A sors úgy hozta, hogy erre a hétvégére mindössze két mérkőzés jutott. A sorsot a mai nappal barátommá fogadtam, számára mindig lesz egy hely a SIM-kártyámon. Bármikor hívhat, örülni fogok ha hallom a hangját.
Normális esetben mind a Fradi-Honvéd, mind a válogatott Belgium elleni fellépése megérdemelne egy-egy önálló bejegyzést a blogon. A Fradi-Honvédnak hatalmas hagyománya van, ráadásul pénteken meglepetésre, vagy nem meglepetésre, de kiesési rangadót játszottak. Tipikus poszttéma. A válogatott viszont egy abszolúte más tészta, az ritkán van, a honi futball reprezentánsai alkotják keretét, érdemes a figyelemre - és egy önálló posztra.
Most azonban nehezünkre esik két olyan mérkőzésről írni, amelyeket tagadnánk, hogy láttunk. Ha unokánk egyszer majd rákérdez, talán azt hazudjuk mélyen belenézve ártatlanul gyermeki szemébe, ezen a hétvégén buzibárban voltunk egy kétnapos swinger partin, - gondolván az is jobb fényt vet ránk.
Ferencváros - Bp. Honvéd 0-0
Ha akarjuk, akkor a történet két héttel ezelőtt kezdődött, amikor Sulyok sporttárs hármat fújt a sípjába. Sulyok sporttárs rendszeresen így jár el szombatonként, egész pontosan kétszer, egymástól nagyjából egy óra különbséggel. Sulyok sporttárs két hete azonban a második hármasfüttyre alig várt 25 percet, ami azt jelentette, hogy a Ferencváros zártkapus mérkőzéseknek nézhet elébe. Felesleges ilyen messzire mennünk, mert a honi valóságban játszottak már néhány meccset nézők nélkül, és némelyiken a játék is elfogadható volt. Tehát ez nem lehet magyarázat.
Ahogy képtelenek vagyunk elfogadni magyarázatként azt az egetverő baromságot is, hogy a Fradi játékosai a Győr ellen (szintén nézők nélkül) felszabadultan, a közönség nyomásától mentesen játszottak, és meg is szerezték a győzelmet. Még egyszer mondjuk: ez baromság. Aki képtelen elviselni a magyar élvonal nézőszámát, az ne igazoljon a Ferencvárosba. De még az MTK-ba se, mert könnyen előfordulhat, hogy a Hungária körútra is összeverődik két-háromszáz ember, és ebből akár két tucatnyi kifogásolja a játékát. Nevetséges.
Hemi bácsi bepróbálkozásával azonban tudunk valahol azonosulni. Zárt kapuval a hazai csapatot illik büntetni, a vendégeknek miért kötelessége szívni? Tisztünk lenne ugyan, de basztunk utánajárni, hogy pontosan mi is történt, volt-e valós lehetőség a kispestiek beengedésére, vagy sem. A lényeg, hogy a Tulajdonosi Testület elnökeként jövőre javasolni fogja ezen intézmény bevezetését, hiszen olybá tűnik, hosszú távon együtt kell élnünk az adminisztratívan sivárrá varázsolt stadionok látványával.
Néhány szó a mérkőzésről. Siralmas, ha röviden szeretnénk összefoglalni. A hosszabb részt inkább pontokba szednénk:
- A Nemzeti Sport hivatalból kettest adott rá - hazudnak, nem volt annyi.
- A régi Bozsik-stadiont idéző gyepszőnyeg játékra alkalmatlan volt, de erre kenni a produkciót - szintén beleesik a néphülyítés kategóriájába.
- Az első félidő egyszerűen csak rossz volt.
- A második félidő rosszabb.
- A mérkőzés egyetlen helyzete egy büntető volt. Nagy Zoltán ártalmatlan helyzetben lenyomja Lowtont egy szögletnél, jogos tizenegyes. A letett labdát Ferenczi nemes egyszerűséggel, az ímmel-ámmal eldőlő Tóth Ivánba rúgta.
