A harmadik forduló után két száz százalékos csapatunk maradt és az első három helyen már a feljutásra potenciálisan esélyes klubok tanyáznak. Az izgalmas meccseket a középcsapatok játsszák, Várhidi sört ajánl játékosainak, Baján nyolc gólt hintettek, boldog bányász napok Tatabányán, Csopaki pedig újfent termeli a gólokat, rangadó a nyóckerben. Ja és vertük a svédeket, meg Moldovát vagy kit!

Réges rég valahol egy messzi-messzi galaxisban …
A birodalom sötét évei után az új köztársaság korszaka köszöntött be. Az új rend elérkezésekor elkezdődött egy szerethető csapat megszületése,A béke napjaiban már nem volt szükség többé az ősi rend védelmezőire, így Luke Skywalker előbb mint szövetségi kapitány próbált elhelyezkedni, majd menesztése után különböző menatlista-show-kon való fellépéseiből finanszírozta családi vállalkozását, mígnem egy napon…

Varga Józsi volt a csapat legjobbja a svédek ellen, hihetetlen energiával futballozott és még akkor is volt benne erő, amikor a többiek már fáradtak, egyszerűen káprázatosat játszott! Nem, kérném, nem két kupica páleszt vertem be az ebéd mellé, ezek egy nálamnál jóval hozzáértőbb személy magvas gondolatai – Kuttor Kutya, az elmúlt két évtized magyar labdarúgása egyik állócsillagának szakvéleményével állunk szemben. Bevallom, lassan kezdeném szánni-bánni bűnömet, hogy én magam képes voltam az osztályozás során átlag alatti érdemjeggyel megkínálni a Hajdúság Gravesenjét .  Jelen pillanatban nem nagyon találok rá mentséget, de ezzel talán még nem vagyok nagyon elkésve a magyar labdarúgásban – Várhidi Péter például közel négy évvel a kisinyovi rántotta után sorolt fel néhány olyan körülményt, amely rögvest más megvilágításba helyezte a történteket.

A mágnestáblák koronázatlan királya – aki tehetségéhez és kvalitásaihoz teljesen méltatlan módon jelenleg Szigetszentmiklóson kénytelen elpocsékolni edzői géniuszát – az alábbi körülményekre hívta fel a figyelmet: „Fontos kiemelni, hogy rendkívül nyomasztó a közeg, ami ott uralkodik. Szavakkal nehéz is leírni, át kell élni. Nem voltam ott én sem már pár éve, de akkor, amikor a válogatottal ott jártunk, nagyon nyomasztották az ott tapasztalt „körülmények” az egész csapatot. Félig-meddig szegénységbe csöppentünk, félhomály volt az egész városban, mindenhol 20-as égőket láttunk világítani valamennyire, elég hangulattan volt az egész. Nem szabad ebbe a hibába esni, fel kell valahogy pörgetni a csapatot így is. A stadionnak egyébként semmi baja nincsen, normál, átlagos létesítmény. A pálya talaja nem volt ugyan annyira jó, de azért katasztrofálisnak sem nevezném.”

Pár évtized múlva, ha egyszer a nyugdíjasotthonban a körülöttem rohangászó gyerkőcök egyike váratlanul megpihen egy pillanatra és arra kér majd, hogy meséljek a kétezres évek első tíz-tizenegy évének magyar labdarúgásáról, alighanem három dolog fog azonnal eszembe jutni: Coulibaly, mint a korszak Bohócliga-légiósainak egyik ikonikus figurája, az eurokupák hosszú évek óta tartó kazahsztáni exodusai, valamint az itthoni magyar-svéd mérkőzések, ahol az első 88 percet nagyjából fölösleges volt lejátszani, az érdemi események mindig a 89. perctől következtek. A sajátos trilógiát egyelőre lezáró 2011. évi epizódban sem volt ez másként, csak ezúttal a végkifejlet módosult: az eurofutball rulettasztalán a korábban jellemző sárga (a mi szempontunkból fekete) mező helyett ezúttal a piros színhez kapcsolódó rekeszek egyikében pihent meg a virtuális golyó. Ugyanazon selejtező-sorozaton belül immár másodszor sikerült az utolsó pillanatokban ártalmatlanítani az északról jövő veszedelmet – és bár továbbjutási álmokról beszélni így sem több puszta fantazmagóriánál, jó érzés péntek este azzal álomra hajtani a fejeket, hogy végre egyszer nem Ibrahimovics nevét kell emlegetni a párharc kapcsán.

Csillog, remeg az ég, itt van a délelőtt, énekli K. Dezső a Mini egyik klasszikusát és ballag haza az éjszakai műszakból. Mellette cimborája, aki még nem tudja, hogy nem egész hat óra múlva a jagermaister hercege lesz és olyan dolgokat mond a pultos hölgynek, ami a kocsma falain belül kell, hogy maradjon. Megiszunk egy sört, ezzel a tételmondattal kezdődik minden valamirevaló történet, szóljon az fociról, kocsmákról, hajnalban elherdált szerelmekről, vagy a csodás metafizikai lebegésről.

