A holtidény legszebb része, amikor vérmesebb szurkolója reggelente bizakodva nyitja ki az aktuális sportlapot, szeme vadul keresi, kit igazolt kedvenc csapata - legnagyobb épülésére. Igazán boldog szegényke sohasem lehet, mert a magyar futballista olyan, mint az a csomag kávé, amely ünnepkörről ünnepkörre vándorol a legszélesebben vett családon belül. Senki sem bontja fel, mert szavatossága már évekkel ezelőtt lejárt, inkább átcsomagolja, kivárja a legközelebbi születésnapot, majd széles mosoly és kétoldali pusszantások keretében átnyújtja a ritkán látott anyósának. Valahogy így működik nálunk az átigazolási piac. Mindig lesz olyan klubvezető, aki vevő egy szép piros masnival átkötött Bajzát Péterre, de még az ex-ferencvárosi Barthának is van visszaút Kozármislenyből.

Most, hogy egy hónapja vége az őszi idénynek, talán érdemes lenne futó pillantásunk a színváltós spílek végeláthatatlan táborára szegeznünk. Összeállításunk nem törekszik a teljességre, mert csodát lehet várni tőlünk, de a lehetetlenre csak a legritkább esetben vállalkozunk,

„Régi dicsőségünkből próbálnánk erőt meríteni az előttünk álló kihívásokhoz” –nyilatkozta egyik komoly poziciót betöltő szakember a minap egy labdarúgó eseménnyel kapcsolatban. Gyorsan pörgettem vissza az eseményeket, hogy az utóbbi évtized tekintetében mi is lehet a merítési lehetőség. Első körben a válogatott szereplését néznénk meg, kapitányonkénti bontásban.

- Mi az, amit egy olajsejk nem tud megfizetni, viszont Miskolcon mindig lesz rá pénz?

- Tornyi Barnabás végkielégítése.

(ismeretlen szerző alkotása)

Úgy tűnik a nagyjából jogfolytonos intézményekben lappang egy ún. többszöri szarbalépésre való késztetés. Mészöly Kálmánt három MLSZ elnök nevezte ki szövetségi kapitánynak, Tornyi Barnabást pedig a harmadik DVTK vezetőedzőnek. Vannak, akik semmiből sem tanulnak.

Elmúlt a szilveszteri delírium, és lassan mindenki szembesül a bódultan, illetve másnaposan megejtett fogadalmaival. Néhány sör után képesek vagyunk olyan eszement dolgokat ígérni magunknak, hogy idén egész biztos lefogyunk a legutóbb középiskolásként megélt versenysúlyunkra, hogy eldobjuk a cigarettát, és hogy nem megyünk ki többet meccsre. Ugye, milyen szar részegnek lenni? Utólag.

Az újév első napjai a fogadalmakon túl, az éves várakozások megfogalmazásának percei is egyben. Ilyenkor otthon donaldkacsázva végiggondoljuk mekkora lesz idén a jegybanki alapkamat, vajon kit írnak ki legközelebb a Barátok köztből, milyen színűre mázoljuk tisztaságilag a slozit, és hasonlók.

Ahogy a közhelyszótárban az élet, úgy nálunk a Bohócliga sem áll le posztosrendőrnek a Blaha Lujza téri áramszünetben. Mi is várakozásokkal teli tekintünk előre. A világfutball árnyoldalain járva kismillió kérdés megfogalmazódhatna bennünk, mi azonban csak néhányat ragadtunk ki a sűrűjéből. Két blokkunkban először az idei évre vonatkozólag teszünk fel kérdéseket a t. olvasóságnak, majd a végén kettőt az imént elmúlt évtizedről is, csak a miheztartás végett.

Ismét túl vagyunk egy éven, és még mindig van, akit érdekel a magyar futball. Gondoltuk összetrombitáljuk mind a két tucatnyi Szent Őrültet egy sörözgetős évértékelésre, de végül mégis inkább egy poszt mellett döntöttünk. Nagy segítségünkre volt ebben a mai Népsport hasábjain nyilatkozó prominensek sora, akik szinte egymást túllicitálva próbáltak meggyőzni, hogy idén bizony színvonalemelkedést tapasztaltak. Legalább ők.

