Világbajnokságra készül a magyar labdarúgó-válogatott. Nem, nem ment el teljesen az eszünk és az MLSZ-be sem adtunk be sajtószóvivői pozícióra önéletrajzot, csak annyi pontosításra szorul a dolog, hogy ezúttal nem a felnőttcsapatról, hanem U20-as legényeinkről szól a nóta. Bő egy héttel az Egyiptomban sorra kerülő, FIFA-rendezésű, de a hivatalos naptárban nem szereplő (emiatt már kihőbörögtük magunkat) seregszemle előtt indokoltnak tartjuk az előzmények rövid felelevenítését, a helyszínről és a csoportellenfelekről néhány szó ejtését.
Az időtartamát tekintve lassan Homérosz műveihez közelítő sikertörténetről tavaly értekeztünk először, mikor az akkor még U19-es társaság a portugálok ellen vívott győzedelmes székesfehérvári ütközet eredményeként foglalta el helyét az U19-es Eb fedőnéven illetett valhallában. A csoportkörben a bolgárok és a spanyolok büszke vára nyögte Sisa (nem feltétlenül bús) hadát, így az utolsó forduló előtt már meg is lehetett kezdeni a 2009 őszi egyiptomi szállásajánlatok tanulmányozását. Az elődöntőben a meccs egyetlen gólját a digók találták, így a bronzos medáliát hozták haza fiaink a csehországi portyázásból.
A csapat szereplése alapján hirtelen sürgetővé vált egy komplett edzői team felállítása, amelynek hatására az önállósághoz szokott Sisa mester preferencia-rendszere gyorsított ütemben eltolódott a klubfutball irányába. Az eltelt egy év alatt kiderült továbbá, hogy a van Buuren-tulipán nem tartozik a nemesített fajták közé, így a globális szpartakiádra már Egervári „Tintoretto” Sándor iránymutatásával utazik a társaság. A mellékelt sztárfotót a FIFA oldalán találtuk, ahol kinevezése alkalmából interjút is közölnek az új góréval. A nyilatkozatban az organikus ábrázolás nagymestere nem hagy kétséget afelől, hogy igazából fogalma sincs az ellenfelek játékáról, továbbá jelzi, hogy a negyed- vagy az elődöntő elérését tartaná sikernek (annak ellenére, hogy mindenkori csapatainak alapembere, a beckenbaueri játékintelligenciával rendelkező Molnár Zoli életkori sajátosságokból kifolyólag ezúttal nem lesz bevethető).
A dicsérendő optimizmus több dologból is fakadhat, ám a korábbi tornákon elővezetett magyar produkció nehezen sorolható ezek közé. Az eddigi 16 torna közül négyen tettük tiszteletünket, de mindannyiszor elhasaltunk már a csoportkörben. Utolsó, 1997-es fellépésünk sikerült a legkevésbé, a Füzi Ákostól Zováth Janin át Kabát Petiig és Csordás Csabiig tartó futballikonok puszta látványa ugyanis sem az argentinokat, sem az ausztrálokat, sem pedig a kanadaiakat (!) nem tartotta vissza attól, hogy elnadrágoljanak bennünket.
A mostani happeningen ennél jobb eredményre (alig titkoltan: minimálisan a csoportkörből való továbbjutásra) fáj a fogunk. Az optimizmust erősítheti, hogy a négyesben sem európai, sem dél-amerikai ellenfelet nem kaptunk. (A 24 induló 6, egyenként 4 csapatos csoportban kezdi a körtáncot, ahonnan a csoportok első két helyezettjei és a négy legjobb harmadik megy tovább az egyenes kieséses szakaszba.) Nézzük, kik is szerepelnek a számunkra igazán fontos F csoportban (ellenfelek időrendi sorrendben).
Honduras: Az ország, amelyről az egyszeri bohócliga-fanaticnak Luis Ramos, a nemzetközi labdarúgás szerelmeseinek pedig David Suazo jut az eszébe. Hozzánk hasonlóan egyrészt ötödik bálozók, másrészt eddig még nem ünnepelhettek csoportkörböl való továbbjutást. Legfájóbb emlékük a 2005-ös torna, ahol a három csoportmeccsen összesen 15 gólt kaptak, 0 rúgott ellenében. (Statisztikus vénával megáldott olvasók részére érdekesség, hogy a három ellenfél közül Honduras az egyetlen, akivel már bajuszt akasztottunk U20-as seregszemlén. Az 1977-ben, a tunéziai nyárban megvívott ütközetet 2-0 arányban sikerült elkaszinózni Közép-Amerika gyöngyszemeivel szemben. Tekintettel arra, hogy ez volt az utolsó csoportmérkőzés, az előző 2 forduló 1 győzelmével és 1 vereségével kiegészülve fenti botlás a hazafelé szóló repülőjegy kiváltására bizonyult elegendőnek.)
