Így, három hával, hatalmas hangsúlyozások közepette. Beszartunk - mondhatni.

A hét másik Zahorecze szintén (ex)kaposvári. Zsolnai Róbert legendás húszmisis átigazolási összegével eleve egy lelátói legenda, de a héten bebizonyította, hogy lehet jó meccse a Gödrön túl is. A Fenerbahce ellen ugyan - hozva a szurkolói körökben megelőlegezett formáját - minden helyzetét kihagyta, de dicsérendő, hogy önerőből képes volt egyáltalán odakerülni. Becserélése után a Honvéd új erőre kapott és kifejezetten élvezetes futballal szórakoztatta a kényszeredetten távol maradó közönséget. Ezüstös.

Ismét vasárnap hétfő és ismét szemezgetünk a múlt héten történtekből. Kivételt képeznek ezalól a bajnoki meccsek, mert tervezzük, hogy már a héten újra felállítjuk a videós-visszatekintős mókát. Talán szerdán.

A nyitókép díszbohóc találata, aki nemes egyszerűséggel a hét képének nevezte, ami nem áll messze a valóságtól. Nekem elsőre Miyagi mester egy növendéke jutott eszembe, ahogy megküzd a gonosszal, aki galádul elvette az ebédpénzét.

Mai különszámunkban: közvetítés a Hungária körútról, Hemibá, MTK, válogatott, Excel, tippjáték, szépirodalom, Digi Sport és egyéb köszönetnyilvánítások.

Magyarország reprezentánst küld valamelyik európai kupa csoportkörébe. Íme a mondat, melynek leírására 2004 óta először, e blog történetében pedig még egyáltalán nem volt lehetőség. Indokoltnak tartjuk, hogy egy röpke pillanatra mi is olyan ünnepi (de talán nem olyan bárgyú) orcázatot öltsünk, mint Lakat T. Károly vasárnap reggelente, valamely (a Lajta túlsó oldalán a lőtéri kutya által sem ismert) honi celebritás életfilozófiaként előadott magvas gondolatainak hallgatása folyamán. Ezen túlmenően viszont indokolt megvizsgálni, hogy észt tejtestvéreink elfogyasztása jóllakottá tett-e bennünket vagy maradt még annyi hely a pocakban, hogy be tudjuk burkolni a sopszka salátát. A kupacsapataink útjába sodort ellenfeleket mantrázó sorozatunk hatodik részében a Levszki Szófiát mutatjuk be.

Volt a hír nem is olyan rég, hogy idén 40 éves az internet. 1969, a holdra szállás és a csehek elleni 1-4 éve. Amikor itthon ment a cidri, hogy nem leszünk kint a nyugatnémet (még ilyen is volt) vébén, addig az óceán túlpartján kitalálják a világhálót. Mennyi minden megváltozott azóta. Ha érdekel a hétvégi Zete-Kaposvár végeredménye, akkor megnézem a livescore-on és nem várom meg a vasárnapot, majd szaladok elsőként az újságoshoz egy sportér. Rohanó világ.

Mai vendégszerzőnk szakmáját tekintve sportmanager. Pályagondnok önálló (szakmai) oldalt vezet a témában, és innen az ötlet: felkértük írjon hozzánk is a magyarfoci lehetőségeiről, helyzetéről, marketingpotenciáljáról. Némi egyeztetés után abban maradtunk, hogy a tizenhat első osztályú egyesület honlapját nézi végig és egy négy részes sorozatban elmondja véleményét róluk. Első körben négy nagy budapesti klub kerül terítékre. Lássuk mennyire tört be a 21. század a honi futballszcénába.