Rendben, a Debrecen elhozta a Liverpoolt, ami szép dolog, mert ők általában csak a BL kedvéért mozdulnak ki Angliából; a válogatott szeptemberig tartotta magát; átadták a telki edzőkomplexumot; Puskásról díjat neveztek el; és az U20-as srácok évtizedek óta először hoztak haza érmet nemzetközi tornáról - de. Az a fránya de nem csak Bocsák Miklós klaviatúráján számít állandósított betűpárnak, hanem mindannyiunkban ott bujkál valahol. Szóval, de egy cseppet sem léptünk előre, mert a válogatott végül mégis negyedik lett; a Debrecen pontot sem szerzett; és még a bundavádak özöne is ránk zúdult.

Mégis, mindent összefoglalva, azt kell mondjuk: 2009 közepes év volt. Hogy jobb, mint a tavalyi és rosszabb, mint a jövő évi, vagy rosszabb mint a tavalyi, és jobb, mint a jövő évi, azt mérsékelten sem fogjuk feszegetni, mindenki döntse el maga.

Tavaly a bajnokság után kicsit játszottunk azzal, hogy fogtuk Gyurka Szilárd NSO-s fociadatbankját, kitöröltük belőle a tényleges eredményeket, majd feltöltöttük a szerkesztőség tippjeivel. Aztán ámultunk, hogy mennyire messze is van Makó Jaruzselszkitől. (Simán kihoztuk a Honvédot aranyérmesnek.)

Az őszi idény után újra játékra hívunk mindenkit. Előre lecsupaszítottuk a kérdéses adatbankot, és letölthetővé tettük innen. Nektek csak annyi a dolgotok, hogy lekapjátok, és beírjátok a hivatalos és végleges excelben található tippjeiteket. Utána vagy elkülditek mailcímünkre a végeredményt (verebesmagus gmail), vagy csináltok egy screenshotot és azt.

Kíváncsian várjuk, hogy ki tippelt legközelebb a véglegeshez!

Amikor tavaly Sámán elindította a tippjátékot, fingja sem volt róla, hogy mit szabadít rá a világra. Az egész nagyjából kéttucatnyi törzsolvasóval indult, és a siker azóta minumum hatalmas. A tippjáték állandó intézménnyé vált. Ha csütörtök kora délután nem volt kint a meghirdető poszt, máris jött a reklamáló kommentek árja, mi pedig nem győztünk sunyítani a melóhelyen, hogy legyen valami. Estére általában megvolt a tavalyi mennyiség darabra, és még mindig hátra volt a péntek. Átlagban hatvanan gondoltátok úgy, hogy megtiszteltek minket n.b. tippjeitekkel hétről-hétre. Köszönjük.

Sándor Gyuri ötven misiért a Videotoné! Esküszöm, ha beledöglünk sem találtunk volna erősebb kezdést egy cikknek. Nekem eddig Sándor György neve egyenlő volt a legjobb kortárs humoristáéval, akihez olyan felejthetetlen poénok fűződnek, mint a "Beethoven fiam, süket vagy?"-ot ordíbáló tesitanár alakja, vagy a Burdás szabásmintával, a Keleti pályaudvar előtt útbaigazítást kérő figura megformálása. 

A mi Sándor Gyurink viszont nem az ex(majd újra)-Hócipős szakállas kisöreg, hanem - és itt tessenek megkapaszkodni - a Belgiumban egyedüliként elfogadhatót nyújtó újpesti fedezet. Azt kell mondjam, objektíve szemlélve ez nagyobb vicc, mint a másik csóka Szociális Mikulása, aki arra vetemedett, hogy a Rózsadomb lejtőin mindenkihez becsengetve ajándékokat lejmoljon.

Amíg a bohócliga szereplői a fürdés-gyúrás programpontokkal vezetik le a megterhelő őszi idény fáradalmait, mi némi fáziskéséssel és ismét havi szinten összegezzük külhonban ügyködő focitrubadúrjaink áldásos tevékenységét. A hónap elsősorban Németalföld térségében hozott sikereket, ahol az ellenfeleket módszeresen regulázó Dzsudzsák üzembiztosan happolta el a havi elismerést a "kärnteni rém" jelzőt magához ragadó Waltner, valamint a védelem szervezése mellett egyre többet előre poroszkáló Juhász orra elől. Kitekintésünkben ezúttal október utolsó hete és november történéseit taglaljuk, a múlt heti EL és bajnoki mérkőzések termése későbbi időpontban kerül feldolgozásra.