A részvételt a CONCACAF-zóna utánpótlás-tornáján brusztolta ki a társaság, az El Salvador és az USA elleni döntetlenek után Jamaica 4-0 arányú leigázásának köszönhették az elődöntőt és az ezzel járó egyiptomi túrát. A semifinalt egyébként büntetőpárbajban bukták Costa Rica ellen, a bronzmeccsen viszont Trinidad és Tobago ellenében, 2-1-es győzelemmel biztosították maguknak a medáliát.A csapat legnagyobb adujának Roger Rojast tartják. A 8 U20-as fellépésén 11 gólt elérő fiatalúr 2009 augusztusa óta a Wigan Athletic állományába tartozik, bár klubja két évre kölcsönadta nevelő egyesületének, a 22-szeres hondurasi bajnok Club Deportivo Olimpiának. Interjú a lokálmatadorral, spanyol szakosok részére.
Dél-Afrika: A vuvuzela-függőségben szenvedő ország ifjú aranylábúi 1997 után másodszor csomagolhatják a hamuba sült pogácsát. Az első bevetést egyetlen szerzett pont mellett a csoportkörben való elvérzéssel abszolválta az alakulat, amelynek mostani kijutását többen meglepetésnek tartják, a kontinenstornán ugyanis az előzetesen esélyesnek tartott Elefántcsontpartot és Nigériát is leverték, ami elégnek is bizonyult az elődöntőbe jutáshoz. Utána már nem volt részük sikerélményben (az elődöntőben Ghánától, a bronzmeccsen pedig Nigériától kaptak ki), de az egyiptomi repülőjegyet negyedik helyezettként is megkapták. Legjobbjuknak a csapatkapitányt, az otthon, a Moroka Shallowsban játszó, dallamos nevű Ramahlwe Mphahlele-t tartják, de jó híreket hallani a szintén szülőhazájában, a Supersport Unitedben nyomuló, a Tottenham által kerülgetett Masibusane Zongóról és a támadósor ékkövéről, a Feyenoord kötelékébe tartozó, de idén a másodosztályú városi rivális Excelsiornak kölcsönadott Kermit Erasmusról. Nem igazán high quality videó a kontinenstornáról, a Nigéria elleni csoportmeccsükről.
Egyesült Arab Emírségek: Dubai térségében két luxusszálló és mesterséges sziget felinstallálása közben focizni is szoktak és ebből néha egész jó dolgok sülnek ki. U20-on speciel harmadszor indulnak és az eddigi két alkalommal át is hámozták magukat a csoportkörön. Ez főleg az 1997-es happening alkalmával ment eseményszámba, amikor két darab 5-0-s zakó után a harmadik meccsen 2-0-s győzelmet aratva, 3 ponttal és 2-10-es gólaránnyal masíroztak be a nyolcaddöntőbe, ahol Ghána 3-0-lal eltakarította őket. Ezt a teljesítményt 2003-ban, hazai pályán próbálták felülmúlni, sikerrel: a csoportból 4 ponttal meneteltek tovább, majd a 16 között kiverték Ausztráliát és csak a negyeddöntőben kaptak ki egy góllal Kolumbiától.
A tavalyi, ázsiai kontinensviadalon a térség nagyágyúit, Irakot és Dél-Koreát elsöpörve mentek tovább a csoportkörből és nem is elégedtek meg ennyivel: az elődöntőben Ausztráliát 3-0-val, a döntőben Üzbegisztánt 2-1 arányban intézték el, történetük első U19-es Ázsia-bajnoki címét megszerezve. A gárda nagyágyúja Ahmed Kalil, aki a tavaly rendezvény gólkirálya és legjobb játékosa is lett, és akinek játékát az 1001 éjszaka birodalmában előszeretettel hasonlítják Samuel Eto'o-éhoz. Az al-Ahli játékosa mellett Ahmad Ali és Tejab Avanah érdemelheti ki a nagyközönség figyelmét.
