Mikor múlt hét közepén, mikor az MLSZ-ben egyenlőségjelet tettek a pályákon előforduló hókupacok és a megoldhatatlan logisztikai feladat közé, hirtelen nem tudtuk, miért is kellene ennek örülnünk. Azóta megvilágosodtunk: most, hogy még egy hétig nélkülözzük spílereinket, nyugodtan beszélhetünk a hüvelygombáról az előttünk álló EB-selejtező sorozatról. Szerdán ugyanis Amszterdamban egybegyűltek főmuftiék és kiötlötték a selejtező-csoport menetrendjét. A sorsolás óta boldog-boldogtalan megnyilvánult a várható eseményekkel kapcsolatosan, most, a timetable ismeretében pedig kisegyházunk számára sem marad más választás, mint félretenni a félig konyhakészre gyúrt januári légióskörképet, magunkhoz venni kristálygömbjeinket, lemenni alfába és kifundálni: vajon magyar szurkolóként mi is fotózkodhatunk-e a képen látható, a valóságban a kelet-ukrajnai EB-helyszínen, Harkovban található képzőművészeti alkotással.

Bár Magyarországon úriember nem ünnepli a Valentin-napot, ahogy a Halloween-t sem, és a Mikulást sem Karácsonyra várja, hanem december 6.-ra…

Bár Magyarországon magára valamit is adó tisztességes szurkolói csoport nem állna oda pénzért egy sportszergyártó-cég reklámjához sem…

Bár Magyarországon elképzelhetetlen, hogy Bálint napján alkalmasak legyenek a stadionok a futballra…

Tudjuk, hogy ahány ház annyi szokás, és szívünk hölgyeit: barátnőinket, feleségeinket mi is nagyon szeretjük! Szeretjük őket, és kínosan igyekszünk tudatosítani bennük, hogy a futballal meg nem kell versenyezniük! Noha az is szerelem, de mégis más! 

Angol és olasz szurkolók így kedveskedtek szívük választottjainak, hogy Valentin nap alkalmából ne nehezteljenek meg rájuk azért, mert éppen meccsen vannak:

Valamilyen fura oknál fogva, az emberek szeretnek visszatekinteni mindenféle időintervallumokra, még úgy is, hogy azok nem képeznek természetes egységet. Az őskor még rendben volt. Járkáltak eleink csapatostul, hajuknál fogva vonszolták maguk mögött asszonyukat, és mikor megéheztek, lebunkóztak egy mamutot. Az őskor természetesen nem valamikortól valamikorig tartott, hanem csak úgy volt. Utána jött az ókor, épültek piramisok, a görögök kitalálták a demokráciát meg az olimpiászt, a rómaiak pedig a gladiátorosdit. 476-ban aztán összeomlott az egész, hogy átadja helyét az eleinte még nem, majd a végén sem, de közte igencsak sötét középkornak. Az már csak a történelem sajátossága, hogy ekkor is voltak jelentősebb események, elég csak kishazánk megalapítására gondolni. Ha nem lett volna Szent István, akkor ma, és itt, az avar NB1 eseményei kötnék le hétről-hétre a Kárpát-medencébe látogató kazár managereket.

Érdemes észrevenni, hogy egyetlen korszak sem ezer, száz, vagy tíz évet fog át, hanem valamennyit. Csak úgy találomra, ahogy a Magyar Történelemtanárok Egyesülete, vagy valami hasonló szervezet kitalálta. Ültek egy koszos kis pesti kocsmában, és felosztották egymás között a történelmet. Aki jól tudott írni, az kapott 1612 évet, aki kevésbé, az csak néhány százat. Lettek olyan szép korszakhatáraink, mint Amerika felfedezése, az angol polgári, vagy a Nagy Október Szocialista forradalom (újabban: az első világháború vége). Előttük volt valami, utánuk meg lett más, és lehetett mondani, mennyivel jobb, más, szebb, rosszabb volt korábban. Később megfejeltük részkorszakokkal, mára pedig közhellyé váltak a boldog békeidők is.

A labdarúgó-statisztikusok ezzel szemben szeretnek 10 éves ciklusokban gondolkodni. Tőlük tudjuk, hogy a harmincas évek Arsenalja volt a legjobb harmincas évekbeli Arsenal, és mellékesen valószínűleg az akkori világ legjobb klubcsapata is. Magyarország, mint fejlett sportkultúrájú ország, nyomokban szintén tartalmaz botcsinálta statisztikusokat, akik nem restek olyanokat állítani mint, hogy Illés Béla volt a kilencvenes évek legjobb magyar játékosa. Nincs okunk kételkedni.

Ha minden igaz, jövő héten elrajtol a tavaszi idény, ha más nem, akkor elhalasztott meccsekkel. A játékosok szokás szerint felkészültek, minden eddiginél komolyabb munkát végeztek el az alapozás során. Kérdés, a szurkoló készen áll-e? Az alábbi rövidke teszttel bárki felmérheti, mennyire érzi a Bohócliga ritmusát.

