Rég volt már, hogy mennyiségi alapú táblázatokkal bombáztunk titeket, mert tudjuk, a számok, statisztikák itthon épp annyit érnek, mint egy közepes keresztlabda a kispesti Tchamitól. Valószínűtlen, hogy Urbánfloresz valaha adatsorokat ordítson Mehmedagic (haveroknak csak Harisz) fülébe, hátha attól majd jobb lesz, több lesz, de legalább pontosabban passzol. Egyetlen grafikon sem újította még meg a magyar labdarúgást, ahogy simán lehet számsorokban gondolkodni, miközben sorokban állunk számos társunkkal, merthogy hétvége jön, ami ugyebár fordulót jelent jobb heteken.

Legatyásodva, másnaposan! Ezzel lehetne jellemezni a következő sorokat tömören, lényegre törően. Az első helyezettünk (is) a csőd szélére került, a második helyezettünk képtelen (sok éve) megbirkózni azzal a feladattal, ami a Bohócliga fenséges küzdelmeibe predesztinálná őket. A harmadik helyezettünk egy zseniális átutazó, a negyedik meg azt sem tudja mit csinál. Minden más csapatot átitat a nincstelenség és a bunda! Tisztelet a kivételnek! Kutasi Róbert utolsó szárnycsapásai, mint kiderült, totális hazugságban teltek, és ki tudja, hány csapat legalsóbb bugyraiban hevenyészik a szőrös ruhadarab. Megnézzük, hogyan erőlködnek nyugaton, hogy hogyan vette vissza a becsületét a REAC, és szemügyre vesszük a hét legnagyobb meglepetését, és beharangozzuk a jövő heti derbit, a Sport utcai elklásszikót!

Hat bajnoki, két kupameccs! Mindent egybevetve tizennyolc gól, apróbb meglepetések. A Gyirmót egy Lakival jobb volt az Ajkánál, ami három gólban mutatkozott meg, míg az apró mosolyokkal járó húbazmegeket a Szigetszentmiklós és a BKV szolgáltatta. A nyugatis csapatok a kupában pedig lilákat kaptak. Az MTK a Viharsarokban picsázta el Pásztor Józsi bácsiékat, de előtte még kitekerte a nyakukat is, ahogy képünk is mutatja, ami természetesen csupán csak illusztráció. Ezzel ők szinte már biztos a legjobb négybe kerültek. A Bajára pedig a világ legantipatikusabb magyar focistája mérte vesszőcsapásait.

Itt a tavasz, itt van itt, tippelgessünk valamit! Miután lassan Aczél Zoltán összes korábbi játékosa hűvösre került, reméljük, hogy a hirtelen jött jó időben végre a bunda is szögre kerül és a nagybetűs LABDARÚGÁSRÓL szól majd a tavasz. Az erőviszonyokban voltak komoly átrendeződések, lehetett latolgatni az esélyeket így is, úgy is, a  lényeg az, hogy hosszú ínséges tél után holnaptól ismét áll a bál a Bohócligában.

Egész napos városfejlesztési elemzések és statisztikák (és lózungok) gyártásában igencsak le tud merülni az ember - pihenésképp a zombisodó agynak keresve sem találhatnánk jobb megoldást egy válogatott meccs kapcsáni TVnézős héderezésnél. Egy jó nemzeti tizenegy. Legjobb. - mondtam magamnak én is hazafele tartva, s a képernyő elé lehuppanva a Budapestre frissen beszökő tavasztól feldobódva igen lelkesen vetettem bele magam meggypiros mezeseink idei első esztrádműsorába. A lendületem aztán úgy jó 20 percig tartott ki csupán, akkor ugyanis a találkozó ütemével együtt én is majdnem bealudtam. A kezdő 10 perc lendületes és magyar helyzetekben dús játékát követően ugyanis a csapat visszább vett, míg a ránézésre minisztériumi sofőrnek öltöző Luboszlav Penev (17 éve a gomb-Atleticóm Kiko melletti kultikus figurája...-rohan az idő) bolgár válogatottja szépen átvette az irányítást, ekkor még, 1-2 kósza kivételtől eltekintve helyzetek nélkül.