A csoportban megrendezésre kerülő hat találkozóból ötnek (köztük a mieink mindhárom derbijének) Alexandria ad otthont (a zárófordulóban a Dél-Afrika-Honduras párbaj résztvevői Port Szaidban rázhatják a rongyot). A Földközi-tenger gyöngyszemeként is ismert várost Nagy Sándor alapította Kr.e. 332-ben és (nem kevés előrelátásról és szerénységről tanúbizonyságot téve) saját magáról nevezte el. A város alapítása után élte fénykorát, évszázadokon át tudományos és kereskedelmi csomópontnak is számított. A világ hét ókori csodája közé beválasztott világítótornyának fényes karrierjére a XIV. században jókora földrengés tett pontot. Az ókori maradványok tömkelegével rendelkező metropolisz ma a második legnépesebb települése Egyiptomnak, bő 3,5 millió lakosával. A város arénája, az Alexandria Stadion (képünkön) ebben a környezetben egyelőre még nem számít műemléknek, holott 1929-es építésével Egyiptom és egyben Afrika legrégebbi futballszentélye a 20.000 férőhelyes létesítmény. Videó is van a városról, ahol a tenger andalító muzsika mellett járja násztáncát a betonrengeteggel.
@végh hanta: Igen, Toma Árpi évekig nagyon stabil alapja volt Kacsa Bácsi pécsi csapatának. és az NBI-ben elműködött szépen, a PMSC akkor élte első fénykorát (mert Márton Gabiék egy másik generáció). Toma úgy járt, ahogy utána még számtalan bohócligás kollégája, amikor a szöv. kappá avanszáló Garami berakta a válogatottba, ott könnyűnek találtatott.
Most nézem én is ezt a 77-es csapatot, a Bodnár is a Pécsben nyomta Garami alatt, még 1-2szer úgy rémlik, mintha felnőtt válogatott is lett volna - nyilván nem kérdés, ki volt akkor a szöv.kap. -, de ott van Farkas Tibor, Híres Gabi, Szebegyinszki, Kékesi Rezső, Varga István, Szántó Gábor, Péter Zoltán, Kerekes, ők mind stabil bohócligások lettek a 80-as évek folyamán Vasas, MTK (némelyik mind2), Fradi, Újpest, Zete, Békéscsaba, Péter még Bécsbe is eljutott, a Viennában játszott, ha nem csal az emlékezetem. Farkas, Híres, Bodnár, Kékesi, Péter még nagyválogatottak is voltak anno.
@Stefan Derrick: Igen, Bodnár is talán egy évtizedig Pécsett volt kapus, és amolyan életműdíjként lett egyszeres válogatott. Egyébként tudtommal még most is, 50 felett nyomatja Felsőszentmártonban
Világbajnokságra készül a magyar labdarúgó-válogatott. Nem, nem ment el teljesen az eszünk és az MLSZ-be sem adtunk be sajtószóvivői pozícióra önéletrajzot, csak annyi pontosításra szorul a dolog, hogy ezúttal nem a felnőttcsapatról, hanem U20-as legényeinkről szól a nóta. Bő egy héttel az Egyiptomban sorra kerülő, FIFA-rendezésű, de a hivatalos naptárban nem szereplő (emiatt már kihőbörögtük magunkat) seregszemle előtt indokoltnak tartjuk az előzmények rövid felelevenítését, a helyszínről és a csoportellenfelekről néhány szó ejtését. 
sára az önállósághoz szokott Sisa mester preferencia-rendszere gyorsított ütemben eltolódott a klubfutball irányába. Az eltelt egy év alatt kiderült továbbá, hogy a van Buuren-tulipán nem tartozik a nemesített fajták közé, így a globális szpartakiádra már Egervári „Tintoretto” Sándor iránymutatásával utazik a társaság. A mellékelt sztárfotót a FIFA oldalán találtuk, ahol kinevezése alkalmából interjút is közölnek az új góréval. A nyilatkozatban az organikus ábrázolás nagymestere nem hagy kétséget afelől, hogy igazából fogalma sincs az ellenfelek játékáról, továbbá jelzi, hogy a negyed- vagy az elődöntő elérését tartaná sikernek (annak ellenére, hogy mindenkori csapatainak alapembere, a beckenbaueri játékintelligenciával rendelkező Molnár Zoli életkori sajátosságokból kifolyólag ezúttal nem lesz bevethető).
ája közé beválasztott világítótornyának fényes karrierjére a XIV. században jókora földrengés tett pontot. Az ókori maradványok tömkelegével rendelkező metropolisz ma a második legnépesebb települése Egyiptomnak, bő 3,5 millió lakosával. A város arénája, az Alexandria Stadion (képünkön) ebben a környezetben egyelőre még nem számít műemléknek, holott 1929-es építésével Egyiptom és egyben Afrika legrégebbi futballszentélye a 20.000 férőhelyes létesítmény. Videó is van a városról, ahol a tenger andalító muzsika mellett járja násztáncát a betonrengeteggel.
