- Hány Sinkovics Gábor kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- Tíz. Az új körte becsavarásához elég egy is, a többi kilenc meg közben arról írna, hogy mennyivel jobb volt a régi.
Szokásos bajnoki összefoglalónk ezúttal idő hiányában rövid lesz, és kellemesen velőtlen, mint a vasárnapi főfogás egy vegetáriánus családban.
Van néhány derbi, amit minden magyarfutball-hívőnek életében legalább egyszer személyesen is át kell élnie. Kapásból itt a Fradi-Újpest. A két fővárosi csapat mérkőzései százplussz évre datálódnak vissza, és legalább nyolcvanra az, hogy a dobogóért, bajnoki címért harcoljanak. Az örökrangadót minőségileg felváltó rivalizálás továbbra is tömegével mozgatja meg a budapesti szurkolókat.
A nagyokon túl is van élet a vízfej déli szektoraiban. Egy ESMTK-Soroksár dél-pesti rangadó jelenleg ugyan az NB3-ban számít középcsapatok mérkőzésének, mégis eszement történelme van. Valamikor az első világháború előtt játszottak először egymással, azóta pedig a bajnoki rendszer legkülönbözőbb szintjein futottak össze alkalomadtán. Történelmük egyetlen máig homályos pontja, amikor az 1926-os profi-amatőr szétválasztás után közösen alakítottak proficsapatot, és felvették a hangzatos Er-So. nevet. Ma el tudnánk képzelni egy Ferencvárosi Dózsát, vagy egy MTK-Honvédot? Nehéz lenne.
Ha Nyugat-Magyarország, akkor Haladás-Zalaegerszeg. A két szomszédvár találkozóira régebben a másodosztályban is rendszeresen összegyűlt tízezres nagyságrendű embertömeg. A Dél-Dunántúl régió rangadója a Kaposvár-Pécs, aminek inkább történelmi okai vannak, hiszen amíg a baranyaiak általában az első osztályban vitézkedtek, addig a Cukorgyár, legjobbjait elveszítve (elég csak Benére gondolni), évtizedekig szerénykedett a második-harmad határán.
A legnagyobb vidéki ereszdelahajamra mégis keleten bukkanhat rá a jószemű érdeklődő. Arrafelé sokaknak talán nem is a bajnoki cím a fontos, hanem legyőzni a Nagy Fradit, és elpicsázni a két szomszédvár csapatát. Egy olyan minitabella, ahol mondjuk a Nyíregyháza előzi a Diósgyőrt és a Debrecent szinte a klubházak falára kívánkozó dicsőség.
Évszázados futballunk történetében a ritka pillanatok közé tartozik, ha épp mindhárom gárda az első osztály levegőjét szívja. A Debrecen különféle jog- és büszkeségfolytonossági magyarázatokkal a század húszas éveiig vezeti vissza családfáját, némileg beelőzve a Diósgyőrt, ahol a mindenféle DVTK-kat egynek veszik, viszont az egykori miskolci proficsapatról (Attila) alig esik szó. Velük szemben a szegény nyírségi rokon csak a nyolcvanas évek elején debütál az NB1-ben, hogy végül felüljön a Szombathelyi Haladás által előmelegített fapadra az ingajáraton.
Hétvégén Nyíregyháza-Debrecen.
Edzőfronton ritka áldott pillanatokat él át jelenleg a Bohócliga. Kőkemény karakterek, zsánerek és szabadidős jellemszínészek mindenfelé.
Egerszegen Csank "Vadász" János gyakoroltatja a szögletkombinációkat, Győrben Pintér "Bazmeg" Attila játszat bunkerfocit alkalmi balti válogatottjával, Nyíregyházán Szentes "Lézer" Lázár motyog egetrengető poénokat a bajsza alatt, Pakson Gellei "Pedagógus" Imre viszi a retrósított Dunaferrt, az MTK-nál pedig Garami "Nagy Öreg" József óvóbácsi felügyelete mellett kergetőznek a kék-fehérbe öltözött gyerkőcök.
És akkor még itt van a szponzorfelvarrók és apróbetűs záradékok nagymestere, a diósgyőri Tornyi Barnabás.