Egy év, mikor Juhár és Dragóner is gólt szerzett a nemzetközi kupákban. Egy év, mikor megszakadt az Intertotós sikersorozat, viszont a Ferencváros-expressz ötödik sebességi fokozatban gázolta el az útjába tévedő török akadályt. Egy év, mikor mindezen történéseket háttérbe szorította egy pár hónappal korábban még Hévízen futballozó fiatalember. Nem vitás, az Úr 2002. esztendeje Vitéz Koplárovics Béla (pünkösdi) királyságának éveként szerepel a magyar futballtörténelem almanachjában. Visszatekintő sorozatunkban kupareprezentánsaink hőstetteit próbáljuk megénekelni, ezúttal a 2002/2003-as idényre vonatkozóan.  

A világfutballban tombol a recesszió. A Real Madrid idén télen mégsem vette meg eurómilliókért Dzsudzsák Balázst, és a máskor oly' aktív Chelsea se hordta ki táskaszám bankjából Abramovic pénzét. Az egész Premier League összesítve kevesebbet költött, mint egy-egy nagy névre illendő elpattintani a nyári uborkaszezonban.

A magyar futball azonban, jó szokásához híven, szembe menve a világtendenciákkal, soha nem látott pénzszórásba kezdett. A Videoton össszevásárolta a Bohócliga gólkirály-jelöltjeit, a Debrecen ismét a haszonnal továbbadás elvét követe, nagy összegért igazolt - egyetlen - játékost. Még a máskor a saját csóréságán sajnálkozó Kaposvár is feltörte a malacperselyt, és visszaszerezte a korábbi kedvenc Oláh Lórántot. Diósgyőrött előre menekülnek a költekezéssel, Nyíregyházán pedig ismét kapkodnak.

Másodjára teszünk immár kísérletet arra, hogy sorra vegyük az igazolási időszak legfontosabb hazai eseményeit, valamint - szigorúan a játék kedvéért - megpróbáljuk megjósolni az év végi tabellát.

Jó hangulatú városnézések a festői Moldovában, debreceni részről bónuszként majdnem továbbjutás mínusz négyről a Bordeaux ellen – ennyi pozitívumot tartogatott részünkre 2001 nyara és kora ősze. Az évtized első felének legharmatosabb esztendejében az egy éve még csodált Dunaújváros Győrben alapozta meg a sehol nem jegyzett ellenfelekkel szembeni eltaknyolás évtizedes honi hagyományait, szeptember végére pedig száműzettünk a nemzetközi porondról - nem sejtve, hogy egyszer még ez az időpont is elérhetetlenül távolinak tűnik majd. Visszatekintő sorozatunkban kupareprezentánsaink hőstetteit próbáljuk megénekelni, ezúttal a 2001/2002-es idényre vonatkozóan. 

Az elmúlt tíz esztendőből melyik sikerült a legjobban a bohócliga dicső reprezentánsainak a nemzetközi porondon? A Debrecen BL-szereplése automatikusan az évtized legjobb periódusává varázsolta 2009-et vagy többre értékelhető a dekád első fele, mikor ugyancsak a Hajdúság gyöngyszemei az UEFA-kupában egyszer még tavasszal is érintettek voltak? A Vaduzok, Rabotnicskik, MTZ-Ripo Minszkek korszakát végigszenvedve mennyire tűnik távolinak az azokat közvetlenül megelőző pár esztendő, mikor egy magyar brigád jobb napjain három-négy gólos különbséggel is képes volt kiverni egy török vagy svájci középcsapatot? Visszatekintő sorozatunkban kupareprezentánsaink hőstetteit próbáljuk megénekelni, először a 2000/2001-es idényre vonatkozóan.

Kiskezit csókolom! Volt egy krémes, egy presszó, meg egy Siófoki Bányász. Mennyi lesz? 750? Ebből mennyi a krémes és a presszó? 745? Értem. Adja csak vissza azt az ötvenest nyolcszázból. Vagy inkább ne is, csapja még hozzá Békéscsabát, úgy mennyi lenne? Belefér? Köszönöm.

Hol vannak már azok a boldog kilencvenes évek, amikor egy forintért lehetett Bohócligás csapatot venni? Mi lett veletek drága Darko Canadićok,Piero Pinik és Furulyások? Manapság már az APEH sem jelenik meg félidőben, hogy lefoglalja a napi árbevételt, és a társadalombiztosításból visszamaradt milliárdos tartozásokat sem nullázzák le kétévente. Felnőtt a magyar futball, megjelent a tulajdonos. Értéket teremtünk.

Úgy tűnik, ha Kisteleki épp nincs formában, akkor valaki azonnal helyébe lép, és a bajnoki rendszer átalakításában véli felfedezni a magyar futball felemelkedésének zálogát. Ezúttal Tolnai Sándor, az Újpest háttérben szunnyadó tulajdonosa jelentkezett egy általa üdvözítőnek vélt megoldási javaslattal. A közelmúltban volt ugyebár 18 csapatos; 12 csapatos felső-alsóházas; egycsoportos másodosztályos, és talán még más is, de most hirtelen nem emlékszünk rá. Mindezek ellenére a magyar foci tartósan olyan volt, amilyen, legfeljebb röhögtünk egy nagyot a kiskundorozsmai Szeged féléves visszalépésén,  a számadó juhász stadionmániáján, vagy a Gázszer jogát megvásárló Pécs téli szünetes feljutásán.