Három mérkőzés maradt hátra a 2012. évi labdarúgó EB selejtezőiből vitézeink számára és ezek közül kettőt egy héten belül le is tudunk. Az eddigi hét találkozó többségén a várakozásoknak megfelelő eredmény született: Hollandia ellen nullázás, San Marino ellenében all-in volt a mérleg. Papírformának számít a svédországi vereség és talán a Moldova elleni hazai győzelem is, az egyetlen, némileg meglepő eredmény a finnek idegenbeli elpáholása volt. Az utolsó három felvonásban viszont sűrűsödhetnek a változók, mivel a moldovai látogatás, illetve a finn vándorcirkusz októberi fellépése inkább a többesélyes kategóriába tartozik. Bevallom, én magam a holnap esti ütközetet nem sorolom ide, bár Rudolf (igen, ugyanaz a Rudolf, aki tavasszal azzal próbálta fenyíteni a hollandokat, hogy tulipánnal a szájában vicsorgott egy magazin címlapján) ezúttal is magabiztosabb énjét húzta elő a pakliból, Csányi MLSZ-elnök pedig a három gólos magyar győzelmet sem zárta ki. Utóbbi cikknek kimondottan örültem, főleg, hogy kiderült belőle, hogy az OTP titkárságán központi kérdés, hogy hány góllal nyerjük a mérkőzést.Bevallom, nem tudom, hogy a neves head office titkárnői milyen anyagot szívnak milyen forrásokból tájékozódnak a nemzetközi futballéletet illetően, de titkon kíváncsi volnék rá.

 „Újpest, Fradi, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki”. ezzel a kis mondókával kedveskedett a Legia Warsawa kemény magja az MTK –szurkolóknak, a legutóbbi Banik Ostrava – Spartak Trnava meccs félidejének 5. évfordulóján. A helyes megfejtés beküld?i között, egy 1992-es Makói Spartacus Vasas SE klubzászlót sorsolunk ki, míg a többi kedves olvasónk részére következzen az OTP liga 7. fordulójának összefoglalója , csak úgy emlékeztet? gyanánt.

Ütős hétfői napon vagyunk túl, aki a hétvégén a kiemelkedően magas színvonalú Vasas-Ferencváros bajnoki bűvkörében netán elfeledkezett volna, hogy pénteken már válogatott mérkőzés van, azt hétfőn mindkét fél igyekezett felrázni a tespedésből. Időrendben haladva először a svédek aktivizálták magukat egy pofás kiadvánnyal,  amelyben a mieink Ibra-fóbiájától a lepattant stadionon át a tokaji borokig sok minden szóba került. Mi a magunk részéről leginkább a pesti romkocsmák méltatását hiányoltuk az anyagból, pedig emlékeink szerint azok színvonalát két évvel ezelőtt északi barátaink szurkolói és játékosi szinten is aktívan tesztelték.  A desszertet azonban vacsoraidőben szervírozták, amikor eSándor sajtótájékoztatónak álcázott kirohanás keretében tudatta a közvéleménnyel a válogatott keretből kimaradókkal kapcsolatos álláspontját. Megtudhattuk, hogy Tőzsér belső középpályásnak gyenge, mint a harmat, Feczesin meg jobb, ha tudomásul veszi, hogy a Serie B-ben csak a Sampdoria létezik. Blogunknak szerencsére az éjszaka folyamán sikerült becserkésznie a kapitányt és további alternatívákat kínáltunk fel, akik (ha a kialakult helyzetre tekintettel  a FIFA kivételesen engedélyezné a más válogatottban való pályára lépést) szóba jöhetnének az egyes posztokon, de a kapitányi reakciókból megtudhattuk, hogy szerencsére nincs szükség újabb játékosok meghívására. A hajtás után közölt lista természetesen nem teljes, kérjük olvasóinkat, a kommentekben jelezzék, hogy a felsoroltakon kívül ki miért nem jelentene erősítést péntek este a svédek ellen.

Hát végre elkezdődött! A Magyar Kupában égő Lipcseiék verték a fogalmatlan Baját, égett az új Gyirmót a Bakonyban, a további bajnokesélyes MTK és Tatabánya pedig behúzta a meccsét. A hét színésze Miklósvári a BKV-tól, a hét gólját egy szlovák válogatott szerezte, Zahorecz lassan 36 éves, de nem gyorsan. Sitku Illés újra köztünk jár és gi-gi-gi mi van Várszegi???

Az időjárás szeszélyei folytán a nyár utolsó hete egyben a legmelegebb hétnek bizonyul, de kedvenceinket a rekkenő hőség sem tántoríthatja el szakmájuk magas szintű művelésétől. Miután kupacsapataink már kipihenték a fáradalmaikat, a válogatottban pedig elvétve jut szóhoz az első osztály ékszerdobozaiban fellépő játékos és már a szezon eleji forma is a múlté (legalábbis néhány csapatnál) így akár élvezetes és izgalmas meccseket is tartogathat a hétvégi forduló. Természetesen a Bohócliga-effektus ezekben a fordulókban kristályosodik ki igazán, vagyis "a hőség rányomta a bélyegét a játék iramára" típusú mentegetőzések nagy mennyiségben várhatóak a meccseket követő sajtótájékoztatókon.