Róla szólunk most néhány szót.
Kicsit sok a felesleges, meg a mindenféle egyéb sárga. Péntektől vasárnapig megszámoltuk, most pedig okulunk belőle.
A forduló összesen 47 lapját három csoportra bontva létrehoztuk a Felesleges, a Fault, és a Durvaság kategóriákat. A Feleslegesbe kerültek a reklamálások, a kakasokodások és dulakodások, a labdaelrúgások és eldobások, a műesés és az időhúzás. Fault lett a meg/fel/ellkökés, a bukatatás és akasztás, a kaszálás, valamint a lerántás és visszahúzás. Durvaságnak minősítettük a talpalást, a rúgást és a könyöklést. (A minősítések forrása a Nemzeti Sport tudósításainak osztályozása.)
Az utóbbi időben egyre csökken a különbség a csapatok között, egyre komolyabb csaták vannak a labdáért, és egyre több a piros lap is a túlzott vehemenciából adódóan mind a védők, mind pedig a támadók tekintetében. De mi is okozhat ilyen problémákat, mikor az adott posztok képzett játékosai kora serdülő koruk óta próbálják elsajátítani a játék minden elemét? Nos, erre csak egyféle képen kaphattunk választ, és egy sorshúzást követően szerkesztőségünkből jómagam iratkoztam be – álnéven – egy három napos OKJ-s labdarúgó tanfolyamra. A védők és a támadók itt együtt „készülnek”, hisz amúgy is egymás ellen kell küzdeniük a pályán. Íme a látottak:
Tömören a forduló lényege: ha kikap Kecskeméten a Diósgyőr, akkora ponthátrányba kerül az éllovasokhoz képest, hogy már matematikailag sem lehet bajnok. Nyilván a Tornyi-Tóth László-tandemnek ennél van komolyabb problémája is, például megállapítani, miért nem lő gólt a veretes Bajzát-Brnovic-Balajti soruk. Jelenleg hat pontra, azaz két győzelemre vannak a számukra még épp üdvös tizennegyedik helytől, és máris mindenfelől jönnek a felhangok - kiesnek. Jeleznénk mindenki felé, a bajnoki rendszerű tornák lényege, hogy mindenki játszik mindenkivel, de nem ugyanabban a sorrendben. Tehát. A Diósgyőr tavasszal már letudta a Debrecent, a Videotont, a Győrt és (némi jóindulattal sorolva ide) az Újpestet, vagyis a tabella első negyedét. Elméletileg a hátra lévő meccsek között vannak az ún. nyerhetők, eddig csak a bravúrpontokról kellett lemondani.
A következő négy körben esedékes, három közvetlen vetélytárs elleni eredmény döntő lehet a bennmaradás szempontjából. Sorrendben a Kecskemét Kecskeméten, a Vasas a Fáyban, a Pápa otthon és a Honvéd a Bozsikban. Nehéz, de korántsem lehetetlen küldetés. Hatalmas hátrány, hogy hiányzik az a fránya, de önbizalmat növelő első lökés, miközben a többi menekülőnek van mibe kapaszkodnia. Nyíregyházán szinte menetelnek, a Honvéd szorosakat játszik, a Kecskemét Dózsát vert, a Vasasnál pedig minden meccs megnyert volt, csak a végén bukták el.
Várakozások, etc.
Kispesti döntetlenjével elolvadt a Videoton előnye, előzhetett a Debrecen. Kispesti döntetlenjével elolvadt a Honvéd előnye, immár pontazonosság a 15. (kieső) helyen. Pápai vereségével az Újpest oda-vissza leégett a Lombarddal szemben, gólt sem lőve Szűcsnek. Egerszegi vereségével továbbra is akciógól nélkül tavasszal az MTK. Fáy utcai győzelmével fellélegezhet a Kecskemét, és izgulósabbra veheti a Vasas, immár megérkezve a veszélyeztetett zónába. Diósgyőri győzelmével továbbra is harmadik a Győr, és leszakadni látszik Tornyi csapata. Dióhéjban ennyi.
