Az utolsó játéknapra is maradt még izgalom a leggyengébb selejtezőcsoportban: Tőzsérről posztot neveznek el a válogatottban, miközben fél Európa szorong, hogy meglesz-e a magyaroknak a fontos kalap. Az élet nagy dolgaira kevésbé fogékony muzulmánok egymás közt döntenek a továbbjutás piszlicsáré kérdéséről, de mi szarunk rá. Nem úgy a norvégok, akik Máltán egyik lábukkal a kaput bombázzák, másikkal a sírból próbálnak kikászálódni. Ehhez szükségük lesz egy bosnyák kötélhágcsóra, de megkapják.
Húsz év nagy idő, és tovább nyúlik…
Beharangozó, C csoport, záróforduló
Magyarország–Görögország
Kezdjük mindjárt a jó hírrel: Buzsáky (az eltiltott Gera helyén) kezdőnek lett jelölve.
Míg az obligát rossz: Tőzsér is kezdőnek lett jelölve. Holott ezt mi tegnap ünnepélyesen kizártuk. De hát ép ésszel tényleg ki hinné, hogy a Dani ügyesebb hipnotizőr, mint Cipolla, akiért Várhidi mester vak szerelemmel lángol? Szerepére ésszerű indokot ugyanis nem lelünk, ha csak azt nem, hogy a fiú éppen Athénban igazolt labdarúgó. Persze, ilyen alapon Esterházy Marci reaktiválása jogosabb volna, őt legalább még manapság is fölismerik az Akropolisz tövében, míg Tőzsér emlékét a távozása utáni első keményebb tél betemeti.
Amúgy, a Daniba vetett bizalomnál már csak az okozott nagyobb meglepetést számunkra, hogy a kapitány – szakítva szokásával – egy teljes nappal a derbi előtt hirdetett. Természetesen ez minket következtetésekre sarkallt. Például: Várhidi végre rájött, hogy ilyen kerettel fölösleges az utolsó pillanatig titkolózni, mert az ellenfelek ettől aligha fossák össze magukat, viszont fiaink nyugtalanul fészkelődnek a teljesértékű alvás helyett. Vagy: még az eddigieknél is nagyobb bűvészmutatványra készül a stratéga, és a köztudatba lökött összeállítást a bemelegítés idején fogja remixelni. Esetleg: bármi más, rációt nélkülöző magyarázat, plusz Csizmadia.
S még valami: ’Dzsudzsi’ is ülőhelyzetben indít, ex-klubtársa, Halmosi fog a bal szélen futkorászni, remélhetőleg többször előre, mint hátra. Ha ezúttal sem tud bizonyítani (oké, a polákok ellen rendben volt), akkor valószínűleg örök harmadik marad a posztján.
Tau bácsi után pár dekáddal újra divatba jött a kalapozás, ami jól mutatja: süllyedés közben labdarúgásunk elérte azt a tárnát, ahol már nem tornákon való részvételért küzdünk, hanem a soros kvalifikáció minél előkelőbb (muhaha) sorsolási pozíciójáért. Ezt speciel még pár évvel ezelőtt is kikértük volna magunknak! Na, de azóta történtek dolgok. Szóval, lehetünk ugyan még negyedikek is a csoportban (hűha!), de elsődleges célunk továbbra is a bűvös harmadik kalap. Csak sajnos a görögök is kalapért kényszerítőznek ezen a savanyú novemberi estén, ők nyilván az elsőért, és ha ezt ott is olyan nemzeti ügyként kezelik, mint itt a harmadikat, akkor esélyeink igen haloványak.
A hellén hajlandóság mégis erősen kérdéses, inkább afféle tesztként tekintenek ránk. Ez természetesen nem újdonság, csak most a képünkbe is mondják. Már előre. Köszi az őszinteséget, bár az alázóíz sajna határozottabban érződik... Azaz, ha valamiben reménykedhetünk, az a görög nagyképűség, a hideg időjárás és Halmosi bizonyítási vágya. Hajnal ezeken kívül bízhat még Rehhagel papa jóindulatában, hogy nem küldi pályára Szeitaridiszt, mert az már tudjuk, mivel jár.
Tipp: 1-1
Törökország–Bosznia-Hercegovina
Ha ebből a selejtezősorozatból évek múltán vissza kell majd valamit idézni, akkor a keresztbeverések biztos azonnal beugranak. A C csoport ráadásul különösen maradandót alkotott a kategóriában. Az első három forduló még rendben lement: nyertek, akik szoktak, szoptak, akiknek kellett. Ám utána…
Mi Máltán megadtuk a jelet, és onnantól kezdve úgy sorjáztak a meglepetések, mintha minden nap karácsony lenne. Bosnyák siker északon, görög égés odahaza, török cumi Boszniában, magyar zakó Oslóban (persze vicc; mint az akkori teljesítményünk), janicsár iksz Máltán, Bugajov szopatta a bosnyákokat (is), török gyötrelmek Moldovában, majd épp ellenkezőleg: félhold-ragyogás Oslóban. Így jutott el a csoport oda, hogy a görögök egyetlen nagyobb botlással biztosan uralták a helyzetet, viszont a törökök lassacskán lesajnált csalók lettek, majd egy váratlan mozdulattal mégis kitépték a norvégokat az anyósülésről. Akik most a bosnyákokban reménykednek piszkosul. És mit is mondhatnánk erre? A föntiekből következően, talán nem alaptalanul.
Bár a szpáhik újra saját kezükben tartják a gyeplőt, ez eddig leginkább a vetélytársaknak hozott szerencsét. Mi meg hiszünk a Körbeverés Erejében, az izraelit is felülmúló muszlim sportszerűségben és a szerda éjjel kezdődő török búbánatban.
Tipp: 1-1
Málta–Norvégia
Sima meccsnek ígérkezik, hisz az unalmas norvég foci a magyarok mellett csak Máltának volt képes négygólos leckét adni. (Mi ugye, már nyárra letudtuk a magunk két négyesét, és Mifsudék is túl vannak már az egyiken.) A sorozat végére elfáradó Máltát ráadásul valószínűleg a kalapmizériával sem lehet fölrázni, szombaton ugyanis kiütési ponton landolt a gekasz-i mesterhármas. A szigetlakók persze így is sikeres hónapokat tudhatnak maguk mögött, miután tavaly egy tizenhárom éves átoknak vetettek (vetettünk) véget.
Hogy az Európa-bajnokság mezőnye a törökökkel vagy a vikingekkel mutat-e majd ócskábban – nehéz elképzelni. Mi most merészen azt gondoljuk, hogy a norvég halászoknak néhány kilométerrel arrébb a bosnyák haramiák fogják kipecázni az eb-részvételt. Ám, ha mégsem, akkor Riisét és a többi csalódott harcost magába szívja a Valhalla.
Tipp: 1-4
