Egervári mester egy müncheni nyugdíjas bájával tolja a győri futball szekerét. Kőmosott farmerje kellemesen harmonizál finom szabású ingével; amikor a játékosügynök tenyerébe csap, egy igazi európai polgár köt üzletet. De mint minden úriember, aki a berlini falon innen látta meg a napvilágot ő is behozhatatlan hátránnyal küzd, ami frusztrálja döntéseiben, és meggátolja, hogy a tehetsége szerinti legjobbat nyújtsa. Kényszeresen másolja a trendet. Pechjére, amire a magyar gyerek hozzáláthat a koppintáshoz, az eredeti már régen valami teljesen más.

Kint vagyunk a foci Eb-n! Nem, nem a közben hazaküldött Kassai Viktor négyezer euró per meccses negyedik játékvezetői ténykedését értelmezzük így. A megmentő Béla király, aki ha nem is Illés, meghatározó médiaguruként befolyásol és oszt meg. Béla Réthy sportriporter hozza a magyar formát a német királyi tévében.

Láttunk már cifra hülyéket. A szomszéd gyerek például kiskorában hetente kifeküdt a fő útra és a kedves mamának kellett nyolc-tíz pofonnal helyrerakni az agyában a kismókust. Pistike azóta felnőtt – akárcsak az osztálytársai azon a hűvös helyen - próbál beilleszkedni a társadalomba, elmegy sportújságírónak.
Aztán kiejti a németeket, de Michael Ballack kapitány szabadságra küldi Cristiano Ronaldót, így a csapattagok nem ingerültek. Vagy valami ilyesmi. Várjuk a megfejtéseket.

63 éves, boldog nyugdíjas. Fiatalon a Fradiban fociztam, aztán meg a Herthában. Ott bundáztam is. Egy olimpiát nyertem. Egyről disszidáltam. Játszottam az Ajaxban is. Cruyff helyére vettek meg. Edzőként dolgoztam a Borussia Dortmundnál. Aztán kiscsapatoknál. Utána a Fradinál, meg a Dunaferrnél, meg Győrben. Törtem kicsit a magyart, amikor hazajöttem. A közeg mindig zavart. Zavarosban halászókat sem szerettem. A játékosuralmat, ha tehetném, megszüntetném. A múltkoriban sokat beszélgettem egy barátommal. Meséltem neki a gondolataimról. Van egy teraszom. Ott. Ültünk és mondtam neki. Szerinte ezeket meg kéne jelentetni. Másokat is érdekelhet. Írtam egy könyvet.

Világcsúcs! A magyar, Intertotó-kupában induló csapatok sajátos – még a spanyol Armada által sem ismert – képességekkel bírnak. Ha nyernek, azon a napon a spanyol válogatott kiesik a soros világversenyről. Az urak persze mormoghatják magukban: „bulváros felütés”, de rajtuk csak röhögni bírunk. Egy szimpla Intertotó posztot akartunk csak összepötyögni, hogy milyen mókás, hogy már az Eb ideje alatt játszunk, de húsz perc múlva már láttuk, ahogy a bohócligás fiúk vérben forgó szemekkel dúlják fel Madridot. Zsetizu – Honvéd 1-2, ha még nem mondtuk volna. A mérkőzés érdekessége, hogy az első félidőben egy kutya szaladt a pályára, aki állítólag megkergette felpaprikázta Hercegfalvit.

1996. június 22. Vasas - Lierse 2-0. Gól: Jessy, Galaschek. Ez idő tájt még 5 szereplős csoportokban küzdöttek a felek. A Vasas a nyitó fordulóban verte a belgákat, később azonban kijött a fiúkon a nyári szünet hiánya és másodikok lettek, éppen a Lierse mögött. Ezen a napon az angliai Európa-bajnokságon a házigazdák tizenegyesekkel búcsúztatták a spanyolokat.

2000. június 25. Tatabánya – Hb Torshavn 4-0, összesítésben 7-0. A feröeriek elleni meccs napján játszották a Franciaország – Spanyolország negyeddöntőt, amely 2-1-es francia sikert hozott.

2002. június 28. Honvéd – Zalgiris Vilnius 0-0, összesítésben 0-1. Az „idegenben jó az iksz” szabály alapján soroljuk ebbe a kategóriába ezt a mérkőzést. Ezen a napon alázta az egyiptomi bíró Dél-Korea Spanyolországot a világbajnokságon. <![endif]-->

Mezey doktor, ahogy az valamirevaló világverseny idején már hagyomány, az UEFA ügyeletes akármijeként jelenlétével emeli a rendezvény fényét. Szeretjük ilyenkor meghallgatni az öregecskedő bölcset, isszuk megfontolt szavait, melyeket a vele készült interjúk során bocsát ránk. Nincs is ezzel semmi gond, és nem is akarnánk most a magyar foci Bebetonozott Mindentudóját fölpiszkálni. Különösen nem, mikor újdonsült sikercsapatát készül dobogóra tanácsolni a következő idény során.
 

Végre az Eb-s fiúk is ráéreztek, miről szól a Kör Magyarja játék. Móka, dráma és farokcsóválás volt ez a pár nap: pofoznivaló csatárral, és menetrendszerű kapushibával. Domenech Csillagjós nevét végérvényesen beírtuk a Hülyegyerekek közé, de a kör, és az Eb eddigi legmagyarabb pillanata egyértelműen a románoké. Annyi csodás momentummal ajándékoztak meg minket, hogy kénytelenek voltunk létrehozni egy külön kategóriát. Az első Volkan Demirel díjat stílszerűen Volkan Demirel kapja.

A bohócliga lápvilágán szerveződött körmagyar legnépszerűbb edzője Supka mester csak perceket képes csapat nélkül tölteni. Aktuálisan a zalai önkormányzat érezte úgy, hogy van pár milliója Supka kedves kis passzióihoz: minden poszton két azonos képességű játékos, ésatöbbi… a lényeg: a srác drága, nagyon. Cserébe állítja, szállítja a hazai eredményeket, a szurkolók mégis utálják, külföldön pedig röhögnek a fülbevalóján. Szóval mindenhol ugyanaz. Verebes Mágus óta nem ült a kispadon ilyen meg nem értett figura.

Fekszenek a magyar fiúk a nyugágyon, agyukban kérlelhetetlen munkát végeznek a koktélok, az ellenfél mintha a televízióban kicsit lassabb lenne, ők egyre jobban kezelik a labdát, és egyre jobban kikristályosodik, hogy az „igazi nagyok ellen is fel tudjuk venni a versenyt”. A napsütésnek köszönhető boldogsághormonok, olyan dolgokat mondatnak velük, hogy már megint elhiszem, van esélyünk Stockholmban. Elképesztő hihetően tudnak érvelni, reméljük, ők is elhiszik, mert különben, nagy baj van. Dzsudzsi például a holland válogatottban is el tudná képzelni magát.

Kicsit kimaradtunk, ezért ezer sorry, és egy tálca sör a hűségeseknek, de egy váratlan látogató, mindegy inkább hagyjuk…
Nikopolidisz összesítésben nagyon vezet, a disznóképű, disznóbaszó, vagy disznóhágó kis Ibiza-szökevény is beiratkozott. A kör tanulsága, hogy Lehmann sosem lehetne francia válogatott, mert Domenechnek ezt súgták a csillagok.