Az ősz folyamán többször terveztük, hogy (bátorítva a versenyzőket) ismét lesz rendszeres kommentértékelés. Jester kolléga a 10-13. fordulókban el is kezdte ledolgozni a hátrányt, de így is sok restancia maradt. Most következzen egy rapid hiánypótlás, a közelgő tavaszi rajt miatt folytatásos sorozat helyett egyetlen megagiga posztban. 13 forduló bestof kommentjei, csak fanatikusoknak! Talán még a tavaszi felkészülést is szolgálja. Legalább annyira mint egy zérókapus edzés egy texasi baseball pályán...

Második, záró felvonásához érkezett esélyleső minisorozatunk, mely a magyar bajnokik hiányában heveny elvonási tünetekkel küszködő drukkerek számára próbál valamiféle időkitöltő pótlékkal szolgálni. A rajt -ha minden igaz- a jövő héten, mi pedig az átigazolási időszak finisében néztünk körbe a csapatoknál a keretek alakulását illetően. Illusztrációnak ha nem is film, de animációs téren pedig ismét a legendás '80-as évekbe nyúlunk vissza! Jöjjön hát az alsóház.

Hát kérem, túléltük! Nehéz volt, de gyöngyöző homlokunkat megtörölhetjük, begörcsölt izmainkat ellazíthatjuk. Kabát, sapka, sál és irány a pálya. Legyen az Pálhalmán, Budaörsön vagy éppen Kozármislenybe. Érjünk oda meccs előtt már vagy fél órával, pohár sör, kis unicum, hisz tömegek fognak hömpölyögni, mint minden idény nyitón. Lehet majd hőbörögni, emeleszezni, szidni a játékospolitikát, a hűtlen spílert, a fogalmatlan edzőt meg a tehetségtelen szélsőt! De aztán az a csipetnyi szeretet, ami sosem múlik el, az kezd majd el beszélni belőlünk, hogy jó lesz ez, hogy a hó is elolvadt, a BKV meg a Baja is megkezdi a szezont és a sör se lett sokkal drágább. Meg hát Ferenczi Pista és Csizmadia is itt van, sőt pár pillanatra bekukkantott André Alves is.

Most már tényleg célegyenesben vagyunk, ha csak nem jön közbe egy váratlan hó-attak, akkor jövő pénteken egy decens fővárosi rangadóval elindul a Bohócliga 18., tavaszi minőségében pedig első fordulója. Ennek a jeles eseménynek a kapcsán érdemes végigfutni annak időszaknak az fordulatain, amelyek a magyarfociban jellegzetesen eseménydúsabbak magánál a tényleges szezonnál. (Ez utóbbi mondatomért lássuk be, még Iván bá is homlokon csókolna két Best_of_Selecao DVD csekkolása között.) Átigazolási időszaki verdiktek következnek, esélylatolgatással, melyhez jó jesteri hagyományok szerint neves szakértők segítségét is kértük. Lássuk első körben a felsőházat.

Amikor felröppent a hír, hogy nem is egy, de rögtön kettő csapatot delegál az ország valami amerikai tornára, néztem egy nagyot. Persze Pista az örök optimista fradista haverom (tudjátok, ő az, aki Ndjodo mezben járt meccsekre, és a 6:0-ról is kihozta, hogy igazából 4:1 lett volna az igazságos eredmény, természetesen a zöldeknek) a fellegekben járt. Ami Pelének és Beckenbauernek sem sikerült, azt majd Csizmadiáék... jabocs, ő visszament Kecsóra. Szóval majd Rósáék végre megszerettetik a hamburgerzabáló nemzettel a labdarúgást! A vasasos fanatikusok csöndesebbek voltak, hiszen a piros-kék klub anyagi helyzete az utóbbi időben (értsd, kb. 1970 óta) nem volt a toppon, de amikor jött az infó, hogy a szervezők fizetik a repülőjegyet, ők is megnyugodtak. Még azt sem lehet ráfogni a két csapat vezetőségére, hogy hebrencs módon döntöttek, amikor igent mondtak a felkérésre, hisz egyikük sem érdekelt már a ligakupa negyeddöntőiben, szóval az idejükbe bőven belefért pár tartalékos latin-amerikai segg kiporolása.