- Ferenczi egy nagyképű köcsög.
- Ha Ferenczi berúgta volna a tizit, az lett volna a nap igazi hazugsága. Nem volt gól ebben a meccsben. Milliószor le lett írva (nem itt, hanem nálunknál gyengébb orgánumokban), hogy a futball nem pontozásos sportág, a futballt gólra játsszák.
- Pénteken nem futballt láttunk az Üllői úton. Volt valami, de nem futball. Nevét még keressük a szótárban.
Megjegyzés: a hatalmas közönségsikerre való tekintettel, a Sport2 szombaton kétszer is megismételte a mérkőzést. Lelke rajta annak, aki megnézte. Kétszer is.
Belgium - Magyarország 3-0
Belgium per definitionem komolytalan ország. Nagyon meg kell feszülnünk, hogy Törppapán és Van Dammeon kívül találjunk még egy híres belgát.
Némi utánaolvasás után kiderül, hogy a híres belgák vagy képregényt rajzolnak, vagy a Forma 1-ben versenyeznek, esetleg Tourt nyernek, vagy női teniszezők. Veretes celebek. Ezzel szemben az átlagos híres magyar hetven fölötti, máig aktív táncdalénekes; telente a Dunát átúszó vadbarom, vagy Benkő Dániel.
Belgiumot tudjuk irigyelni, mert az Emberi Fejlődés Indexének listáján 17.-ek, míg mi a 43. helyen szerénykedünk. A homályos nevű index egyébként egy kísérlet a jólét mérésére.
És ez a Belgium, a maga jólétével, meg Heninjével vert minket cipóra. Szidhatjuk a bírót a harmadik gólt megelőző szituációért (tényleg nem volt büntető), de felesleges. A kettő épp annyira magyarázható, mint a három. Sehogy.
A meccs elején még röhögtünk a valószínűsíthetően egy Boney M. tehetségkutatóról érkező, mikrofonfejű Fellainin, akin a kisgatya úgy állt, mint Maradonán 86-ban, kivillanó combokkal. Aztán később lehervadt minden a szájunk széléről. A srác azt csinált a pályán, amit akart. Meg sem próbáltuk megakadályozni, sem tettekkel, sem legalább szóban.
Nettó faszság azt állítani, hogy egy felkészülési mérkőzésnek nincs súlya, mikor évente alig-alig találkoznak a válogatottak, ha viszont mégis, akkor épp selejteznek valahova. Összetartásra, edzőtáborra nincs idő és hely a versenynaptárban, tehát maradnak a hébe-hóba leszervezett barátságosok. Ilyenkor lehet kipróbálni a fehérvári Horváth Gábort, reaktiválni Sándor Györgyöt, Király Gábort és Tőzsért.
Mindenki megnyugodhat, Koeman meglépte azt, amit annyian akartak, és valóban kipróbálta Horváthot, reaktiválta Sándort, Királyt és Tőzsért, valamint emberi időn át játszatta Priskint. Az eredmény? A világranglistán mögöttünk lébecoló belgáktól beszoptunk egy sima hármast, úgy, hogy szavunk sem lehet az eredményre.
Eltelt egy nap, máris jöttek a felhangok: Koemannak mennie kell. Miért épp most?
- A világbajnoki selejtezők során elvertünk minden, nálunk hátrébb rangsorolt csapatot, valamint elcsíptünk négy pontot a csoportelső dánoktól.
- A selejtezőkön úgy vertük a nálunk papíron gyengébbeket, hogy Koeman mindvégig kitartott az elképzelése, és a légiósok mellett.
- Belgiumtól kikaptunk.
Régi közhely, de a tízmillió szövetségi kapitány országában mindig pont a leghülyébbet választják meg szövetségi kapitánynak. Egyszerűen a mindenkori MLSZ vezetése nem tud hibázni, halálpontosan találja meg a leghülyébbet. Ez a szomorú valóság, ezzel hülyítjük magunkat.
Mindez persze nem magyarázat a belgákra.