Bohócliga, 18. forduló
Pénteken két ambiciózus gárda bizonygatta, hogy nem csak Újpesten akadozik a csapatépítés. A bajnoki címért folyó küzdelemben döntő lesz, hogy melyik „pályázó” tudja jobban megoldani a 260 milliós feladványt — a Zete és az MTK már teljesített. Érik egy edzőcsere, ami a pöfékelős Coscót is belekalkulálva már egy teljes kezdőcsapatnyi bukott szakembert jelent majd.
Gellei nyilatkozatokba fojtja növekvő bánatát, miközben csapata gyűjti a piros lapokat, mint kóbor nyugdíjas az éticsigát.
Toni Poszter most megmondja.
Újpest—MTK 1-3
Újpesten lüktet az élet: akinek taktikát kéne faragnia, az blogot ír, akinek jól kellett volna igazolnia, az hallgat, az UVB meg csak nyeli a könnyeit. A lila védelem nyolc nap alatt harmadszor bizonyította, hogy bármilyen helyzetben képes kapitulálni. Az első találat előtt például Juhár hibátlanul fogta Ebalát, aki ennek örömére elfeledkezett Lambulicsról, aki így talpról fejelt hidegvérrel. Ebala utóbb egyenlítő góllal kompenzált.
Bár az MTK csak egy ajándék tizinek köszönhette az újbóli vezetést, még így is fél tucatot lőhetett volna, ha Urbán vagy Szabó élesebb. Kantának eközben minden összejött: a harmadik gól előtti bohózatban előbb a „lukrúgó” szerepét játszotta el (csoda, hogy nem húzódott meg), majd a védők döbbent pillantásai közepette a kapuba korrigált. A meccs alatt Kisteleki jóleső érzéssel nyugtázta, hogy legalább Újpesten nem neki kell takarodnia. Vajon meddig tart még az öröme?
Fehérvár—Honvéd 0-0
Ismerős a helyzet, amikor két irgalmatlanul kigyúrt, fantasztikus technikájú, véreres szemű cselgáncsozó az olimpiai döntőben egymásba kapaszkodik, és nem csinál az egész meccs alatt semmit? Nagyjából ennek lehettek tanúi a szurkolók Fehérváron leszámítva a „fantasztikus”, a „technikájú”, az „irgalmatlan”, és a „kigyúrt” szavakat. Ehelyett volt sportbaráti semmittevés, kevés helyzet, és gyenge játék (pfff…). A Honvéd állítólag bajnok akar lenni.
Paks—Kaposvár 1-1
Még a hősidőkben ’Tököli: roham előtti csend’ címmel posztot generáltunk, de nem történt semmi. Teltek-múltak a hónapok Attila régen látott motivációval tuningolta magát egy újabb Fradi szerződés felé, ám a krach beütött, mint lónyugtató az öttevényi farsangon. Tököli professzor egy nyilvánvaló bírói baklövést követően, bemutatta híres ötven méteres vágtáinak egyikét, aminek végén a Paks nem egy (Hanák), hanem kétfős emberhátrányba került (Éger, Tököli). Itt ugye, gond van a nevekkel, de a háttérben megbújó, egyébként Gellei Imre számára egészen egyértelmű összeesküvésről, Vad II Istvánt kéne kérdezni. A sporttárs genetikájáról csak annyit, hogy édesapja, Vad I István szintén az élvonalban bíráskodott, és visszavonulása után kispályás bajnokságokban gyűjtötte be a fröccsrevalót. A barátom öccsének a szobatársa szerint egy alkalommal úgy kellett kimenekülni egy ilyenről.
Tatabánya—Győr 1-3
Amatőrök vs. a tavasz sikercsapata, mindezt a BVSC pályán villanyfénynél, ami fájdalmas, de nagy szó. A hazaiak (akik deklaráltan nem akarnak bent maradni) kapcsán nem lehet elmenni Octavio Zambrano tréner szavai mellett. „Egyre inkább szembesülök azzal, hogy olyan gyakorlatokat is elő kell vennünk a tréningeken, amilyenekkel azt gondolom, egy profi futballistának már nem kellene foglalkoznia”. Vakít a fény.
De, hogy pozitívumot is találjunk. A második félidőben, a szünetben beállt Böőr Zoltán duplázott. Lisztesi hosszúságú sérülése talán a múlté.
REAC—Nyíregyháza 2-2
A Sopronba hazaugró rákospalotaiak nem tudtak negyven érdeklődő Vasöklöt összetrombitálni, ezért meccs előtt a nyírségieknek ajándékozták sárga-kék szerelésüket, a meccs végén pedig kétgólos előnyüket. Forgács mecénás még álmodik nyári éjen tündöklő kandeláberekről, Kutas igazgató viszont ennél racionálisabb. Ő már inkább a soproni ultrákkal pogácsázott, akik kínjukban elkezdték magukénak érezni a REAC-ot.
Az ősszel még elpusztíthatatlannak tetsző Szpari-védelem, tavaszra bizonytalanabb lett, mint a kormányzati negyed, pedig Bagoly jól ismeri a Káposztás utcai gyepet.
Diósgyőr—Zalaegerszeg 1-1
Waltner már Urbán tarkóját nyaldossa a góllövőlistán, és ha nem csücsül bele a bohócliga általános tompaságába, még hőssé is válhat. Az majd akkor nyilván posztért fog kiáltani, egyelőre kivárunk. Most persze kissé összekuszálódtak fejünkben a szálak, mivel a miskolci meccset akár edzőbuktatónak is el tudtuk volna képzelni. Nem lett az.
Egyre nyilvánvalóbb, hogy Sipeki nélkül Simon féllábú óriás, ezért Sebőknek kellett a góllövés fárasztó nyűgjét is a vállára vennie. Várt vele a 90. percig, amivel Vágó mesternek okozott infarktus közeli élményeket.
Sopron—Vasas 0-3
A Győr mellett a Vasas is kilenc ponttal indította a tavaszt, ráadásul még csak el sem kellett hagynia a Fáy utcai oroszlánbarlangot az újabb győzelemért. A Sopron Fantom Club csatársoránál csak védelme volt láthatatlanabb…
Bónusz: felbecsülhetetlen ajánlat hétfőre (Monday Night Football, muhaha)
Debrecen—Siófok
Hétfő, 18 óra, Debrecen, Tv: Sport2
A debreceniek hatalmas szerencséje, hogy csak hétfő este kell a Balaton partiakkal összecsapniuk, s így elég idejük marad rá, hogy földolgozzák az Újpest agyoncsapását. A fölszálló ágra került Siófok ugyanis keményebb ellenfél lesz a „bajnokesélyes” liláknál.
Herczeg András nyilván visszarotálja megszokott embereit a kezdőbe, míg Dolcetti mester hétvégén az utolsókat simította szakállán az imidzs miatt különösen fontos tévés derbi előtt. A Loki nem engedheti meg magának, hogy ne nyerjen egy bágyasztó mérkőzésen a motiválhatóságot tekintve véleményes Siófok ellen, de mészárlás még így sem várható.
Tipp: 3-1