Különösebb érdekesség nem történt a héten. Rudolf végre aláírt a Genovához, és ezzel egyetemben egy sajátos építési műveletbe kezdett. Júliustól Olaszországban alapoz, valamint nagyjából augusztustól a debreceni munkaügyi bíróságon falaz egy managerek közötti perpatvarban. Egyszerű, és - legalábbis mifelénk - mindennapos történet az övé. Filipovics Vladannal leszerződött a saját érékesítése végett, majd a dokument ellenére, egy francia úriember segítségével lett a Sampdoria drukkereinek falán található dartstáblákra aggatott profilképek egyike. Döntés majd később.
Egy másik, régóta húzódó üggyel kapcsolatban azonban remek sztorit olvashattunk sporttárs blogján. A történet kezdete még az ősidőkbe nyúlik vissza. Alig vagyunk túl azon a perióduson, amikor még a soros lottószámokkal együtt húzták ki a Fehérvár Videoton Parmalat azon a héten érvényes nevét. Esetünk idején épp Gál László volt a Fehérvár ügyvezetője, és mindenféle adócsalási ügyek merültek fel, amik aztán a bíróságon végezték. Lényeg, hogy a jelenleg még folyó tárgyalássorozat egyik ülésére beidéztek néhány akkori fehérvári játékost is, köztük Kuttor Attilát. Lement az etap, majd kérdi a bírónő, hogy valaki kér-e még kávét, aprósüteményt, költségtérítést? Kuttor jelentkezik, neki jól jönne, mert mégiscsak Szombathelyről vezetett ideáig. Innentől idézem sporttársat:
- Hány köbcenti? - kérdi a jog.
- Négyezerötszáz.
- Ööö és miféle?
- Porsche.
Bohócligás kedvenceinkhez hasonlóan a focimenekült rovat is vakarózással alapozással kezdte az évet, most azonban égető szükségét érezzük hiányosságaink pótlásának. Az év első két hónapjára vonatkozóan nem lehet okunk panaszra, trubadúrjaink többsége legalább egyszer rálelt az ellenfél kapujához vezető ösvényre, de voltak, akik manufakturális szintre emelték a gólszerzést. A színes cédulák terén sincs hiányérzetünk, mivel büszkeségeink ezeket is olyan lelkesen gyűjtögették, mint Mari néni az őzlábgombát. A sikeres genki, augsburgi példákat követve angol, német, olasz, feröeri csapatok tartották fontosnak magyar munkavállalóik létszámának megduplázását. Minderről hajtás után bővebben, helyenként videókkal.
Négy mérkőzést terveztem a hétvégére, holisztikusan kívántam megmerítkezni a magyarfutball hófoltos kacsaúsztatójában. A pénteki Fradi-Nyíregyháza magányos sport, társaságban jobb letagadni, hogy láttuk. Töménnyel elmegy. Szombaton helyszíni szemle a Hungária körúton. Csípős szél, sehol egy fedezék, a forralt bor pedig már a mérkőzés előtt elfogyott. (Továbbra is értetlenül állunk a korábban már pellengérre állított hazai büfé előtt. Ennyi néző mellett, az időjárás pontos ismeretében, hogy fordulhat elő ez a baki rendszeresen?) A mérkőzés eseményeinek alkalmi partnerekkel való megbeszélése után, vagyis alig két perccel a lefújást követően, rohamtempóban ropjuk a kilométereket, hogy még beesünk szobánk melegébe és a Debrecen-Honvédra. Az első félidő vállalható, a másodikban pedig ki-ki szurkolhat a sajátjainak. Az Újpest-Diósgyőrre van módunk egyet aludni, így viszonylag frissek vagyunk ahhoz, hogy a Forma-1-es futam okozta elpilledés ne menjen át falrengető horkolásba. Szerencse, mert a lilák a második félidőre rázzák meg magukat, és Kabát szabiját vétek lett volna kihagyni.
Ezt a fordulót azonban jobb lesz úgy, ahogy van - elfeledni. Volt a történelmünkben ennél jónéhány sokkal rosszabb, de legyünk annyira jövőorientáltak, hogy nem azokhoz mérjük magunkat.
Szokásos hétvégi videós összefoglalónk következik.
